Adminológia - Luna Aurora

Rezervátumi Útmutató
Kérdések az adminus merengus hibbanto totali őshonos fajának tagjaihoz

Mikor és miért/kinek/minek a hatásra szerettétek meg a HP-t? /dorothy snape/
A leghalványabb fogalmam sincsen, talán az időnek köszönhetem és a kitartásomnak. Amikor először találkoztam vele, már az első négy kötet megjelent, el is olvastam őket, egymás után vettük meg, mindig egy újabbat, mindig vasárnap. Azonban úgy érzem, túl fiatal voltam még hozzá, a hármasnál konkrétan a frász kerülgetett attól a résztől, amikor Sirius bejutott a Roxfortba. A negyedik utána pedig egyáltalán nem is tetszett. El kellett telnie pár évnek, mire újra nekiültem a köteteknek, akkor már tudtam értékelni az egyre komolyodó, izgalmakban nem sóher történetet.



Mi az első gondolatotok, amikor Mary Sue jön szembe? (A "jaj ne, már megint" gondolat utáni első.) És mekkora problémának találjátok, ha megteszi? (Mert hiszen olvastam én, hogy kezdeni csak el kell valahol.)/Nemámka/
Pontosan, valahol mindenkinek el kell kezdenie. Éppen ezért én nem szidom a Mary Sue jelenséget, nem leszek tőle dühös vagy nyafogós. (Nem mellesleg van némi hasonlóság köztem és az említett karakter között, de ez egy másik kérdés.) Aki már tucatnyi ilyennel találkozott, nyilván felismeri és unja, de aki először téved a Merengőre, első sztorijaként olvassa, annak nem fog feltűnni, hogy ez egy nagy sablon lenne, amiből Dunát lehetne rekeszteni. Minden csak nézőpont kérdése, ami nekem jaj ne, már megint, az másnak jé, ilyen is van?



Vannak helyzetek, amikor elnézőbbek vagytok? /shanon widow/
Nálam nincsen, pont ezt szoktam egyfajta jelzőnek használni. Ha már nincs kedvem megfogalmazni a következő elutasítót, akkor csak emiatt nem engedem fel a történetet, hanem ennél a pontnál hagyom abba egy kis időre a moderálást. Csodálkozom is egyébként, hogy még sosem kaptam meg, hogy én lennék a legszigorúbb, mert szerintem így van. Eleinte, zsenge adminként persze tele van az ember ideákkal, de sajnos korán rá kell jönni, hogy hiába engedsz fel valamit figyelmeztetéssel, nem fogják javítani, csak ha elküldöd egy körre a fejezetet.



Hogy tudtok ilyen kitartóak lenni annak ellenére, hogy az írók így megnehezítik az adminéleteteket? /Juju95/
Sok tévhit van az adminsággal kapcsolatosan, ez is egy közülük. Mint ahogy az is, hogy mi szeretjük megkeseríteni a felhasználók napjait.
Az írók nem nehezítik meg az életünket, mert pont az a dolgunk, hogy segítsünk nekik. Akár a hibák felsorolásával, akár kritikák törlésével vagy bármiféle bizonytalanságnál. Én mindig is nagyon szerettem a munkámnak ezt a részét, amikor egy-egy kérdés esetén segíteni tudok. Jó érzés. Ezredszer is leírom, ha kell (és kell), hogy milyen a helyes párbeszédformázás, mert lehet, hogy nekem ez fárasztó, de aki újonnan jön, azt ugyanúgy kell kezelnem, mint a legelső problémás esetet. Csak felfogás kérdése az egész.



A moderálás és elbírálások mellett marad erőtök, kedvetek esetleg más olyan történeteket is elolvasni, amik felkerültek a Merire? Szívesen írtok kritikát? /amphetamin/
Nagyon szeretek olvasgatni is a Merengőn, csak úgy jobbra-balra kattintgatni, véletlenszerűen vadászni történeteket. (Ennek pedig a következő havi Ajánló is szokott örülni.) Általában pár napra elkap teljesen a láz, és akkor képes vagyok végig a gép mellett görnyedni és csak olvasni, bár elsősorban a már befejezett történeteket vagy novellákat részesítem előnyben. Nem tudok várni a frissítésekre, addig hatszor elfelejtem, melyik történet hol is tartott, de még azt is, hogy kik voltak egyáltalán a szereplők. Túl sok sztorit nézek ahhoz nap mint nap, hogy ne kavarodnék bele, ha félbehagyom őket.
A kritikaírás nálam nem kérdés, ha elolvasok valamit, mindig írok véleményt is. Én lepődtem meg a legjobban azon, hogy erről a szerzők sem feledkeztek meg, és az Aranypennán mintegy meg is köszönték nekem. De mindig bejelentkezve véleményezek, az esetleges félreértés elkerülése végett. A Luna vagy Aurora név sosem engem takar, csak ha egyben szerepel a kettő és belépve. Erre mindig ügyelek.



