Adminológia - Assa

Rezervátumi Útmutató
Kérdések az adminus merengus hibbanto totali őshonos fajának tagjaihoz

Nagyon kíváncsi lennék, honnan ered a meris nevetek! Most, ha elolvassátok a nevetek, még mindig is tetszik, vagy szégyellitek, hogy régen ezt adtátok magatoknak, örültök neki, esetleg nem számít? (Mystra, Milda és Darlia)
Réges-régen egy messzi-messzi galaxisban… Szóval réges-régen, amikor még azt sem tudtam, mi fán terem a fanfiction, és nem foglalkoztatott különösebben a Harry Potter sem, írtam Star Wars-sztorikat. Az egyikben, vagy talán többen is – már nem emlékszem – szerepelt egy Axannak keresztelt karakter. Valami úton-módon az ő neve alakult át Assává. (Azt hiszem, egy másik történet egyik szereplőjének kerestem nevet, és gondoltam, ez jó kiindulópont. Lenyestem a végét, maradt Ax, de az furán festett és furán hangzott, ebből jött az Ass, ami szintén nem volt az igazi, kellett még egy betű a végére, és tádám. Valahogy így.)
Semmiképp se szégyellem, nincs miért, még mindig tetszik. És már úgyis hozzászoktam.



Milyen beceneveitek vannak? Melyiket szeretitek/utáljátok leginkább?
És ha nem túl tolakodó... mi az igazi nevetek? (Menerwen)
Csilla a valódi nevem, becenevem pedig igazából nincs. A húgom szokott Csipunak/Csibunak hívni – nehéz eldönteni, hogyan ejti. Nem rajongok érte, de én annyi becenevet aggattam már rá, hogy hajjaj… Ezek után az a legkevesebb, hogy ezt az egyet én is elviselem. Meg a régi játékainkból ragadt rám egy-kettő, néha azok is felbukkannak.



Ki hány éves? (UnicornFairy)
23.



Kíváncsi vagyok még, hogy merrefelé laktok? Mert számomra, Balaton parti kislánynak, az a rögeszmém, hogy mindenki budapesti, pedig valószínűleg nem így van. (kj001)
Egy kisebb Dunántúli városban lakom, az Alpokalján, egész közel az osztrák határhoz – vagyis távolról sem Budapesten.



Abszolút magánjellegű kérdés piszkálja a kíváncsiságomat. Tudtommal Pécsen tanulsz. Ott is lakik a családod, vagy csak a tanulmányaid miatt tartózkodsz ott? Pécs sajátságos helyzete miatt elégé kiesik az ország többi részéhez képest, például a pesti találkozók elégé nehezen megoldhatóak számodra. Ezt hogy éled meg? És úgy általában milyen a pécsi élet? Szeretsz ott lenni? Szívesebben laknál máshol? Ha igen, hol? (Lionela)
A családom Vas megyében lakik, én csak az egyetem miatt vagyok Pécsett évközben. Szeretem a várost, vonzott már félig-meddig látatlanban is. Korábban csak egyszer jártam ott, osztálykiránduláson, de mikor a felvételi jelentkezésnél dönteni kellett – tulajdonképpen arról is, hol tölteném el szívesen a következő öt évet –, szinte egyből Pécs jutott eszembe, és azóta se bántam meg a választásomat. Megtanultam ott is otthon érezni magam; sajnálni, hogy júniusban haza kell költözni, örülni annak, hogy szeptemberben visszamehetek…
Igazából Pécsről sem nehezebb Pestre jutni, mint otthonról lenne. Általában anyagi oka szokott lenni annak, hogy nem tudok elmenni a találkozókra.
Laknék-e máshol, hm… hm… Szívesen kipróbálnám az életet más városokban is, esetleg külföldön, ha egyszer majd lehetőségem lesz rá, de hogy tartósan, véglegesen más helyet válasszak… nem tudom, mennyire menne. Tesztelni kellene egyszer.



Milyen érzés volt először Meritalira/táborba menni? Nem izgultatok? (Menerwen)
De. Végig két kívánság között ingáztam: érjek már oda, jaj, csak oda ne érjek még!



Kinek mi volt a jele az oviban? (UnicornFairy)
Kancsó. (Rémesen nehéz volt szépre rajzolni.)



