Ki hogyan találkozott először a Merengővel? (Juju95) Mi volt az első történet, amit a Merengőn olvastatok? (Katja) A Merengővel Lilyana ismertetett meg, a fénypontokból szemezgetett nekem. Ennek kapcsán Winkyke Harry kalandok című történetének első néhány fejezetét olvastam itt először. A Zombicsináló kő hatására sokáig nem is mertem semmi mást megnyitni.
Miért az lett a nevetek, ami? (Darlia) J. Goldenlane Farkastestvér című könyvének főszereplőjétől vettem kölcsön. Életem egyik legmeghatározóbb olvasmányélménye volt, így amikor egy szerepjátékban nevet kellett választanom magamnak egyértelműen a Christina Hunter mellett döntöttem. Később már a barátaim is Chrisnek szólítottak, így a Merengőre is így szerettem volna regisztrálni, de akkor még sajnos foglalt volt, ezért egy darabig yarvee néven futottam. Azonban, mint a mondás is tartja: türelem nicknevet terem.
És egy kicsit poénos kérdés: Megesett-e valamelyikőtökkel már, hogy nekimentetek egy lámpaoszlopnak? (rowling) Igen, egy-két lámpaoszloppal is találkoztam már, de meg vagyok róla győződve, hogy a térelválasztó oszlopok összesküvést szőttek ellenem, és direkt elém ugrálnak.
Mikor és miért/kinek/minek a hatásra szerettétek meg a HP-t? (dorothy snape) Harmadikos voltam, amikor a születésnapomra Keresztanyámtól egy könyvet kaptam. Azt mondta, hogy ez egy könyvsorozat negyedik kötete, ami állítólag nagyon jó, és ha kitűnő leszek év végén, akkor megkapom majd az első három részt is. Hozzátenném, márciusban van a szülinapom. Így lett a Tűz Serlege az egyetlen olyan HP kötet, ami nem esett rögtön áldozatául a 80 oldal/órás sebességű HP olvasásomnak, hanem három hónapig csak úgy ott figyelt az íróasztalomon (de azóta is ennek ismerem a legrészletesebben a borítóját).
Ha három órára be lennétek zárva egy liftbe, kit választanátok magatoknak útitársnak? (Juju95) Az azkabani foglyot. Ne tessék félreérteni, a könyvre gondoltam!
Melyik a kedvenc HP könyvetek? (Ha tudtok választani...) (dorothy_snape) Ez még kérdés? Természetesen az azkabani fogoly.
Babonásak vagytok? Ha igen, miket tartotok be? (Gondolok itt az esernyőre a házban, fekete macskára, jobb lábbal felkelésre stb.) (Nemámka) Van-e valami sajátos rögeszmétek, vagy szokásotok, és mitől alakult ez ki? (gondolok itt olyasmikre, hogy csak a jobb oldalon szerettek menni, ha vagytok valakivel, vagy nem léptek rá a repedésekre az utcán, meg ilyen kis vicces apróságok...) (Shutterfly) Nem tartom magam babonásnak, de talán csak azért mondom ezt, mert ezt a jelzőt mostanában túlzottan is pejoratív értelemben használja a köznyelv. Viszont sok olyan apróság van, amit szeretek megtenni, vagy éppen elkerülni egy adott szituációban, de csak kevés olyan dolog van, amitől tényleg ódzkodom. Szeretem lekopogni a dolgokat, nem szeretek kétlábú útjelzőtáblák alatt átmenni, csak ha hozzáérhetek, mindig ötszirmú virágokat rajzolok, és a fekete macska szerencsét hoz. Ellenben, szinte fizikai rosszullét kerülget, ha ketten megyünk egymás mellett, és nem én vagyok a bal oldalon, valamint az egyetemen lévő marha szoborra még a baltás gyilkos sem tudna felkergetni, ameddig nincs meg az államvizsgám (a babona szerint, aki még hallgató korában felül a Marhára, az sosem végzi el az egyetemet). Ezek után rátok bízom, hogy babonás vagyok-e, vagy sem.
Milyen érzés volt először Meritalira/táborba menni? Nem izgultatok? (Menerwen) Nagyon izgultam az első táborom előtt, és egy kicsit féltem is, mivel akkor még csak néhány fénypontot, és kb. öt történetet olvastam, de Lilyana nagyon lelkendezett, én meg azt gondoltam: miért is ne? A vonatúton meg csak kapkodtam a fejem, hogy vajon mit jelenthetnek az ilyen holdbéli kifejezések, mint a slash, a Nefeleddgömb, a „fórumos hiszti”, a béta, a Snarry, vagy az Üst… Aztán megérkeztünk, én kilencedmagammal mardekáros lettem, és egy feledhetetlenül jó hétvégét töltöttem el Veletek.
Alkonyat vagy Harry Potter? És miért? (Juju95) Harry Potter. Igaz ugyan, hogy a Twilight sagát is nagyon szeretem, de a Harry Potter szerintem jóval mélyebb tartalommal bír, és sokkal többet adott nekem az élethez. Én Harryékkel együtt nőttem fel; magaménak éreztem a problémáikat, a küzdelmeiket és a sikereiket, így –bár ezt akkor még nem fogtam fel –, ezek a könyvek nagyban formálták a világnézetemet, és jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy olyan ember legyek, amilyen most vagyok.
Még mindig a fordítás. Mit gondoltok a HP könyvek fordításáról? Az ilyen szavakról, mint a hoppanálás? Jól lett lefordítva vagy irritáló?/Milda/ Én nagyon jó véleménnyel vagyok a fordításról, minden elismerésem TTB-nak. A stílusa (ne kövezzetek meg) egy kicsit még jobban is tetszik, mint ama bizonyos szőke írónőé, és szerintem a kifejezések/nevek is nagyon jól eltaláltak, többek közt imádom magyarul a kviddicset, a hoppanálást, a Capitulatust, az Invitot, a Roxfortot, a Tekergőket, Tapmancsot, na meg Perselus Piton neve is magáért beszél.
A hobbi, sport, szabadidős – még a Merin kívül is – foglalkozások nagyon érdekelnek... (Shutterfly) Lovaglás az erdőben, olvasás pirkadatig, szerepjáték kifulladásig, amőbával és lufikkal megspékelt íjászat, kalandos erdei (patak)túrák, bármilyen közös program a barátaimmal, rokonok minden mennyiségben, hajnalig tartó közös film/sorozat nézés, vagy csak egyszerűen órákon át bámulni az Állatpark farkasait, és hallgatni a csendet.