Mégis, hogy van nektek időtök meg erőtök a saját életetekre? Mert gondolom, van családotok, barátaitok, párotok vagy háziállatotok. /kj001/
Meggyőződésem, hogy minden csak akarat és jó tervezés kérdése.



Kik vagytok? Elsősorban nem a korotok, iskolátok, lakhelyetek érdekel hanem, mikor azt mondjátok "ÉN", mi jut eszetekbe? Hogyan fogalmaznátok meg magatokat?/Darlia/
Előre is elnézést kérek, amiért nem fogok sem erre, sem hasonló kérdésekre konkrét választ adni. Egyrészt nem hiszek benne, hogy hirtelen meg lehetne pontosan határozni; én olyan vagyok, amilyen éppen a hangulatom, hol magasan, hol mélyen – bár tény, általában mosolygós magasan. De mindig változom egy kicsit attól függően is, hogy kikkel vagyok, mit csinálok. Másrészt pedig nekem tanítják is, hogy milyen bonyolult megfejteni a személyiséget, hány és hány teszt, beszélgetés, szituáció kell hozzá, és még akkor sem tudsz teljes képet kapni.
Az pedig mindig valami fél dolog, ha más mesél magáról. Onnan tudhatod, milyen, hogy látod, figyeled, mikor azokkal van, akiket szeret és azokkal, akiket nem.



A sok merengős történet után a "való életben" mennyire gyakran szoktatok olvasni valódi könyveket (félreértés elkerülése végett: merengőn sok olyan mű van, ami jobb, mint néhány kiadott "valódi" könyv...)? És főleg: miket? Esetleg meghatározó könyvélmény, ami nagy hatással volt például az írói stílusotokra? Vagy csak úgy simán az életetekre? Természetesen a HP-köteteken kívül. /Fairy Fascination/
Amióta egyetemista vagyok, roppant kevés „normális”, szépirodalmi könyv került a kezembe, bár nem is vágyom rájuk egy-egy kimerítő nap végén. De egyébként nagyon szeretem Agatha Christie-t és az olyan klasszikusokat, mint az Elfújta a szél. A padlásszoba kis hercegnője is mindig le tud venni a lábamról, szóval eléggé tág mezsgyén mozgok.
Viszont nekem a könyvek nincsenek úgymond hatással az életemre. Amikor olvasom őket, kikerülök kicsit a valóságból, elmerülök bennük, felpörög a fantáziám, aztán visszatérek. Ez egyfajta kikapcsolás. Az írói stílusomat sem befolyásolja semmi sem rajtam kívül. Ugyanis törekszem arra, hogy ha már ez a hobbim, legyen változatos ez is. Mindig valami újabb kihívást keresek/találok/építek bele a történetekben, egyik írásom sem ugyanolyan. Talán ezért nem csömörlöttem meg évek elteltével sem, mindig az a bajom, hogy túl lassan haladok azért, mert túl sokat akarnék egyszerre írni.



Mennyire befolyásolják a véleményeteket a kapcsolatokról és a világról vallott nézeteiteket ezek a művek? Gondolok itt például olyasmire, hogy régebben nem fogadtátok el a homoszexualitást, de néhány olvasott slash-nek köszönhetően megbarátkoztatok vele, vagy épp a sok háborús, sötét fanficek hatására, volt olyan, hogy miután sok ilyet kellett moderálni, egyszerűen csak örültetek, hogy éltek, és jobban figyeltetek szeretteitekre? /Fairy Fascination/
Őszintén szólva, nekem semmilyen ilyen élményem nem volt, és valószínű, hogy nem is lesz. Amikor moderálok, nem mélyedek bele annyira, hogy teljesen magával ragadna a történet, nem is szabad, mert akkor nem lehet figyelni a hibákra. Ezért gyakorlatilag indifferens, hogy az adott történetben Draco épp Hermionénak vagy Harrynek, esetleg Dobbynak teszi a szépet. A már 18-asba átmenő részek más tészta, olyankor jobban kell figyelni, mi és meddig van benne.