Ki van most festve a körmötök? Ha igen, milyen? (Menerwen)
Nem festem a körmöm.



Milyen színű a szemetek? (Menerwen)
Kék. (És arcom csupa derűűű…)



Bögre vagy csésze? (dorothy_snape)
Amelyik épp a kezem ügyébe kerül.



Milyen idős a számítógépetek? (Nemámka)
A „nagy gép” öt körül, a laptop három és fél.



És hogy álltok kistestvér (nagy testvér) ügyben? Van tesótok? Ha igen, hogy bírjátok őket? (Engem néha nagyon irritálnak, máskor meg annyira jó, hogy vannak.) (kj001)
Óriási szerencsémre van egy húgom. Kisebb korunkban sokat veszekedtünk, és manapság is hajlamosak vagyunk összekapni – de nem számít, nagyon szeretem, örülök, hogy a testvérem és büszke vagyok rá.



Szóval, egy nevemből adódó kérdés, kinek van macskája? Ha van, hogy hívják? (csajmacska)
Otthon nincs, kicsi lakásban lakunk, a negyediken – szerintem olyan helyre nem valók bundás állatok. Inkább a nagyszüleimhez járok „macskázni”. Náluk jelenleg hét cica van: Vendi, Dominó, Zokni, Foltos, és a picik: Jimmy (úgy ejtve, hogy „Jimi”; megvan a története, hogy miért, de elmagyarázva nem lenne olyan vicces), Danny és Mimi.



Mi a kedvenc kajátok? Ínyencek vagytok, vagy inkább a jól megszokott ízeket szeretitek? (Fairy Fasnication)
Jobb szeretem a megszokott ízeket, de azért előfordul, hogy kipróbálok mást is – végül is hátha… Egyébként örök kedvencem a kakaós palacsinta. Nyami.



Van-e valami sajátos rögeszmétek, vagy szokásotok, és mitől alakult ez ki? (Gondolok itt olyasmikre, hogy csak a jobb oldalon szerettek menni, ha vagytok valakivel, vagy nem léptek rá a repedésekre az utcán, meg ilyen kis vicces apróságok...) (Shutterfly)
Például bal oldalon szeretek menni, ha van velem valaki, és nyáron, mikor elég pléddel takarózni, annak mindig ugyanúgy kell állnia: sötétebb oldal felül, és az a sarok, ahol a címke volt, szintén felül kell, hogy legyen. De fogalmam sincs, miért van így. Ha a két oldalt és a sarkokat nem lehetne megkülönböztetni, mindegy volna, hogy terítem le; viszont meg lehet, akkor meg miért ne lehetne minden alkalommal ugyanúgy, hát nem?



Babonásak vagytok? Ha igen, miket tartotok be? (Gondolok itt az esernyőre a házban, fekete macskára, jobb lábbal felkelésre stb.) (Nemámka)
Nem vagyok babonás, bár létra alatt nem szívesen sétálok át. Ha pedig egy fekete macska átmegy előttem az úton, gondolatban elküldöm melegebb éghajlatra, amiért nem bírt várni a mászkálással, amíg elhaladok mellette. És ha kihull egy szempillám, vagy netán hullócsillagot látok, akkor szoktam kívánni… Hoppá, most hogy belegondolok, egy egész picikét mégis babonás vagyok; nem örülök neki.



A hobbi, sport, szabadidős – még a Merin kívül is – foglalkozások nagyon érdekelnek... (Shutterfly)
Olvasás, írás – Merin kívül is –, film- és sorozatnézés; szeretek zenét hallgatni, kirakózni – mert megnyugtat, és közben jól lehet gondolkodni. Aztán, hogy valami mozgással kapcsolatos is legyen: szoktam görkorcsolyázni és biciklizni, néha futni és szeretek sétálni, főleg, ha megéri.



Mivel fogjátok tölteni a nyarat? És ha választhatnátok, mivel töltenétek legszívesebben? (Menerwen)
Most már múlt idő sajnos. Lazsálással töltöttem többnyire. Eredetileg azt választottam, hogy tanfolyamra járok; kettőre is jelentkeztem, de mivel én voltam az egyetlen, nem indult el egyik sem.



