A mű FORDÍTÁS! Eredeti mű szerzője: Cassandra Claire
- Draco Malfoy - Dumbledore mereven rászegezte tekintetét félholdalakú szemüvege fölött. - Amióta csak itt vagy az iskolában a Roxfortnak már számtalan különféle csínyt és rombolást kellett elviselnie tőled. Általában szemet hunytam e dolgok fölött. A fiúk elvégre fiúk. Emlékszem, az én időmben…
Dumbledore belekezdett egy roppant hosszú történetbe a kecskéről, a tarajos gőtéről és egy hatodéves hugrabugos osztályról. Draco már gyakorlottan hallgatta az igazgató hangzatos történeteit, amik soha nem végződtek jól, és mindig zavarba ejtően kecske-centrikusak voltak. Visszagondolt arra, ami aznap délután történt. A kifejezésre Potter arcán, amikor…
- Mi ez az önelégült vigyor Mr Malfoy? - kiáltott rá hirtelen Dumbledore.
Draco felugrott, és haragos tekintetet vetett az igazgatóra. Miért mondja neki mindig mindenki, hogy önelégülten vigyorog, amikor egyszerűen csak mosoly? Csak azért, mert a szája a baloldalon kicsit jobban felfele görbül? Ő, Draco titokban ezt inkább megnyerőnek tartotta. - Elnézést igazgató úr.
- Ma tönkretetted Harry Potter láthatatlanná tévő köpenyét - mondta Dumbledore. - A vandalizmus egy igen kegyetlen és értelmetlen formája volt ez.
- Arra használta, hogy kémkedjen utánam a fürdőben - fakadt ki Draco.
- Ezt erősen kétlem.
- Nos, de megtehette volna - jelentette ki Draco. - Semelyik másik diáknak nincs láthatatlanná tévő köpenye. Potternek miért lehet?
- Mert ő örökölte az apjától - mondta Dumbledore.
- Ugyan - legyintett Draco. - Ha nem vette volna észre professzor, Potter és én állandóan versengünk egymással. Én vagyok a végzetes ellensége. Ahhoz, hogy hatékony ellensége legyek, fenyegetőnek kell tűnnöm. Hogy legyek fenyegető valakivel szemben, akit még csak nem is látok? Csak próbálom kiegyenlíteni az esélyeket.
- Nem te vagy a végzete - szólt Dumbledore, és a füle hegye kissé elvörösödött. - Hanem Voldemort.
Draco sértve érezte magát. - Akkor én ki vagyok?
- Te az vagy, akit mindjárt eltanácsolok fiam - mondta Dumbledore. - Ez vagy te.
Draco megrémült. - Eltanácsol?! Nem tanácsolhat el! Én egy Malfoy vagyok! A Roxfortba járunk generációk óta. Ha eltanácsol, azzal a családomat gyalázza meg és hozza szégyenbe.
- És az, hogy az apádat szoros szálak fűzik Voldemort Nagyúrhoz nem hoz szégyent és gyalázatot a családra? - érdeklődött Dumbledore.
- Az nagyon személytelen kapcsolat - mutatott rá dölyfösen Draco. - Max egy képeslap karácsonyonként.
Dumbledore gúnyosan ciccegett.
Draco ingerült lett. Utálta, ha leciccegték. - A taníttatásom nagyon fontos nekem igazgatóúr - tiltakozott Draco kétségbeesetten.
- Úgy hallottam, van pár remek mezőgazdasági szak a műszaki egyetemen - mondta Dumbledore. - Biztos vagyok benne, hogy élvezne egy karriert, mint mugli farmer. Az overall jól állna.
Draco e szavak hallatán megtántorodott, ezért támogatásul megragadta az asztal szélét. - Kell lennie valaminek, amit megtehetek. Bármit megteszek.
- Mondjuk bocsánatot kérhetne Harry Pottertől - szólt Dumbledore.
- Persze. Rendben. Majd küldök neki néhány sort.