Mi a kedvenc kajátok? Ínyencek vagytok, vagy inkább a jól megszokott ízeket szeretitek? /Fairy Fascination/
Szegény anyukám legnagyobb bánatára én kifejezetten finnyás és válogatós vagyok, kevés ételt bírok megenni. Újítani pedig nem szeretek. A kedvenceim meg egyenesen a bizarr kategóriát súrolják, mert szerintem nem létezik finomabb, mint a porból készült krumplipüré. Szorosan a nyomában pedig a pacalpörkölt van és mindenféle nyers gyümölcs meg zöldség. De nagyon szeretem úgy összességében az olasz ételeket is.



Van olyan szó vagy mondat, amit gyakran megismételtek, és ami soha se maradhat el egy beszélgetésből? /rowling/
Én általában mindig szóalkotásba bonyolódok minden beszélgetés során, ami nem egyszer és nem kétszer végződött hatalmas nevetéssel. A másik fél nagyon tudja honorálni ékes vagy épp éktelen szókincsemet, általában az mindenkinek fel is tűnik, hogy milyen gyakran használom a szutyok szót. Nálam afféle izé funkciót tölt be. Illetve rólam elég sokan tudják, hogy nem használok szitokszavakat, ha nagy baj van, akkor is szegény manót emlegetem, ami miatt már a bátyám is kicikizett. Szégyelli, hogy még káromkodni se tudok normálisan.



Van-e valami sajátos rögeszmétek vagy szokásotok, és mitől alakult ez ki?/Shutterfly/
Folyamatosan telefonálok. Ha elindulok reggel, ha hazaérkezem, ha órára várok. Amint kilépek a teremből, már lógok is a telefonon. Így gyakorlatilag az egész napot képes vagyok átbeszélni és végigkommentálni, ha ott van az illető, ha nem.



 Milyen filmeket szerettek nézni?/Shutterfly/
Meséket, elsősorban. De nagyon szeretem az olyan romantikus filmeket, amikben humor is van, de nem azé a főszerep. Ha nevetni szeretnék, akkor Simpson vagy Rém rendes családot nézek. Megunhatatlanok.



Babonásak vagytok? Ha igen, miket tartotok be? /Nemámka/
Egyáltalán nem vagyok babonás, nekem a tizenhármas szám sincs átok alatt, ugyanis anyukám akkor született. Egyedül sosem liftezek, de vizsga napján még másokkal sem, viszont ez nem babona, egyszerűen nem kell kísérteni a sorsot, ha nem muszáj.



Mikor elkezdtétek a merengőzést volt valaki, aki itt példaképetekké vált? Gondolom, tisztelitek egymást, de ki az az író, akinek ha olvassátok a művét felsóhajtotok: én is ilyen ember akarok lenni! És a merengőn kívül ki a példaképetek most? /Milda/
Nincsen példaképem és nem is akarok olyan lenni, mint más. Én én vagyok, a magam erősségeivel és hátrányaival. Ezeket már nagyjából ki is ismertem, olyan nyűg lenne mást megszokni!



Most, ha elolvassátok a nevetek, még most is tetszik, vagy szégyellitek, hogy régen ezt adtátok magatoknak, örültök neki, esetleg nem számít?/Milda/
Nagyon szeretem a nevemet, sose bántam meg, hogy ezt raktam össze. Bár az is igaz, hogy bizonygathatom, amennyire csak tudom, sose mosom le magamról azt a gyanút, hogy a könyvbeli Luna miatt választottam.



Milyen nyelvek, kultúrák érdekelnek titeket? Gondolkoztatok már könyvfordításon? /Milda/
Engem nagyon érdekel a spanyol és olasz kultúra és világ, úgy is terveztem, hogy az egyetem alatt elkezdem a harmadik nyelvemet tanulni. De azt már sehogy sem bírtam volna idővel és energiával, így tolódik a dolog.
Még talán gimnáziumban volt olyan kósza ötletem, hogy milyen lehet a fordító élete, egész nap otthon a nyugiban, de meg is maradt a dolog ezen a szinten. Egész gyorsan olvasok németül és angolul, ha valamilyen könyv érdekel, végzek velük hamar.
Ha pedig az a kérdés, akkor az amerikai mentalitást és világfelfogást érzem a legközelebb magamhoz.