Mikor és miért/kinek/minek a hatására szerettétek meg a HP-t? (dorothy snape)
Egy versenyre készültem éppen, mikor a húgom megkapta az első kötetet szülinapjára. Úgyis volt egy szabad délutánom, nem kellett tanulni, sem házit írni, így leültem olvasni. Tetszett, lelkes voltam, de akkor még nem kapott el az a fajta rajongás, ami később, mikor fanficeket kezdtem írni. A második kötetet félbe is hagytam, a harmadikat össze-vissza olvastam, mindig csak azokat a részeket, amik érdekesebbnek tűntek. Aztán kijött a hatodik kötet, épp hétvége volt, nekiálltam olvasni… és mikor vége lett, máris alig vártam a következőt, a lezárást. Addig is bepótoltam a kimaradt részeket (és egy időre beszippantottak a fanficek.)



Melyik a kedvenc HP könyvetek? (Ha tudtok választani...) (dorothy_snape)
Naná, hogy tudok! Azkabani fogoly.



Alkonyat vagy Harry Potter? És miért? (Juju95)
Harry Potter. Ok… hjaj, millió van, de a legfontosabbak: van története, nem tocsog a rózsaszín habbal lefújt cukormázban, a szereplők sokkal változatosabbak, élőbbek – összességében élvezhetőbb és mérföldekkel fantáziadúsabb, mint az Alkonyat.



Melyik bandával töltenétek el egy napot? (Juju95)
Nos, a fentiek után…



Mit gondoltok a filmekről, a szereplőkről és az összes eddigi rendezőről, aki a Harry Potter filmeket rendezte? Melyik a legjobb? (Milda)
A harmadik és a hatodik film a kedvencem, de szeretem a másodikat is – ezeknél elégedett vagyok a rendezőkkel is. A negyedikben túl hosszúra nyúltak a próbák, az ötödik nekem szétesettnek tűnt: jelenetek, jelenetek… rendben, de valahogy nincs kohézió (viszont a Dumbledore-Voldemort párbaj jól sikerült).
Összességében: elmennek, van, amit kifejezetten jól megoldottak, van ami ötletes, ami dicsérendő, és van persze, amit jobb lenne elfelejteni… Ismétlem, a legtöbb bajom az ötödikkel volt és van; ha most megnézném, le tudnám írni, pontosan mivel nem bírok kibékülni, de emlékezetből sajnos nem megy, ahhoz túl régen láttam.
Szereplők: Lupinért soha, de soha nem bocsátok meg. Viszont Weasleyék (főleg Ron), McGalagony és Dumbledore első verziója és Hagrid (nekem) tökéletesek voltak, Piton és Umbridge is nagyszerű, csak képzeletben nem így látom őket. A többieket elviselem – mert muszáj.




Szinkronhangok. Mit gondoltok, szeretitek a Harry Potterben hallható szinkronszínészeket, vagy felirattal nézitek, esetleg teljesen angolul? Esetleg nincs bajotok a hangokkal, csak angolul valamiért jobb? (Milda)
Mindig szinkronosan néztem – az itteni moziban, ahol az első négyet láttam, csak úgy szokták vetíteni; az ötödiknél és a hatodiknál pedig már direkt olyan előadásra mentem. Megszoktam a szinkronhangokat.



Milyen nyelvek, kultúrák érdekelnek titeket? Gondolkoztatok már könyvfordításon? (Milda)
Nyelvből több is, mint amit megtanulhatnék. Régen nagy szerelmem volt a német – de abból az iskola kigyógyított –, most átvette a helyét a spanyol. Könyvfordítás nem szerepel a terveim között, ahhoz egy nyelvet sem ismerek eléggé. (Még.)



Milyen filmeket szerettek nézni? Címek is jöhetnek, mert szívesen megnézem őket a nyári szünetben (Shutterfly)
Kaland, fantasy, sci-fi, akció, krimi, vígjáték (nem az agyatlan ökörködés, hanem az, ami tényleg élvezhetően vicces), és ezek keverékei. Dráma néhanapján, romantikus csak akkor, ha épp olyan hangulatom van. Thrillert és horrort pedig szinte soha nem nézek. (Mostanában amúgy átpártoltam a sorozatokhoz.)
Hopp, eszembe jutott még egy: többnyire nem szeretem a sportfilmeket, de van egy, amit imádok, és bizonyos időközönként ugyan, de bármennyiszer végig tudnám nézni, ez pedig a Góóól! Az első rész főleg, de a második se rossz (az viszont igen, hogy nincs rendes lezárása a történetnek – mert én a harmadik ilyen címen forgatott filmet nem tekintem annak; még mit nem!).