- Nem - mondta Dumbledore. - A nagyteremben fog bocsánatot kérni tőle, ma délután, az összes diák és az én szemem láttára. Figyelni fogom Mr Malfoy. És ajánlom, hogy jó bocsánatkérés legyen - tette hozzá. - Valóban el kell nyernie a bocsánatát, különben el lesz tanácsolva. Legfőbb ideje, hogy alázatosságot tanuljon. Emellett - folytatta az igazgató erősen hunyorogva - szívesen látom, ahogy a földön csúszol te kis hetvenkedő görény.
Draco meghökkent. - Micsoda?
- Azt mondtam ez minden Mr Malfoy, köszönöm - mosolygott Dumbledore jóságosan.
- Én is ezt hallottam - mormolta Draco.
* * *
A nagyteremben ülve Draco szerencsétlen képpel tekintgetett a griffendél asztala felé. Az ebédnek már majdnem vége volt, és alig sikerült lenyelnie a felét a sült húsból, és a pitéjét sem ette még meg. A borzalom és az iszonyat, hogy bocsánatot kell kérnie Harry Pottertől már borzalmasan, és iszonyatosan körülvette. Egy fájdalmas sóhajtással ledobta a villáját.
- Ha nem eszed meg a pitét, az enyém lehet? - érdeklődött Monstro felnézve a Lét és a Semmi egy meggyötört példányából.
Draco odafordult. - Gyorsan Monstro! Szúrj le a villáddal! Ha súlyosan megsérülök, talán Dumbledore eltekint a bocsánatkéréstől, és talán nem is tanácsol el.
- De engem eltanácsol - rázta a fejét Monstro.
- Nem látom be, mi közöm lenne hozzá.
- Ó csak menj, és ess túl rajta Draco - szólt Pansy egy fensőbbséges pillantás kíséretében az asztal túloldaláról. - Potter tök lekvár. Amint bocsánatot kérsz, el is olvad.
Draco egy újabb sóhajtással hátratolta a székét, és elindult keresztül a termen bocsánatkérések változatait motyogva az orra alatt. - Hello Potter. Sajnálom. Jah. Sajnálom, hogy megismertelek. Sajnálom, hogy olyan ostoba a képed… - felsóhajtott. - Ez nem fog menni.
A griffendélesek nyilván hallottak a büntetéséről, mert a fele társaság ott ült az asztalnál mikor odaért, és úgy vigyorogtak rá, mintha valami groteszk vízköpők lennének. Ott volt az a nyakigláb buzgómócsing a sárvérű csajával, a buzgómócsing vörös fejű húga, és még egy rakás fecsegő alak Potter barátai közül. A fiú, aki azért élt, hogy idegesítse Draco Malfoyt, alig látszott Dean Thomas és Seamus Finnigan között, és meglepően idegesnek tűnt.
Draco egy lépésnyire megállt az asztaltól. - Beszélnem kell veled Potter - mondta. - Ti többiek leléphettek.
A buzgómócsing fölényes pillantást vetett rá. - Nem vagyok biztos benne, hogy Harry kíván veled beszélni. - rápillantott a mellette ülő lányra. - Hermione meg tudnád kérdezni Harryt, hogy alkalmasnak érzi-e az időt a beszélgetésre?
Harry köhögött egyet. - Tudok beszélni - jegyezte meg. - És nem zavarsz - mosolygott rá Dracora Ginny feje fölött egy félénk, szívbemarkoló mosollyal, mely tele volt bájjal és gyengédséggel. - Szervusz Malfoy.
Draco vonakodva nézett rá. - Jót mulatsz a megalázkodásomon mi? Te szadista korcs!
Harry meglepetten meresztette rá zöld szemét. - Én nem…
Hermione keményen oldalba bökte Harryt a könyökével. - Fogd be Harry! Bocsánatot kell kérnie.
- De egyáltalán nem szükséges - kezdte Harry. - Tényleg…
Ginny rászorította a kezét Harry szájára. - Harry úgy értette, hogy nem szükséges azt gondolnod, hogy egy szimpla bocsánatkéréssel megúszod - fejezte be a megkezdett mondatot.
- Úgy van - tette hozzá Dean Thomas önelégülten. - Hallottuk, mit mondott Dumbledore. El kell nyerned Harry bocsánatát.
- Úgy bizony - szólt Seamus. - Azt hiszem, most van itt az ideje a megalázkodásnak.