Még mindig a fordítás. Mit gondoltok a HP könyvek fordításáról? Az ilyen szavakról, mint a hoppanálás? Jól lett lefordítva vagy irritáló?/Milda/
Személyes támadásnak érzem az admingárda ellen. Nagyon jó munkát végzett a fordító, csak a hoppanálást és a kviddicscsapatot igazán hanyagolhattuk volna, háromból két ember biztosan elrontja őket.



Alkonyat vagy Harry Potter? És miért?/Juju95/
Nincsen vagy, és van. Nem zárják ki egymást, attól még, hogy az egyiket szeretem, szerethetem a másikat is. Másról szólnak, máshogyan szólnak, nem kell elhatárolódni egyiktől vagy a másiktól. Mondom én, aki már szinte mint Twilight-admin van számon tartva.



És ki hogyan találkozott először a Merengővel? Szerelem volt első látásra vagy? /Juju95/
Nem volt az szerelem, sokkal inkább egyszerű ittragadás. Böngészgettem a neten (nagy szokásom azóta is), fogalmam sincsen, mi vezényelt, ide jutottam. Elkezdtem olvasgatni, aztán másnap visszajöttem, és végül aztán megmaradtam. Elég rendesen.



Mennyire segítenek nektek a valós élet feszült helyzetinek kezelésében az itteni tapasztalataitok? /G Lamaro/
Maximum annyiban, hogy egyre több barátom küldi átnézésre nekem a beadandóit, illetve ha fogalmazási feladat van, akkor engem vesznek elő. Azzal a felkiáltással, hogy én lennék az író, vagy mi.



Ezt a kérdésemet személyesen Luna Aurorának címezném: Neked több emeltszintű rangod is van itt, merengős körökben. Gondolok itt az "Ó-nagy-admin on stage"-re és az EKLE vezérlúdi státuszodra egyaránt. Emellett még írsz is, kritizálsz, s főként: szervezel. Az adatlapodon pedig azt láttam, hogy (jól láttam, ugye?) pszichológusnak készülsz. *Igen, végre kinyögi a kérdést is.* Hogy vagy képes erre mind napi rendszerességgel? /dreamgirl249/
Jó minőségű benzint kapok. Valójában a felsoroltak közül mind igaz, sőt, néhány tevékenységem még ki is maradt a jegyzékből. De nekem is fárasztó már csak számon tartani is, mennyi mindent csinálok. Noha mindet szívvel-lélekkel végzem és nagyon imádom. Szűz a horoszkópom, mindig is terveztem mindent, táblázatoztam és beosztottam. Még a könyveimet is a polcokon. Most sincs másként, különösen hasznos ez, ha az ember kihívásokat vezényel. De a napirendemet ugyanúgy szervezgetem, talán némi hiperaktivitási gyanúm is van, pedig csak nem szeretek tétlenül ülni, hanem valamivel mindig le kell kötnöm magam. Mindez egyáltalán nem nyűg vagy teher nekem, ilyen vagyok, szeretem, ha sokat kell csinálni, szorgalmas vagyok, elkötelezett, kitartó, de talán ami a leginkább hasznos mindezekhez, hogy maximalista és perfekcionalista. Mikor a Kívánság Üst zajlott, mellons szinte felszólított, hogy ne moderáljak is mellette. Noha teher alatt nő a pálma, és infantilis énem kimondottan élvezte, hogy az Üst intézése közben moderál és felmerülő kérdéseket old meg. Így lettem összerakva gyárilag.



