Imádom Ausztriát! ^__^ Meg a keserű történeteidet is :) Nagyon jól írsz, még mindig, és irigyellek ezéééért! :) Ezt a félálom-kavalkádot is nagyon jól megjeleníted a kusza képekkel, persze beleszőve az emlékeket is... Magyarország, Poroszország, a két elvesztett szerelem. Annyira reménytelen ez az álom... És a sors csúf fintora, hogy amikor egy megrázkódtatás után az ember csak aludni, aludni akar, hogy ne érezze a fájdalmat, a dolgok az álomban is utolérnek, és ott is kínoznak. Annyira igaz minden... Még mindig a rajongód: Ivetka ^__^♥

Szerzõ válasza: Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál - én meg csak hajnal négykor tudok rendesen írni, olybá tetszik ^^" Talán mert csak addigra nyugszom le annyira, hogy be tudjam engedni valaki másnak a történetét és az érzéseit; Ausztriát már régóta akartam, hogy meséljen valamit nekem (micsoda ősmagyaros szenvedő szerkezet!) és nagyon örültem, hogy végre megszólalt...