Adminológia - mellons

Rezervátumi Útmutató
Kérdések az adminus merengus hibbanto totali őshonos fajának tagjaihoz

Mikor és miért/kinek/minek a hatásra szerettétek meg a HP-t? (dorothy snape)
Anyu keze van a dologban. Kezdetben egészen elutasítottam, hogy elolvassam a nagy őrületet kiváltó könyveket – akkoriban adták ki a harmadikat -, ám édesanyám mikulásra megvette magának az első két kötetet. Még ki is gúnyoltam, aztán ő a kezembe nyomta a Bölcsek kövét azzal a felkiáltással, hogy csak úgy üljek le olvasni, hogy biztosan fel nem állok, amíg a végére nem értem. Nem mondanám, hogy hittem neki, de végül igaza lett, mint szinte mindig. Nekikezdtem úgy este kilenc körül, és meg sem álltam vele. Egyszerűen megfogott a világ, minden varázslatával, csodájával, tragédiájával és bátorságával együtt.



Ki hova jár suliba? És kinek mi a munkája (már ha van)? (UnicornFairy)
Úgy három hónapja kaptam kézhez a vállalatirányító, gazdasági diplomámat, és Budára jártam. Utána kifújtam magam egy kicsit, most pedig állást keresek. Ezt megelőzően a középiskola után szereztem már egy szakmát, az európai üzleti asszisztens névre hallgat, plusz világbanki-kereskedelem-marketing szakon végeztem. Így talán nem látszik túl izgalmasnak, de valójában csak abba fogtam bele, ami nagyon sokrétű. Persze ez azzal járt, hogy az egész suliban mindig nekünk volt a legtöbb óránk, mert a világon mindenhez kellett egy bizonyos szinten érteni. Azért volt, amit szívesen kihagytam volna.



Ki hány éves? (UnicornFairy)
Ez az adat megtalálható a Merengőn jó ideje minden adminról. 85-ös születésű vagyok.



A moderálás és elbírálások mellett marad erőtök, kedvetek esetleg más olyan történeteket is elolvasni, amik felkerültek a merire? Szívesen írtok kritikát? (amphetamin)
A moderáláson kívül is meglehetősen sokat olvasok, igen. Nem egy olyan történetet, amire pont az adminkodás révén akadtam rá. Ha valami megtetszik, arra sokszor már élből az elfogadó e-mailben írok a szerzőnek pár sort, aztán ha frissít, szívesen elolvasom, merre tart a történet. Kritikát korábban ritkán írtam – csak oda, ami tényleg nagyon megfogott -, mostanában gyakrabban, nagyrészt akkor, ha már lezárult a sztori, hosszan kifejtve a véleményem. Pár sorban nem az igazi elmondani mit is gondoltam, míg olvastam, és miért is tetszett.



Rengeteget gondolkodtam már az elutasítókon. Találkoztatok már olyan történettel, aminek az alapötlete vagy a karakterei nagyon tetszettek, de esetleg a borzalmas helyesírás vagy egyéb hibák miatt elutasítót kellett írnotok? Vagy lehet(ne) akármilyen jó, ha sok a hiba elrontja az összképet és teljesen élvezhetetlen? Mi alapján utasítotok el? Ezt szívesen olvasnám részletesen is. (amphetamin)
Nem egyszer találkoztam olyan történettel, aminek tulajdonképpen zseniális volt az alapötlete, és sok eredeti dolgot vonultatott fel, ellenben a szerzője nem boldogult a megírásával. Gondot okozott a történetvezetés, helyesírás, párbeszédformázás, pedig egyébként élvezetes lett volna olvasni. A hibák sokat rontanak az összképen, ha megakadsz, megszakítja a lendületet egy-egy rossz helyen lévő vessző, helyesírási hiba, ha nem az igazi a fogalmazó készség stb.
A mi alapján utasítunk el kérdéskörre már válaszoltunk az általánosságban az admini tevékenységet érintő útmutatóban, nem írnám le még egyszer.  : )