Ha Kellan egyszer ellátogatna Magyarországra három napra, és Téged érne a szerencse, hogy megmutass neki mindent, amit csak érdemes itthon, akkor mivel töltenétek el azt a három napot? A kérdés kellően furmányos, de Rád bízom a fantáziádat /Villette/
Olyan szempontból biztos csalódás lesz a válaszom, hogy semmiféle látványossághoz vagy nevezetességhez nem vinném el sem őt, sem bárki külföldit, hacsak kifejezetten nem kéri. Nem vagyok az a szobornézegetős, múzeumba járós típus. Ami szerintem igazán szép kis hazánkban az az, amikor a végtelen Alföldön hasít az ember az autóval. Se előtte, se mögötte nincsen senki, az út mellett pedig a füves pusztaság, amíg a szem ellát. A látóhatáron egybeér az ég és a föld, zúg a rádió, és énekelhetsz tiszta szívedből, nem szólja le senki. Megérintő az egész, amolyan igazi szabadság és melegség, mert hazafelé tartasz. Ilyenkor mindig hevesebben ver a szívem, igazi alföldi lány vagyok, szerelmes vagyok az ilyen vidékbe. Még a hegyek között is a síkvidéket keresi a szemem.
Egyébként meg nem hiszem, hogy könnyen legyűrném a torkomban lévő gombócot, sanszos, hogy még a három nap is kevés lenne hozzá, hogy meg merjek egyáltalán szólalni. Jobbára csak nézegetném.



Milyen két báty mellett utolsónak érkező kishúgként felnőni? Én megmenekültem ettől, de az unokatestvéreim néha rémálomba illő sztorikat mesélnek. /mellons/
7 év van köztünk, így abszolút elkényeztetett volt az életem, anyukám sokat várt egy kislányra, és csak a szülészeten derült ki, hogy tévesen gondolták a harmadik fiú érkezését. Talán ezért is lettem még inkább a család szeme fénye, sokáig a tágabb famíliában is én voltam a legkisebb. Szeretem ezt a szerepkört. De persze vadakat én is tudok mesélni, pár tejfogam úgy esett ki, hogy én voltam kapusnak beállítva az előttünk lévő focipályán. Legalább sose féltem később se a játék közbeni sérülésektől, nem menekültem a labda elől, sőt.



Mi ragadott meg annyira a Twilightban, hogy kihívást is szervezz mellé, ha bevallottan te is úgy véled, hogy messze nem egy tökéletes előadás a történet? Vagy leginkább Emmett hozta meg a szerelmet? /mellons/
Ha nem vagyok admin, soha nem is nézek bele a könyvekbe. Amiatt szántam rá magam, hogy továbbképzést iktatok be, mert akkoriban hemzsegtek az ilyen feltöltések, normálisan moderálni se lehetett már, ha ezeket kihagyta az ember. Hogy mi fogott meg benne? Könnyebb megválaszolni, hogy mi nem. Maga a fogalmazás és cselekményszál egyáltalán nem tetszik, és ahogy telik az idő, egyre gyatrábbak a könyvek. Nekem már a harmadik eseményei is botrányosak, egyáltalán nem illeszkednek az azt megelőző kettőhöz. A negyediknél meg fogalmam sincsen, mi történhetett az írónővel. Ezek ellenére úgy vettem észre, hogy mindenki meggyőződése, hogy vakon imádom a történetet, meg mindent, ami hozzá tartozik, pedig nem így van.
Mindenesetre úgy gondolom, hogy való igaz, a Twilight olvasói élményben nem egy Harry Potter, de fanfictionalapnak egyenesen kiváló. Főleg a mellékszereplők és a megteremtett világ miatt. Ezer és egy kihasználatlan lehetőséggel, ezért is szervezem a kihívásokat, mert az írók úgy láttam, még nem merik igazán használni ezt a világot, és elrugaszkodni a megszokott, biztonságos párosoktól. Én meg például sose olvasok olyan történetet, ami Edward/Bella vagy Jacob/Bella, tulajdonképpen bárki/Bella.
Emmett meg… erre mit is lehet felelni? Szerettem a könyvekben, de Kellan Lutz… Na az volt igazán a szerelem első látásra!