Nyilván rengeteg időt kell töltenetek olvasással, ami ugyan jó dolog, de amikor kritikus szemmel kell nézni, nyilván fárasztó is. A sok merengős történet után a "való életben" mennyire gyakran szoktatok olvasni valódi könyveket (félreértés elkerülése végett: Merengőn sok olyan mű van, ami jobb, mint néhány kiadott 'valódi' könyv... )? És főleg: miket? Esetleg meghatározó könyvélmény, ami nagy hatással volt például az írói stílusotokra? Vagy csak úgy simán az életetekre? Természetesen a HP-köteteken kívül. (Fairy Fasnication)
Állandóan olvasok valamilyen „valódi könyvet”. Vagy olyat, amit magam választok, vagy olyat, ami egyetemre kell – vagy a kettőt párhuzamosan. Mostanság általában sci-fit és fantasyt veszek kézbe, régebben viszont, mikor még általános iskolába jártam teljesen odavoltam Lucy Maud Montgomery regényeiért, a kedvencem az Anne-sorozat és a Váratlan utazás volt. Kicsit később, már a gimi egyik évében sorra olvastam a Star Wars-könyveket, előtte-utána-közben valamikor pedig A három testőrt, aztán a Húsz év múlva című folytatását hurcoltam magammal mindenhova.
Nem tudom, mennyire hatottak rám, az életemre, az írói stílusomra; nyilván mind hatott, főleg amikor épp olvastam őket, de hogy mi maradt igazán tartós, azt ennyi idő után képtelenség lenne kiválasztani.


Miért kezdtétek el az írást, s hogyan találtatok rá a Merengőre? (Mendegélő Mandarin)
Írni azért kezdtem el, mert esett az eső, jó volt ücsörögni a benti ablakpárkányon (ahol akkor még elfértem), és épp akadt füzet és toll a kezem ügyében. Arra gondoltam: én most verset fogok írni. Megírtam, és jött a következő gondolat: ha most sikerült, sikerülhet máskor is. Annyi változott, hogy a verseket felváltották a történetek.
A Merengőre nem rátaláltam, sokkal inkább vártam. A hatodik kötet után kezdtem fanficeket olvasni – Lumoson, Invitón, ff.neten és ahol még fellelhetők voltak. Gyakran botlottam a Merengő-névbe, nem működő linkekbe, amik korábban az oldalra vezettek… de a Meri akkoriban – és még hónapokig – nem működött. Mikor újraindult, tudtam róla, nem kellett keresnem.



Bizonyára sok időt vagytok gépközelben. A családotok/barátaitok tudnak a Merengőről, illetve a státuszról, amit itt betöltötök? (Darlia és Lily Nightingale)
Páran tudják, nem mindenki. Azoknak mondom meg, akikkel – vagy akiknek – egyébként is lehet fanficekről beszélni.



Szoktál zenére írni? És ha igen, mi az, ami beindítja a gondolataidat, vagy ha nem, mégis mi az, ami magával ragad? (Villette)
Nem szoktam. Az viszont gyakran előfordul, hogy zenehallgatás közben indul be a fantáziám, és találok ki történeteket, vagy mozzanatokat egy történetbe. Olyankor a zene megkönnyíti a dolgomat, főleg, ha gyors, pattogós, mert valahogy viszi magával a gondolataimat. Írásnál azonban inkább zavar, ha szól a zene, előfordul néha, hogy bekapcsolva hagyom, de nem figyelek rá, egy idő után el is feledkezem róla.



Mely témák foglalkoztatnak a leginkább, ha írásról van szó? Szeretsz elrugaszkodni, AU-ban gondolkodni, ha már HP, vagy inkább a meglévőből dolgozva hozol ki valami többet, újat? (mellons)
Jobban szeretem az AU-t, az vonz igazán. (Másfajta történetet általában olyankor írok, ha kifejezetten az a feladat.) Éppen azért, mert általában felforgatok dolgokat, megváltoztatom a szereplők helyzetét, és vele olykor magát a szereplőt is, hogy kipróbáljam, úgy hogyan működnek/működhetnek.