Mégis hogy van nektek időtök meg erőtök a saját életetekre? Mert gondolom, van családotok, barátaitok, párotok vagy háziállatotok. (kj001)
Szerintem egyszerű, mindig akkor ülök le moderálni, amikor időm engedi és kedvem is van hozzá. Persze van, hogy a kötelesség hajt, ha belesek a listába, és látom, hogy meglehetősen hosszú. Akkor, ha egyébként nem is estem volna neki, mégis megnézek legalább annyit, hogy aki régebb óta vár, megkapja az elfogadó, avagy elutasító e-mailjét. Egyébként régi okos mondás, hogy mindenkinek arra van ideje, amire szakít. Legfeljebb csúszom egy kicsit, de eddig még sosem érkezett panasz, hogy a Merengő miatt hanyagoltam volna a családot vagy a barátaimat. Tudnunk kell, mi fér bele az életünkbe. És ha egyszer majd úgy alakul, hogy már nem tudnám lelkiismeretesen csinálni az adminkodást, visszaadnám a rangot. Mert pusztán a címért nincs értelme őrizgetni, azzal senkin sem segítek.



Tényleg, milyen állatkáitok vannak, ha vannak? (kj001)
Most éppen két kutya, egy németjuhász kint a kertben és egy apró fehér havanese bent a házban - pont ma vittük Somát fodrászhoz, így még a szokásosnál is édesebb. : ) Volt már nyuszink, kacsánk, papagájunk, pintyünk is. A madarakat mindig sajnáltam ezért elengedtem – még elég kicsi voltam -, a kacsákat elkapták a szomszéd foxik, a nyuszinak pedig elhordtam a kertből a sárgarépát. XD De a kutya az alap, az mindig is volt, plusz a nagy kertünkben elég sok minden él önkényesen. (Mint fácán, béka, láttam már macskát is.)



Kíváncsi vagyok még, hogy merrefelé laktok? Mert számomra, Balaton parti kislánynak, az a rögeszmém, hogy mindenki budapesti, pedig valószínűleg nem így van. (kj001)
Én határeset vagyok, Szigetszentmiklós, Pest mellett a nevéből adódóan a szigeten. A Kis-Duna szinte a szomszédban van, és van pár tavunk is. Szép hely, ugyan kicsit kiesik, de szeretek itt élni.



És és és, hogy álltok kistestvér (nagy testvér) ügyben? Van tesótok? Ha igen, hogy bírjátok őket? (engem néha nagyon irritálnak, máskor meg annyira jó, hogy vannak) (kj001)
Öcsém van, hat évvel fiatalabb, s mikor még ez a korkülönbség kiütközött, akkor nem voltunk túl nagy harmóniában. Koloncnak tűnt, sokszor nekem kellett rá vigyáznom, suliba vinnem. Aztán nagyobb lett, és megtaláltuk a közös hangot. Meglehetősen hasonlítunk egymásra, rengeteget tudunk hülyéskedni és nevetni. Ráadásul velem ellentétben letette a jogsit, szóval sokszor furikáz engem. Még hasznom is van belőle. : ) Mindenképpen örülök, hogy van testvérem. Egykének szerintem nem jó lenni.



Ó, Romeo, miért vagy te Romeo? Shakespeare bácsitól elvonatkoztatván -- miért pont mellons? (Mystra)
Milyen érdekes, ezt valamiért sokan, sok helyen kérdezték már, alighanem, mert a melonra asszociálnak az angolból, ami tényleg vicces lenne. Nos, a Gyűrűk urából vettem. Mikor is Mória bányájának bejáratánál megakadnak a főhősök, majd rájönnek a tünde rejtvényre: „Mondd jó barát, és lépj be!” Amire a válasz a mellon. Eredetileg e-mail címnek szántam, ezért hozzátettem egy angol többest, az s-t. Aztán mikor rávettek, hogy kezdjek publikálni, mellonsként tettem.