Tudjuk, hogy szervezés, moderálás terén nagyon tevékeny vagy. Ez másra is igaz? Sportolsz? Mozgékony vagy, vagy inkább a nyugodtabban, csendesebben – lustábban – ellévő fajta? /mellons/
A komoly sport szóba se jöhet, olyan szinten kattogósak az ízületeim. A szalagavatómra is éppen csak felgyógyultam, az is sokáig kérdéses volt, szerepelhetek-e rajta egyáltalán. Az egyik táncpróbán ugyanis álltam, hallgattam a tanárt, a térdem pedig unalmában úgy döntött, vándorútra indul. Fogta magát és megrándult.
Amúgy izgága vagyok nagyon, szeretek kézilabdázni, pingpongozni, futni és táncolni is. Akkor érzem jól magam a nap végére, ha abba sok minden belefért. De persze én is szeretek nagyokat aludni, minden reggel ébredés után fél óráig úgy érzem, bármimet eladnám, csak hadd feküdhessek vissza. Ha letelik ez a kritikus periódus, akkor már felveszem a fordulatszámot.



Ha már mese és hercegkisasszony mánia, melyek a kedvencek? Pontosan hány mesekazetta is van a polcodon? /mellons/
62, de ebben nincsenek benne azok, amelyeken mesesorozatok vannak részenként felvéve. No meg újabban már meg lehet a neten is nézni mindent egyetlen kattintással, letöltés nélkül is, anélkül biztos sokkal-sokkal magasabb lenne ez a szám. Viszont a mesék tekintetében is nagyon válogatós vagyok, nem szeretem például a másik bolygóról ideszalajtott lényekről szólókat. Meg a túlanimáltakat sem. A régi klasszikus vonulat ragad magával leginkább. Terv szintjén már nagyon rég bennem van, hogy ezekhez is írok fanfictionöket. Egyszer majd.
Egész pontosan nagy kedvenc nálam a Micimackó, kívülről fújom. De nagyon szeretem még a tipikus Disney meséket, mint Aladdin, A kis hableány, Csipkerózsika… sorolhatnám őket végestelen végig. Viszont a Hófehérkét valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag sose szerettem.


Ha jól tudom, "végigjártad a ranglétrát" Merengőn. Melyiket szeretted legjobban? /Anna/
Igen, mindezidáig egyedüliként, büszke is vagyok rá. Mindig az aktuálisnak örültem a legjobban, mert mikor például listás lettem, sose gondoltam, hogy lehetne tovább is, már attól teljesen boldog voltam. Kiemeltként az ember nem számol azzal, hogy moderátor is lehet, majd admin. Mikor épp bekerülsz a gárdába, akkor pedig elképzelhetetlen, hogy esetleg egyszer te tedd össze az ajánlót, vagy hogy rád bízzák az Üstöt. Már két éve vagyok admin, de ennyi átmoderált nap után se érzem, hogy csömörlenék. Szerencsére mindig van valami más is, nem csak az elfogadó/elutasító levelek monoton írogatása.
Valamint személyesen ismerem azt a döbbenetes érzést is, ha látod, hogy másnak húszezer hozzászólása van a fórumon… Sose hittem, hogy egyszer lehagyhatom tallyt.



A moderátori pályafutásodhoz kötődik valamilyen érdekes élmény? /Anna/
Egyszer épp bőrgyógyásznál voltam, két adag érzéstelenítő injekciót is kaptam, hogy felvághassák és kitisztíthassák az arcomon lévő cisztát. Szóval teljesen kiütve, hatalmas kötéssel érkeztem haza, a fórumot megnyitva pedig azt láttam, hogy hemzsegnek ott a zöld nevek. Első rémült gondolatom az volt, nem elég, hogy két nap múlva plasztikai sebészhez kell mennem, de még ki is rúgtak? Rögtön meg is néztem a profilomat, hogy megvan-e még a rangjelzésem. Megvolt. Ugyanis amíg engem az orvos szadizott, addig Lio kiadta a Gumiszoba pár lakójának az ukázt, hogy takarítsák el egy korábbi, hírhedt beszélgetésük nyomait. Az egy fárasztó műszak volt, szerintem rekordszámú hozzászólás is született, nagyon lelkesek voltak a feladattól és az új funkciók láttán, no meg az általuk elvégzett munkát is ellenőrizni kellett. Én maradtam utolsóként aznap a fórumon.



A Disney-mesék iránti szereteted/rajongásod(?) már gyerekkorod óta elkísér, vagy volt olyan időszak, amikor nem kifejezetten érdekeltek/szeretted őket? /Anna/
Gyerekkorom óta, sose nőttem ki belőle. Csak olyan volt, hogy féltem egy mesétől. Például A szépség és a szörnyeteg sokáig tabu volt, nem mertem újra megnézni a farkastámadásos rész miatt.



