Sziaa :) Olvastam már mást tőled, és bevallom, én szégyentelen, nem írtam kritikát. Merthogy úgy éreztem, semmi érdemlegeset nem tudnék írni, mert egyetlen épelméjű gondolatom csak az volt, hogy "ez zseniális". most Zsóka mondta már többször is, hogy ebbe kezdjek bele, úgyhogy vártam egy alkalmas időre, amikor olyan állapotban lesz az agyam, hogy valami normális kritikát ki tudjak erőltetni magamból. XDD Na szóval. :D aaaaaaaaw. (igen, így kezdődik az én normális kritikám.) Olyan gyönyörűek a mondataid, hogy szinte beleborzongok. Például ez: Az öltöző ablakán kinézve, pont láthatja a lefelé ereszkedő, bágyadt vörös napot, ahogyan érzéki kontúrokat fest a lustán elnyúló, őszi égre. Meg még idézgethetnék sok mindent, de akkor már az egész fejezetet kimásolhatnám, úgyhogy nem teszem. XD Apró rezdüléseket, észrevétlen mozdulatokat olyan szépen írsz le, annyira finoman érzékelteted, hogy az valami hihetetlen, az a rövid beszélgetés az elején Gaspard és Lucius között teljesen a hatalmába kerített, az a feszültség, szinte izzott a levegő. Belekezdtem a legelső mondatba, és egyszerűen nem voltam képes abbahagyni, amíg a végére nem értem. És, elértél nálam valamit, amit csak nagyon, nagyon kevesen tudnak: Minden mondatot végigolvastam. X'DD Könyvekben is, fanficekben is gyakran lustán átugrom az unalmas leírásokat, vagy a végletekig elnyújtott barokk körmondatot arról, hogy Jancsika éhes, de itt minden egyes szót, minden mondatot annyira élveztem, teljesen lekötött az egész, elvarázsolt. *.* Jaj, tényleg, találtam a végén két elgépelést, "ékszaka", és "szemhájai alá". Ennyi, imádom. *olvas tovább* Üdv; Tania

Szerzõ válasza: igen, ez a kritika-írás dolog elég egy kritikus pont, mert vannak esetek, amikor én is úgy érzem, hogy az olvasás után fölösleges lenne bármit is odarondítanom, mert egyszerűen már a történet megfogalmazta magát helyettem, minek is csépelném továbbra is az egyértelműt, aztán eszembe jut, hogy hoppá, nekem is rengeteget jelentenek az ilyen szép kritikák, hát akkor nosza..! : D
jó olvasnom, hogy Zsóka ajánlott engem, ettől csak még jobban nő az egóm, és az elhatározás, hogy végre végigcsinálok valamit, amibe belekezdtem. : D
és szóval: aaawww. - nekem így kezdődik érdembeli válaszom. : ) mert, nos.. nehéz dolga van az ember lányának, hogyha ennyi szép és jóra kell válaszolnia, hirtleen azt sem tudom, mit írjak le: azt hogy köszönöm, vagy azt hogy mit köszönök. szóval, köszönöm Neked, hogy írtál nekem. : D
nem győzöm ismételni, mekkora megkönnyebbülés, hogy stílusom már sokkal jobban csúszik - és nem én csúszom el rajta. hogy élvezhető, sőt, talán még szépes is. : D nagyon meggyőzőek a kritikáitok, én pedig ilyenkor még jobban elengedem magamat, hogy akkor jól van, jöhet még. : D nem döcögős meg semmi ilyesmi? mert, én néha bevallom, mikor visszaolvasom magamat, nem tudom, hogy írjak vagy nevessek.. XD oké, ez lényegében a régebbi "műveimnél" volt, azokat már le is szedtem jószerével, de akkor megnyugtattok, hogy kinőttem magamat. tartok valamerre. : D
azt a párbeszédet emlékszem, én is nagyon szerettem megírni, pedig gyengém az ilyesmi, de kezdek ebbe is belejönni, mert kezdek rájuk figyelni és nem magamra, kezdek az ő szájukkal beszélni, és nem ők az enyémmel.
hihetetlen élmény, hogy el tudom engedni magamat a mű írása közben, és ezt első sorban Nektek köszönhetem, hogy az ilyen kritikákkal ösztönöztök. : )
az elgépeléseket javítom, köszönöm, hogy szóltál, igazából a még fel nem töltött fejezetben is vétettem egy utólag észrevett orbitális hibát - nem elgépeléssel.. XD -, kíváncsi vagyok, kinek tűnik fel - vagy, kell-e javítanom majd utólag. dee, no spoiler. XD
még egyszer, köszönöm hogy írtál, köszönöm, hogy olvasol, megyek a következő kritidhez! : )