Kik vagytok? Elsősorban nem a korotok, iskolátok, lakhelyetek érdekel hanem, mikor azt mondjátok "ÉN", mi jut eszetekbe? Hogyan fogalmaznátok meg magatokat? (Darlia)
Állítólag roppant bonyolult ember vagyok, bár én nem így érzem. Mérleg vagyok, a hangulatom sokszor ingázik, néha félelmetesen gyorsan, noha ha akarom, tudom kontrollálni, hogy másoknak ne rontsam el a szórakozását, amiért én ráuntam. Ha magamra gondolok, egy sokszor mélázó, mindenféle művészi hajlammal megáldott, szöszölő emberként élek, aki alapjában vidám természet, ám abból is a szarkasztikus fajta, aki tud nagyon érzékeny lenni, megbántani viszont csak az tudja, aki számít. Olyan, aki tud nagyon kemény lenni és sokak szerint túl őszinte, mert szükségét érzi, hogy ne kelljen alakoskodnia, valamint mindenféle kicsit is kalandos dolgot kipróbál. Rákásztam már erdőben, patakban járva, siklórepülőztem, szörföztem és sok minden más. Sokszor szeretek magamban lenni, mindenféle zaj nélkül, máskor szinte megfulladok, ha épp nincs velem valaki, akivel beszélgethetnék. Nem tudnám ennél jobban megfogalmazni.



Az előző kérdésemhez kapcsolódik, de itt csak szavakat/kifejezéseket kérnék. ^ ^ Mi az a pár szó, ami titeket jellemez? (legyen mondjuk 5 "kötelező" és ha még valakinek írhatnékja van, szívesen olvasom) (Darlia)
Ezt stílszerűbbnek láttam úgy megválaszolni, hogy nem önmagam jellemzem, hanem megkérem rá egy barátomat. Lunának az első öt dolog, ami az eszébe jut rólam és szerinte biztos engem jellemez, az ez:
Furfang, humor, barát, bolond, határozott.
Egyetértek vele. : )
 


Nyilván rengeteg időt kell töltenetek olvasással, ami ugyan jó dolog, de amikor kritikus szemmel kell nézni, nyilván fárasztó is. A sok merengős történet után a "való életben" mennyire gyakran szoktatok olvasni valódi könyveket (félreértés elkerülése végett: merengőn sok olyan mű van, ami jobb, mint néhány kiadott 'valódi' könyv...)? És főleg: miket? Esetleg meghatározó könyvélmény, ami nagy hatással volt például az írói stílusotokra? Vagy csak úgy simán az életetekre? Természetesen a HP-köteteken kívül (Fairy Fascination)
Elég sokat olvasok könyvet. Ha megyek valahová, mindig van egy könyv a táskámban. Akire nagyon ráhangolódtam mostanában az Paulo Coelho. Tőle is leginkább Az alkimista. Nagyon sok, rendkívül szép gondolatot vet fel, igyekszik megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, és meglepően jól csinálja. Rajta nem lehet csak úgy átfutni, gondolkodni kell. Értettem már meg eddig bonyolultnak hitt dolgokat miatta. Ha pedig egyszerűen csak szórakozni akarok, akkor Fable egyik könyvét veszem elő. Nagy kedvencem a Mesemaraton.



Kétségtelen, hogy rendkívül sokszínű a merengőre feltöltött történetek tárháza. Talán kicsit értelmetlen kérdés, hiszen ezt általában a könyvekre is lehet vonatkoztatni, de mennyire befolyásolják a véleményeteket, a kapcsolatokról és a világról vallott nézeteiteket ezek a művek? Gondolok itt például olyasmire, hogy régebben nem fogadtátok el a homoszexualitást, de néhány olvasott slash-nek köszönhetően megbarátkoztatok vele, vagy épp a sok háborús, sötét fanficek hatására, volt olyan, hogy miután sok ilyet kellett moderálni, egyszerűen csak örültetek, hogy éltek, és jobban figyeltetek szeretteitekre? ilyesmik. (Fairy Fascination)
A moderálás nincs nagy hatassál rám, mivel leginkább átfutom a történeteket, nem olvashatom el mindegyiket figyelmesen, akkor sosem jutnék a lista végére. Egy jól megírt történet természetesen meg tud rázni, megríkatni, nevettetni, de szerintem ez természetes hatás, ha elmerülünk bennük. Ettől azt hiszem nem sok minden alakul át az emberben.
Ami nagyon észrevehető rajtam, az a slash okozta különbség. Sosem ítéltem el a melegeket, mindig is vallottam, hogy az is lehet ugyanolyan normális szerelem és kapcsolat, mint bárki másé. Ellenben nem különösebben bántott, ha valaki másként érzett, és hangoztatta, nem érdekelt, hogy van, nem szerettem volna látni, mit művelnek egymással, akik melegek. Mostanra ez változott. Természetesen nem azért, mert ezek HP szereplők a történetben, hanem mert sokkal jobban megértettem, néha jóval inkább elgyönyörködtet, mint egy normál kapcsolat, pont azért mert más és különleges. A legkevésbé sem üldözni való, mint olyan sok rosszindulatú ember fröcsögi, akik meg sem próbálják a másik oldalt is látni. Most már hosszasan veszekszem bárkivel, aki ágál ellenük, mert szerintem nincs hozzá joguk, ahogy ahhoz sem, hogy kiutáljanak valakit, csak mert sötétebb a bőre, mint másoké. Pedig maga az ember nem változik, csak a megítélése, ha kiderül, hogy homoszexuális.