Mikor döntötted el, hogy pszichológusnak készülsz? Régi álom volt, vagy ezt érzed magadhoz a legközelebb, esetleg mindkettő? Most, hogy már egy ideje tanulod, hogy érzed, jól döntöttél? /Anna/
Erre se emlékszem már… az én elhatározásom a pszichológia mellett már nagyon régi, hosszú évek óta tudom, érzem, hogy ezt szeretném csinálni. Amióta pedig ezt is tanulhatom az egyetemen, csak erősödött bennem mindez.



Hány szállal kötődtök a Harry Potter univerzumhoz? Úgy értem, képesek lennétek arra, hogy egyik napról a másikra itt hagyjátok úgy, hogy minden kapcsolatot véglegesen megszakítotok vele, és így azokkal is, akikkel csak itt érintkeztek? /Anna/
Én nem. Sose leszek képes megérteni azt, aki meg tudja tenni, engem ezer és egy szál fűz ide, láthatóak és láthatatlanok egyaránt. Nincs elég indok arra, hogyha valaki egyik pillanatról a másikra hátat tud fordítani. Akkor nem is volt olyan fontos neki az egész. Ez nemcsak a Merengőre érvényes, hanem az élet minden területére.



Én akárhányszor személyesen találkoztam veled, emlékeim szerint, szinte mindig volt rajtad lila vagy rózsaszín. Mennyire uralják ezen színek a ruhatáradat? És valójában mi az abszolút kedvenc színed? /Lionela/
Szerves részei a ruhatáramnak a feketével kiegészítve, nem csak a talikat tisztelem meg velük. Ha más nem, hát a táskám legalább lila. De emellett a szobámban is uralkodó árnyalatok, meg hát minden holmimnál is. A kedvenc színem nagyon meglepő módon tényleg a lila és a rózsaszín.



A slash-sel hogy állsz? Sikerült már némileg megkedveltetni veled? Vagy csak a modizás során kialakult "védelem" van meg, de önként továbbra se olvasod?/Lionela/
Rá voltam kényszerítve, hogy eltöröljem azt a szabályt, mely szerint én nem moderálok slash-t, mert folyton csak álltak és várakoztak a listában, ha kikerültem őket. Már nagyon rég megnézem őket, mint bármely más sztorit, de nagyjából és egészében itt ki is merül kettőnk viszonya. Továbbra sem olvasok magamtól ilyen történeteket, ők se engem, szóval semleges a dolog.



Milyen beceneveitek vannak? Melyiket szeretitek/utáljátok leginkább? Luna, te hogy lettél Lunita? /Menerwen/
Egyszerűen, a Lunát a spanyolok Lunitának becézik, ez a kicsinyítő képzős változata. Ezen kívül rengeteg becenevem van, a Hamiban fel is vonultatunk nem is keveset. A szívemhez legközelebb ami áll, az a tündérkirálylány és mókuska, ahogy mellons és apukám hív, ha jó kedvük van.



Milyen érzés volt először Meritalira/táborba menni? Nem izgultatok? /Menerwen/
Egy cseppet sem izgultam, de bevallom, sose a játékokért mentem, vagy hogy megismerjek tucatnyi új embert. A legelső találkozómon azért voltam, mert a Gumiszobából mindannyian útra keltünk, hogy először végre 3D formában is láthassuk egymást. Ez a felfogásom azóta sem változott, akkor megyek el egy-egy talira, ha tudom, hogy lesz ott a szívemnek kedves ember, akit régen láttam és akivel beszélgethetek. Mivel én vidéki vagyok, nekem háromszor is meg kell gondolni, már csak anyagi szempontokból is, és az utazás sem rövid. Sokkal inkább szeretek egy az egyben találkozni a merengős ismerőseimmel, mindenféle kötöttség és kötelező körök, programok nélkül. Aki meg meg szeretne ismerni, az úgyis fel tudja venni velem a kapcsolatot, publikus az e-mail címem.