Neked ugye a húgod is fanficeket ír, de melyikőtök kezdte el, ki mutatott a másiknak ficeket, ilyen oldalakat, szóval miként kötöttetek ki mindketten ebben a világban? Illetve mennyire segítetek egymásnak az írásban? Bétázzátok is egymást? Megbeszélitek az ötleteiteket/terveiteket? Vagy mindenki jár a maga útján…(Luna Aurora)
A húgom bukkant először fanficekre, és miután lelkesen beszámolt a tapasztalatairól, megmutatta őket nekem is. Akkor otthon még nem volt internetünk, a könyvtárba jártunk gépezni, és mindig ott lapult a zsebünkben a pendrive, amire szorgalmasan mentegettük le az érdekesebbnek látszó történeteket, hogy otthon olvasgassuk őket.
Írni, azt hiszem, én kezdtem el előbb. Az ötleteinket mindig előadjuk egymásnak, kikérjük a másik véleményét. Ha nem tetszik a válasz, nos, vagy mégis elfogadjuk, vagy igyekszünk bebizonyítani, hogy azért végső soron nem a másiknak van igaza. A húgom mindig elolvastatja velem, amit írt – örülök neki –, és én is szeretem megmutatni neki, hátha észrevesz benne hibákat, amik felett én átsiklottam – és általában észrevesz ilyeneket.



Mennyire vagytok elégedettek magatokkal, azzal, amit csináltok/ahogy tanultok? (Lily Nightingale)
Mikor hogy. Vannak napok, amikor ha megtehetném, kezet ráznék magammal, hogy ez igen, ezt így kell(ett). És vannak olyanok, amikor ki se dugnám az orrom legszívesebben, mert úgy érzem, rossz döntéseket hoztam, és jelenleg is azokat hozok…



Ki lenne az az ember, akinek nagyon sokat köszönhetsz? (dorothy_snape)
A családtagjaimnak köszönhetem a legtöbbet. Nem tudok kiemelni egyvalakit közülük, mert mindannyian mást és mást adtak nekem.



Megleptél, mikor jelentkeztél a legutóbbi WS-re. Mi változott? Olvasásügyileg barátkoztál a témával, aztán úgy gondoltad belevágsz? Azóta fejlődött ez benned, vagy inkább felhagytál vele? (mellons)
Mindenképpen szerettem volna részt venni egy kihíváson. Izgalmasnak tűnt: csapattagnak lenni, időre írni, kötni valami fix dologhoz (csapat, kulcsszó) a ficet és úgy kitalálni a történetet, hogy tényleg passzoljon és ötletes, egyedi is legyen; aztán névtelennek maradni, és úgy várni a pontokra… Már az első WS idején is szemeztem a dologgal, de akkor még korai lett volna.
Azóta jobb a viszonyom a slashekkel, többel találkoztam – és nem futottam el előlük, mint kezdetben –, belebotlottam olyanokba is, amik tetszettek; nem a slash miatt továbbra sem, hanem a történet miatt. Attól fogva úgy állok hozzá: ha a sztori jó, érdekes és értékes, és ehhez a slash is hozzájárul, vagy csak mellesleg benne van, akkor elfogadom, miért ne? Romantikus írásokat pedig hetero-párossal se sűrűn szoktam olvasni.



Mi az, ami igazán kikapcsol egy hosszú nap után? Kávé, fürdő, jó könyv? Vagy esetleg egy egészen sajátos dolog? (mellons)
Egy jó könyv, vagy egy jó film – sőt, utóbbinak nem is kell jónak lennie, néha elég az is, ha egyszerűen nézhető. A könyvet inkább akkor választom, ha épp olyasmit olvasok, ami nagyon lázba hoz. Olyankor alig várom, hogy újra kézbe vehessem, és folytassam, ez segít átvészelni a napot – vagy legalábbis a kritikusabb pillanatait. Ha épp nem ilyet olvasok, leülök a tévé vagy a számítógép elé és egyszerűen örülök, hogy már nem kell semmit se csinálni, és semmin se gondolkodni (túl sokat).
A harmadik lehetőség, hogy nekiállok írni, de ahhoz nem mindig elég az elhatározás, hogy márpedig most ezt fogom tenni, hangulat is kell mellé.