Mi a kedvenc kajátok? Ínyencek vagytok, vagy inkább a jól megszokott ízeket szeretitek? (Fairy Fascination)
Szeretnék én sok mindent, de sajnos ételallergiám van. Mikor úgy tíz éve szembesültem a helyzettel, szinte a háromnegyedéről le kellett mondanom annak, amit szívesen ettem. Még ennek ellenére is elég földhöz ragadt az ízlésem. Nem bírom a túlzottan fűszeres, túl szokatlan ízeket. Nagyon kevés húst eszek, a krumplit nagyon kedvelem, főként törve – és a levest, sok-sok levest. Gulyás, bableves, akármi.



Van olyan szó, vagy mondat, amit gyakran megismételtek, és ami soha se maradhat el egy beszélgetésből? (rowling)
A „Na ne már!” és az „Apám!” nálam elég gyakori, mint kb. mindenre reakció. XD Ó, és a mami. Így hívom anyát is, de amolyan mindenre illetve is szoktam használni. Mint „jaj, mami” A divatszavakat viszont sosem. Utálom a lolt és egyéb hülyeséget, amit mindenki csak azért használ, mert egyszerű, és épp nem kell értelmesebb válaszon gondolkodni.



Van-e valami sajátos rögeszmétek, vagy szokásotok, és mitől alakult ez ki? (gondolok itt olyasmikre, hogy csak a jobb oldalon szerettek menni, ha vagytok valakivel, vagy nem léptek rá a repedésekre az utcán, meg ilyen kis vicces apróságok...) (Shutterfly)
A repedéses pont igaz, de én azt játékként művelem, hogy addig se unatkozzam, míg az utcán megyek. : ) Olyan is van ugyanezen okból, hogy egy adott dalt dúdolok, és annak ritmusára lépek. Párszor késtem már így le hévet, ha nem siettem sehová.
Szokásom a hajtekergetés, van, hogy kompletten összecsomózom egy idő után, de szerencsére könnyen szét tudom szedni, és ha ideges vagyok a szájrágás. Plusz, aminek az okát egyáltalán nem értem, mert nagyon ritkán szokott fájni a fejem, ha gondolkodom, mélázom, azon kapom magam, hogy dörzsölgetem a halántékom a mutatóujjammal.



Milyen filmeket szerettek nézni? Címek is jöhetnek, mert szívesen megnézem őket. (Shutterfly)
Vígjátékokat és olyan filmeket, amik mélyebbek, mondanivalójuk van. Amiken akár sírhatok, vagy a meghatottságtól, vagy a nevetéstől. Nagyon szeretem a Finding Neverlandet (Én, Pán Péter), a Ház a tónál, a Holtsávot, a Gyűrűk ura filmeket, amiket szerintem zseniálisan csináltak meg, a meséket, mint Jégkorszak, Mackótestvér, Mulan, stb. Rengeteget fel tudnék sorolni, más-más indokkal, ami miatt szerintem bűn nem megnézni őket. Egyébként mindig vonzottak a valamely természetfelettiről, titkokról szóló filmek is. A sorozatok közül pedig Star Gate (Csillagkapu), Fallen, Gilmore girls (ezt valamiért Szívek szállodájának fordították).