A való életben is olyan vagy, mint a Hami trilógiában? Vagy esetleg kicsit "kiszínezted" a valóságot? /Menerwen/
Ez talán az egyik legnagyobb félreértés velem kapcsolatban. A Hamiban megjelenő karakter nem a kiszínezett, hanem még a visszafogott valóm. Sokszor voltunk úgy vele, hogy elmondtam Drachnak, mit is csinálnék igazából, és azt felelte, hogy az már túl sok és hihetetlen lenne. Illetve unalmas, nem írhatjuk folyton folyvást, hogy Luna moderál, cseveg, telefonál, olvas, ír, suhan erre, suhan arra. Ezt leszámítva a tulajdonságaim természetesen az enyémek.



Milyen színű a szemetek? /Menerwen/
Nagyon szeretem a szememet, mert ugyanolyan zöld, mint az anyukámé.



Miért kezdtétek el az írást? /Mendegélő Mandarin/
Kötelező volt alsóban részt venni egy írói pályázaton, amit az iskolánk rendezett. Azt érdekes módon Aranytollnak hívták. Semmi kedvem nem volt hozzá, csak úgy papírra vetettem az első gondolataimat, át se olvastam, szóval nem görcsöltem túl a dolgot. Mégis nyertem vele, azóta pedig nem hagytam abba, valahogy már teljesen hozzám tartozik az írás.



Te a szőke, szende, szeretni való királykisasszony vagy. Ugyanakkor Drachiss ennek sok tekintetben épp az ellenkezője (De attól még ő is szeretni való!), mégis szinte elválaszthatatlan barátnők lettetek, legalábbis kívülről így látszik. Hogy alakult ez ki? Ez amolyan "kiegészítjük egymást" típusú barátság, amelyben te egy kicsit visszafogod Drachisst, ő pedig belevisz téged az olyan dolgokba, amire magadtól sosem vállalkoznál? /G Lamaro/
Egyáltalán nem így van. Természetesen mindig alakulsz egy kicsit ahhoz, akivel épp vagy, de nem arról szól, hogy én őt visszafognám, vagy ő engem vadítana. A barátság attól barátság, hogy olyannak fogadjuk el a másikat, amilyen, és így érezzük jól magunkat egymással. A leginkább én voltam meglepve, mikor Drachiss azzal állt nekem elő, hogy írjunk együtt. Keresni se tudnék olyan embert, akinél nála jobban eltér az írói stílusom és érdeklődésem. Megpróbáltuk, mégis működött. De a közös munkától még közel sem lettünk elválaszthatatlanok.



Eleinte is adminok szerettetek volna lenni, vagy esetleg jóval később jött ez a gondolat? /Lily Nightingale/
Eleinte nem. Nagyon sokat olvasgattam a fórumot, keresztbe-kasul az egészet, hogy megértsem és megismerjem a fennálló rendszert. Már nem is emlékszem, mikor fogalmazódott meg bennem a vágy, hogy én is az szeretnék lenni egyszer. Mindenesetre úgy voltam vele, hogy sosem fognak engem az adminok észrevenni, nemhogy még megkeresni és felkérni. Aztán egy napon egy mosolygós üzenet várt Liótól, hogy legyek moderátor. Köpni-nyelni nem tudtam a meglepettségtől. Akkoriban még ketten vittük a fórumtakarítást, később egyedül csináltam, és jött a hírhedt adminpályázat.
Eszméletlen sokat agyaltam a dolgon, hogy mi legyen, merjem-e vagy sem. Már a hír másnapján készen állt az e-mail fiókomban a motivációs levelem, mégse bírtam elküldeni. Rengeteg barátommal átbeszéltem a dolgot, a családomnak is meséltem erről. Ráadásul, ha esetleg meg is fontolnák a felvételem, máris gondot okozok nekik azzal, hogy új moderátort kell a helyemre találni azonnal.
Nem sokan tudják, kevés kellett ahhoz, hogy egyáltalán ne is jelentkezzek. Ugyanis Drachisst még javában a jelentkezési időszakban fel is vették, én pedig úgy éreztem, kevés vagyok ide, ha olyan kaliberű személyeket keresnek, mint Drachiss. Akkoriban abszolút ő volt a Merin a slágeríró. Én pedig az egyetlen moderátor.



Mennyire vagytok elégedettek magatokkal, azzal, amit csináltok/ahogy tanultok? /Lily Nightingale/
Nagyon, szeretem az életemet úgy, ahogy van.


Ki lenne az az ember, akinek nagyon sokat köszönhetsz? /dorothy snape/
Az anyukám, mindennél jobban szeretem őt.