TRUE BLOOD kritikái
Szeretnél kritikát írni?
|
|
2009.07.22 - 15:57 |
4: 4. fejezet: Elrabolt életek | Regisztrált
|
|
én meg itt teljesen lemaradtam a frissekről, de ezzel a három fejezettel most te is elég erőteljesen lehagytál engem, szép.. nem is tudom, mit írjak neked, mindig meghazudtolsz, hogy ha akarnám, ki tudnám fejezni magamat, mert te is ki tudod, de közben meg zavarban vagyok, mivel én nem tudom ÚGY kifejezni magamat, ahogy. ahogyan te. maguk a történések még annyira sincsenek letisztulva, mint a körítés, de pont ezért olyan a történet, amilyen: egyedi. a tiéd. minden egyes szón, egyes hangzáson átüt a személyed, a mondtaok a tieid, belőled jönnek, és talán ezért van az, hogy első nekifutásra számunkra mindez még annyira nem emészthető, először nekünk is meg kell harcolnunk a történettel és magunkkal, hogy mi is a sajátunkénak érezzük a sorokat. mégis, azzal hogy ennyire képletesen, érzékletesen fogalmazol, pont hogy élvezhetővé teszed ezt a feldolgozást. nem érzem azt, hogy helyettem fogalmaznád meg a körülményeket, hanem hogy nekem fogalmazol. azzal, hogy magadat fogalmazod, élővé teszed ezt az egészet. varázslatos. ugrom is tovább. ja, mert hogy én itt közben csönben már tegnap éjjel elolvastalak, de egyszerűen nem tudtam mit kiadni magamból az olvasás után. most is csak ilyen átfoghatatlan maszlagot nyújtok neked cserébe, a de a kövi fejezetnél kicsit majd erőt veszek magamon mindjárt. XD
Szerző válasza: ó, hát reméltem, hogy még írsz nekem - igen, kis számító alak vagyok.. XD, de neem, igazán fontos nekem, hogy Te is olvasol többek között. amúgy meg minden itt talált kritikám annyira jól esik mindig, hogy most is csak annyit tudnék mondani Nektek: köszönöm. : )
az önkifejezés látod, nem is annyira nehéz, csupán el kell engedned magad ahhoz, hogy magával vigyen adott esetben az írás - visszatalálj önmagadba. és ez a felismerés olyan evidens, olyan természetes, magától értetődő - és megint belemerülhetnék itt a két értelembe, de látod, megint elragadtatom magam.
igen, sikerült megfogalmaznod, hogyan állok én a "művészetemhez" és hogyan az olvasók. szubjektivitásom akár lehetne hátráltató is, mégis, ebből ered a stílusom, ami így leköti az olvasókat - ezek szerint. kezdem beleverni a fejemet a helyzet abszurditásába egyébként, majd lehet, hogy még belemerülök ebbe a témába, amúgy meg a lényeg: végtelenül megnyugtató látnom, hogy mindezek ellenére van aki olvas, van aki visszajelez nekem, van akiben láthatom "magamat". hihetetlen. : )
köszönöm hogy olvastok, köszönöm, hogy írtál nekem!
:-*
|
|
|
2009.07.20 - 17:05 |
4: 4. fejezet: Elrabolt életek | Regisztrált
|
|
Sírtam és örültem is... sírtam, mert én már nem tudok így írni, vagyis... ehh. Mindegy. Kedvenc mondat: "A Lestrange fiú fáradtan figyeli a kígyószerű, sápadt ujjak kergetőzését a csilingelő üvegen" Ésss... utálni fogsz, de a cselekményről semmit sem tudok mondani: én úgy olvasok, ahogy írok. Imádom a leírásokat, és nálad az van bőven, engem elvisz simán az eleje, és nem érdekel, kit várnak, miért, csak ott akarok velük tobzódni, nézni azokat a sápadt ujjakat, mosolyba ívelt ajkat, csillanó hajat, nekem ez több, mint bármilyen hatásos akció... ezekbe a kézzelfoghatóvá vált gondolatokba bele tudnék szeretni, érted? Szóval a történéseket nem tudom kommentelni, de olvaslak, és örülök, hogy van még, aki így ír, mert másnál nemigen találni az ilyen mélységű és jellegű leírásokat. Köszi, futok tovább:)
Szerző válasza: áh, emlékezz, hogy kábé két hete én is hasonlókat írtam Neked egy kritikának csúfolt kitörésemben - avagy akkor épp én nem tudtam írni. nos, ezzel is csak bizonyítani akarok, egyrészt Nektek, másrészt magamnak. azt hiszem, az utóbbi sikerült, és hogy az előbbinek milyen eredménye van, azt meg nagyon szeretem visszaolvasni. nagyon örülök, hogy ismét írtál nekem, látod, mégis sikerült felkeltenem a szőke herceget - vedd, hogy ezzel az írással akkor Téged is próbállak ébresztgetni. : D - ahogy Te szoktál engem.