A hobbi, sport, szabadidős - még a Merin kívül is - foglalkozások engem is nagyon érdekelnek... (Shutterfly)
Rajz, festés, filmnézés, éneklés, tánc, tenisz – már persze, ha nem említjük most az írást és olvasást. Kiválóan el tudok lenni mindegyikkel hosszú órákig, elmerülve pusztán abban, amit csinálok és a gondolataimban.



Mi a legirritálóbb dolog, amivel eddig találkoztatok? (lehet ez emberi tulajdonság, zaj, stb) (Shutterfly)
Rühellem a butaságot, ha valamit többször magyaráznom kell, mert elsőre nem érti meg, akivel beszélek – ilyen szempontból nagyon türelmetlen vagyok. Rettentően fel tudnak húzni az indok nélküli sértődéssel, azzal, ha olyan akar kioktatni, akin látszik, hogy nem is ért hozzá, és az IQ-ja is legalább 40-nel kevesebb. Arra is ugrom, ha ezt olyasvalakivel csinálják, akit nagyra tartok. De ez már amolyan védelmező ösztön.
Zaj – amikor a szomszéd füvet nyír, át tudnék menni, hogy szétverjem a gépét, hogy soha többet ne tudja használni, mert negyed akkora a kertje, mint a miénk, mégis képes órákig bénázni vele. (Igen, jelenleg is ezt hallgatom, és természetesen neki most kell ordibálva kommunikálni a feleségével is.)



Ti felmentek majd Pestre a HP7 premierjére, vagy otthoni moziban nézitek meg a filmet? (Shutterfly)
A Campona kb. tíz percre van, odamegyünk majd valószínűleg. Aztán még két-háromszor máshová is barátokkal, mind pesti mozi, mert ha felülök a hévre, nem sok, hogy bent legyek a városban.



Mit gondoltok a filmekről, a szereplőkről és az összes eddigi rendezőről, aki a Harry Potter filmeket rendezte? Melyik a legjobb? (Milda)
Az első két filmnek még megvolt az igazi HP hangulata, alig tért el a könyvtől, ügyesen oldották meg. Az Azkabani fogoly is tetszett, mert ott volt Dan is igazán Harry, ahogy a többiek is a megformálandó karakterekhez hűek, bár ennél már párszor idegrohamot kaptam a változtatások láttán. A többi filmmel pedig csak romlott a helyzet. Szerintem sokan szerettek volna kizavarni a moziból, mikor mindenhez volt hozzáfűznivalóm, mert az sem volt jó meg amaz sem. A hatodik film pl. kész vicc. Sehol a könyv hangulata, a lényeg, mindaz, amire majd a hetet fel kellene építeni. Szórakoztató volt, szó se róla, csak éppen nem Harry Potter volt, hanem valami tinis akármi, s bár eredetileg Perselus volt a lényeg, őt alig láttuk.



És az utolsó kérdésem mellonsnak. Észrevettem, hogy az összes elutasítómat (legalábbis, amik megvannak) te küldted. Ez valami különös véletlen, vagy van valami oka? (csajmacska)
Lunával moderálunk a legtöbbet, ő pedig akkor még főleg, ha nem volt muszáj, nem nézett slasht. Amire emlékszem, hogy mindig gond volt vele, az egy slash regényed, s úgy jött a ki a lépés, hogy az rendszerint az én kezeimbe került. Így aztán gyorsan összegyűjthetted az elutasítókat. Vannak emberek – mint minden aktívan moderáló adminnak -, akikkel kifejezetten én foglalkozom, de te nem vagy köztük.



Alkonyat vagy Harry Potter? És miért? (Juju95)
Harry Potter, egyértelműen. Az ok pedig nagyon egyszerű, legalábbis számomra. A twilight borzasztóan kidolgozatlan, üres, sekélyes. Egy túlságosan rózsaszín világ, túlságosan tökéletes – vagy legalábbis annak eladott – szereplőkkel. A mellékszereplőkről szinte semmi nem derül ki, ellenben van egy vagon logikátlanság, üresjárat. Számomra semmi újat nem ad, képtelen is voltam az első könyvet végigolvasni. A HP viszont azonnal megragad, a részletességével elvarázsol, elgondolkodtad, leköt, folyton vártam a következő titkot, tudnivalót. Ne érts félre, a legkevésbé sem tökéletes, mint ahogy semmi nem az, de a twilight ha százszor megszületik, sem érné el nálam ugyanezt a hatást, mert nincs, amivel megtehetné.



És ki hogyan találkozott először a Merengővel? Szerelem volt első látásra vagy? (Juju95)
A Merengő volt az első hely, ahol egyáltalán elgondolkodtam rajta, hogy feltehetném, amit írtam. Tetszett a kinézete, hogy milyen sokan írnak, hogy milyen sokan járnak fel. Jó érzés egy olyan helyre keveredni, ahol pontosan ugyanazt szeretik, mint te. Könnyű dolgom volt, mert azonnal megszerették a stílusom, ahogy írok, és sorban ismerkedtem meg nagyszerű emberekkel. Így pedig igazán nem volt nehéz itt ragadni.



Írsz-festesz-rajzolsz-énekelsz-szavalsz, de akkor miért közgazdaságtant tanultál? Sose gondolkodtál el művészeti irányon? Valamint melyik fandomba írnád bele magad a legszívesebben? Hol toppannál be, mint Mary Sue? (Luna Aurora)
Valójában fura, de nem. Nagyon szeretem mindegyiket csinálni, amit felsoroltál, sok versenyt nyertem, sok fellépésen voltam, a mai napig is járunk énekelni, volt kiállításon képem, de nekem ez csak szórakozás, játék, és én… mondjuk úgy, tudom, hogy sosem lennék olyan jó, hogy ebből megélhessek. Vannak, akiknek ez sokkal inkább zsigerből jön, nem egyszerűen ügyesek, hanem tehetségesek is. Azoknak éri meg művészeti iskolába menni és tanulni. Hova néznék be Mary Sue-ként? Imádom a Gyűrűk ura világát, megnézném belülről is, ahogy természetesen a Harry Potter univerzumot szintén. Bekerülnék a Pán Péterbe is. Nagyszerű lenne örökké gyereknek maradni, aki ráadásul repülni is képes, nem pusztán a képzelet szárnyán.



Mi az, ami megnevettet Téged? (Villette)
Nagyjából bármi és minden, főként, ha még a hangulatom is olyan. (Az egyik unokatesómmal ha találkozunk kb. fél óra alatt olyan állapotba kerülünk, hogy azon is egymásba kapaszkodva nevetünk, ha felmutatja a kisujját.) Borzasztóan jól el tudok szórakozni magamon, másokon, filmeken, könyveken. Az egyik kedvenc, helyzetkomikumra épülő könyvem olvasása közben például meglehetősen sok emberrel megismerkedtem héven, villamoson, míg beértem a suliba. Mindenkit érdekelt, ugyan min kuncogok folyton, vagy igyekszem visszafogni a nevetésem - hogy azért mégse zavarjak mindenkit. Alapjában nagyon nevetős a természetem, sokat szoktam ugratni a barátaimat, és rengeteg cinkosságot tudok kiváltani másokból. : D Sokszor voltunk bajban emiatt, de még a szidás közben sem mindig sikerül megállni, ha rám jön a roham, hogy abbahagyjam. Ha valami nagyon tetszik, és napközben felrémlik bennem, akkor is fel-felnevetek, mindegy, éppen hol vagyok. Ahogy a boltban is képes vagyok egy meglátott matrica miatt halkan elénekelni a Spongya Bob főcímdalát, mire a barátom kissé távolabb húzódik, és úgy röhög ki. Engem nem különösebben zavar, szerintem így érdemes élni.



Hány szállal kötődtök a Harry Potter univerzumhoz? Úgy értem, képesek lennétek arra, hogy egyik napról a másikra itt hagyjátok úgy, hogy minden kapcsolatot véglegesen megszakítotok vele, és így azokkal is, akikkel csak itt érintkeztek? (Anna)
Kizárt. Jó pár éve itt vagyok ahhoz, hogy csak úgy, egyik pillanatról a másikra a hátam mögött hagyjam, még ha nem is jutna már rá messze annyi időm. Főként nem azokat, akiket a HP-nek, Merengőnek köszönhetően ismertem meg. Lehet, hogy majd egyszer valami fontosabb lesz, de ez nem azt jelenti, hogy ez megszűnik létezni a számomra. Nem temetem el, nem lesz belőle valami rejtegetésre váró titok, nem fogom letörölni a történeteimet. Sokáig a részem volt, és szerintem még nagyon sokáig az is lesz. Igaz, hogy akiket megismertem és összebarátkoztam velük, azokkal nem pusztán itt érintkezem, de mivel nekik is jelent ugyanannyit ez a világ, sosem tenném meg azt, hogy megtagadom.