nos igen, a cselekmény tényleg nagyon elveszik itt a háttérben, de azért próbálok visszavenni magamból, és teret hagyni a történéseknek is, de akkor adott esetben örülök, hogy Te is azt keresed benne, amit én. : D
köszönöm a véleményt, megyek a következőre!
|
|
|
2009.07.16 - 04:38 |
4: 4. fejezet: Elrabolt életek | Regisztrált
|
|
Szia! Továbbra is nagyon tetszik, remekül tartasz bennünket olvasókat izgalomban, hogy mi fog történni, hogy mi miért is van :) Olvasom tovább! Szió:)
Szerző válasza: nagyon örülök a véleményednek, és várom a további kritikáidat! szia. : )
|
|
|
2009.07.14 - 22:50 |
4: 4. fejezet: Elrabolt életek | Regisztrált
|
|
hú. Fogalmam nincs, miért ki és kinek, ezért eszméletlenül izgalmas az egész. :D A fogalmazás remek, a párbeszédek annál is jobbak. Nincs rossz, amit el tudnék mondani róla... talán az, hogy nincs még ötödik fejezet... de ugye lesz nemsokára? ;D
Szerző válasza: nos, ötödik fejezet fent van, és abban egy kisebb útmutató is lett mellékelve a részlethez, így remélem, már teljes lesz a kép. :D
köszönöm a szép kritikát, és hogy olvasol! várom majd további véleményedet! : )
|
|
|
2009.07.14 - 12:38 |
4: 4. fejezet: Elrabolt életek | Regisztrált
|
|
Hát nem bírtam ki, csak csaltam egy kicsit. Még mindig nem árulsz el mindent, és még mindig nem értek néhány dolgot, és gondolom, hogy az egész történet ilyen lesz, megtartod az olvasókat abban a kíváncsiságban, abban az idegölő várakozásban, abban az állapotban, amikor a fejezet végén csak ülnek a monitor előtt és kérdezgetik maguktól, hogy "mi a f** van?" Én kérdezgetem legalábbis, és alig várom a válaszokat, ez az egész annyira hihetetlen, és mégis annyira hihető, nagyon furcsa. Na, ez megint jóó értelmes kritika, de a lényeg az, hogy. Az a hihetetlen, hogy ilyen hatást tudsz elérni a szavaiddal, és hihető maga a történet. Abszolút beleillik Rowling világába, minden szereplőt, minden mondatot, mindent elhiszek, amit leírsz. Ááá, nem tudok már megint semmi értelmeset összehozni, zseniális az egész és kész. :D Üdv; Tania ^^
Szerző válasza: oh, ez a kritikád jól elbújt itt a "rengetegben", de csak megtaláltam. XD
szóval:
oh, ezt jól leírtad, hogy pontosan mit is érzel, miután véget érnek a sorok, ez még hiányzott ide, mert egyrészt akkor megnyugtat engem is, hogy egen, ezt akartam, másrészt lehet, hogy egy idő után besokallnak majd az olvasók, és hagynak engem lógva a levegőben, sz'al majd igyekszem lassan de biztosan felfedni itt a kis homályos részleteket. : D
"az egész annyira hihetetlen, és mégis annyira hihető" - nos, ezzel elmondtál nekem mindent, amit lehetett. köszönöm - nekem jól esett. : D hogy Nektek mennyire, az már megint más kérdés.. XD
hogy beleillik-e rowling világába, azt nem tudom, a stílusa miatt tutkó nem, de gondolom, Te is a jellemekre gondoltál - nos, rowling világát festem valódira, reméljük, továbbra is sikerül. : )
nagyon szépen köszönöm a kritikát, és akkor még várlak vissza a következő friss erejére! : D
:-*
|
|
Viki
|
2009.07.14 - 08:56 |
4: 4. fejezet: Elrabolt életek | Anonymus
|
|
Hú... Már nagyon várom a fejleményeket :D
Szerző válasza: én is nagyon várom, mikor kerül már fel végre a fejezet, és remélem, tetszeni fog Neked majd, amit olvasol! : )
köszönöm, hogy írtál!