Veled még nem sikerült személyesen összefutnunk, ezért érdeklődnék: A padlócirkáló adminok, avagy az emberi méretűek táborát erősíted? Tudjuk, hogy rengeteg kihívást szervezel, és mint résztvevő is szerepelsz rajtuk. Melyiket preferálod jobban, ha megmondják miről, mit, vagy hogyan kell írnod, vagy ha mindenféle kötöttségek nélkül szabadon írhatsz? Melyik művel készülsz el gyorsabban, egy kihívásossal, vagy amit szabadon írsz? (Lionela)
Ahogy az már szóba került, és Lily bizonygatta is, magas vagyok, olyan 180 cm. Most, hogy Lunita itt volt és megölelgettük egymást, aranyos volt, mert az első megjegyzése az volt, hogy hű, tényleg mennyivel magasabb vagyok.  : D
Hogy miként szeretek jobban írni? Nem is tudom. Igazából mindig tengernyi ötlet szállingózik a fejemben, amiket ha időm engedni jó úgy, szabadon megvalósítani. Ugyanakkor a kihívásokon a kulcsszavakra is szinte azonnal, meghatározó elképzeléseim támadnak, és nem zavar, hogy egy pontig kötötten kell megvalósítanom, mivel akkor valamelyest még jól is esik a mankó. Sőt, fordítani is szeretek, pedig ott aztán tényleg minden adott, maximum abban élem ki a kreativitásom, hogy a legmegfelelőbben, legszínesebb magyarsággal igyekszem összerakni a mondatokat.
Az pedig, hogy melyikkel készülök el hamarabb, teljesen ugyanabba a kategóriába esik. Ha igazán leülök írni, mindegy hogy épp kihívásra készül-e. Pár óra alatt húsz oldalakat is megírok, ha kell, sosem volt gondom a határidőkkel.



Milyen beceneveitek vannak? Melyiket szeretitek/utáljátok leginkább? És ha nem túl tolakodó... mi az igazi nevetek? (Menerwen)
Ha a nicknevet nézzük, akkor Jan ragasztottam rám a melt, mivel úgy tűnik, számára még a mellons is túl hosszú volt.  : D Lily pedig isten tudja miért, szokott mellonskázni.
Az igazi nevem, a Mariann, bár hosszabb, fura mód ritkán becézik, még pontosabban, csak egyes emberek. A barátom Mariz, egyik barátnőm Marának, egy unokatesóm pedig Marcsinak hív. Luna pedig mostanában Shandának, de annak története van, és igazából nagyon kedvelem, mert neki is megvan mellé a hozzátartozó neve. XD (Sheymesh)



Milyen színű a szemetek? (Menerwen)
Barna, a haj már nagyon változó.



Melyik a kedvenc HP könyvetek? (ha tudtok választani...) (dorothy snape)
Amíg nem adták ki a Főnix Rendjét, addig az Azkabani fogoly volt. Azóta azonban a Főnix Rendje. Az utolsó kötetet pedig ki nem állhatom.



Eleinte is adminok szerettetek volna lenni, vagy esetleg jóval később jött ez a gondolat? (Lily Nightingale)
Eleinte publikálni sem akartam, nem hogy admin lenni. Elvoltam szépen felhasználóként is. Az első regényemnél tartottam, mikor volt a nagy leállás. Utána visszataláltam, visszarázódtam. Teljes egészében Lily vont bele ebbe az egészbe, mielőtt admin lettem volna, fórumozni sem fórumoztam. Inkább a csendesen nézelődő emberek táborát erősítettem. Aztán felmerült, hogy elkélne a segítség, megfeleltem, belementem és rá talán… nem is tudom, egy hétre? Admin lettem.