Szerző válasza: oh, most látom, hogy ez már a negyedik fejezetre jött. cseles. : D de, megsúgom itt Neked, hogy már elkészült közben az ötödik is, sz'al ha végre felkerül hivatalosan a negyedik ma, akkor holnap jön a friss. : )
|
|
Luciatus
|
2009.07.13 - 21:56 |
4: 4. fejezet: Elrabolt életek | Anonymus
|
|
"...egy-egy elejtett szavuk viaszosan cseppen el a megfakult hallgatásban." Már itt éreztem, hogy most ki kell nyomnom mindent, és teljesen belemerülni az olvasásba. Szeretem a megformált karaktereidet, főleg Luciust meg Averyt. Utóbbi olyan kis szemtelen, tetszik, ahogy megpróbálja elhitetni Luciusszal, hogy igenis, ő van felül - bármilyen értelemben. Lucius összeesését olyan szépen megírtad, hogy elfelejtettem sajnálni is. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire tetszik,a hogy megalapozod a hangulatot a szavaiddal. Tényleg az a nyomott, füstös kocsma-fílingem volt az elején, amikor az ember már elveszik a homályban, és az egyetlen jól fókuszálható pont az üvegpohár. Az a semmittevés, az a felfokozott idegesség, ami rájuk telepedett... én is vártam, hogy könyörgöm, történjen valami, mert én itt a szereplőkkel együtt őrülök meg! Aztán Lucius kiért a friss levegőre, és a szavaid, a mondatokból szivárgó hangulat is váltott, szabadabb, józanítóbb lett. Nem tudom, hogy csinálod, de nagyon bejön a dolog. A másik kedvencem a kirakatban homályosodó Lucius... ahogy gyakorlatilag szinte fel sem ismeri magát. Na, az a leírás... aki eddig nem volt beleesve Luciusba, csak meg kell neki mutatni, és máris fanatikus tekintettel kiabál majd érte. Kíváncsi vagyok, ki ez a naív fiúka, folytatásért ácsingózom. Ja, még egy kedvenc: "részegen ingó pohara". Már megint zsibbadok, ha valaha altatni vagy kábítani kell majd, nem vesződöm morfiummal, csak viszek magammal egy kis True Blood-ot (L) És muszáj megint: annnnnyira szeretem a Luciusodat, ezt a hűvös, kimért eleganciát...
Szerző válasza: jaaj, én meg annyira szeretem a kritikáidat, hogy most kábé tényleg belém forrt a szó.
pfú, most már kezdem megérteni, milyen lehet Nektek elolvasni monnyuk a TSS kritikákat! : D
hajj, olyan szépen leírod mindig, hogy mit gondolsz, mire gondoltál miközben olvastál, hogy én csak mosolygok, hogy jesssz. : D
lucöt alap, hogy én is nagyon szeressem, félek is, hogy majd néhol túlzásba viszem a dolgokat, de szerintem ennyi kijár neki a sok draco-fan után. igenis megadom neki, ami jár. : D
az, hogy még így is sikerül hitelesre formálom a karaktert, igazán biztató, mert akkor még bátor is leszek ezek után. : )
igen, szerettem volna megmutatni, hogy lucnek igenis meg kell harcolnia mind az egész helyzettel, ő sem fehér vagy fekete (most itt lényegtelen, melyik-melyik az ő "ragyogó" esetében.. XD), és mind önmagával. kicsit meg kellett ijesztenem - hogy észrevegye saját magát. de hogy később ez még mennyire sikerül majd neki - nos, ez itt az igazi kérdés. idáig szeretnék eljutni - és sajnos őt is el kell juttatnom valahová. de, azért próbálom menteni a menthetőt. : D
avery pedig.. most személyes kis kedvencem lett, végre rájöttem, kin élhetem ki a perverztiásomat - mmint nem úgy.. XD -, először gondolkodtam, hogy rod lesz a laza srác, de asszem őt már nem tudnám hitelessé faragni kedves Kisera után, így igyekszem egy új karaktert formálni, hogy ő is befutó legyen - a maga nemében. : D
megint sokat beszéltem asszem, a lényeg az egy HATALMAS köszönöm - mindennel ami csak beleszorulhat ebbe a szóba. : )
írok majd tovább, most eléggé elkapott a hév - ezt is köszönöm. : )
:-*
(L)
|
Szeretnél kritikát írni?
|