Harry eltolta Ginny kezét. - Nem. Minden oké, tényleg! Nem kell…
Hermione egy pillantással elhallgattatta. - Nem akarod látni Malfoyt térden csúszva?
Harry arcszíne a vörösesbarna egy érdekes árnyalatára váltott át, és úgy tűnt, képtelen válaszolni. Draco most már tényleg kíváncsi lett rá, hogy mi a fene baja van. Azt gondolta, talán a haragtól nem jut szóhoz, és úgy döntött jobb, ha most cselekszik, mielőtt Potter még mérgesebb lesz. Hátrakulcsolta a kezét, és mereven előre nézett. - Nagyon-sajnálom-hogy-felgyújtottam-a-láthatatlanná-tévő-köpenyedet-és-aztán-megpróbáltam-megetetni-veled-a-hamut - hadarta el egyszerre, és meg is könnyebbült. - Habár nem kellett volna úgy otthagynod annak a széknek a támláján. Elég hülye dolog volt. Na megvagyok. Mehetek?
Harry nedv… ööö kedvesen bámult rá. - El is felej…
Harry beszédét Dean Thomas szakította félbe, azzal, hogy egyszerűen ráült. - Nem hinném, hogy ezzel a bocsánatkéréssel el van intézve Malfoy - mondta Thomas némi élvezettel. - Szerintem egy kicsit többre lenne szükség.
Draco bosszankodott. - Például mire?
- Mondjuk feladatokra - szólalt meg Ginny. - Szerintem Harrynek adnia kéne a számodra pár feladatot.
- Mondjuk Malfoy szájon, vagyis csőrön csókolhatna egy hipogriffet - ajánlotta Seamus Finnigan.
- Vagy Pitont - mondta Ginny.
- Vagy fusson végig a nagytermen pucéran - javasolta Dean.
- Uhh - jegyezte meg Harry alig hallhatóan.
- Előbb vágnám le a saját fejem - közölte Draco.
- Azt is megoldhatjuk - vetette oda Ron sötéten.
Draconak nem tetszett az, ahogy Weasley a vajazó kése élét simogatta. Próbálta megsürgetni a dolgot. - Ha Potter meg akar velem valamit csináltatni, majd ő megmondja, mi legyen az.
Mindenki Harryre nézett.
- Segíthetne nekem kifesteni holnap a griffendél öltözőt - javasolta Harry erőtlenül. Úgy tűnt, kicsit kevés levegőhöz jut így, hogy Dean rajta ül.
- Remek - mondta Draco.
- Póló nélkül - tette hozzá Ginny.
- Póló nélkül? - kérdezte Draco. - Miért?
Harry a kezébe temette arcát. - Olyan megalázottnak érzem magam - mondta elhalóan.
- Azért - sietett a magyarázattal Hermione - mert szerelmes vagyok beléd Malfoy.
- Azt hittem, a buzgómócsinggal jársz - mondta Draco egy kis érdeklődést tanúsítva.
- Úgy van - erősítette meg Ron. - És fura módon engem egyáltalán nem zavar az irántad érzett elítélendő szenvedélye.
- Ron nagyon megértő - mondta Hermione.
Draco szánakozva nézett Ronra. - Szopás az életed Weasley.
Ron összerezzent. - Nem én vagyok az, aki holnap póló nélkül fogja festeni a griffendél öltözőt Malfoy - mutatott rá.
- Szörnyen le fogok égni a napon - sírta Draco. - Az én bőröm érzékeny.
Ginny szélesen vigyorgott rá. - Akkor jobb, ha naptejet is viszel.
* * *
A griffendélesek már lent vártak a griffendél öltöző mellett, mikor Draco másnap megérkezett. Semmi mást nem viselt, csak egy farmert, és rettentő haragos tekintetet az arcán. Ron, Seamus, Dean és a lányok mind vigyorogtak, mikor megjelent. Harry egyszerűen csak tátott szájjal bámulta. Draco furának találta, hogy Hermione megragadta Harryt hátulról a pólójánál fogva. Talán amiatt aggódott a lány, hogy Harry mindent elemésztő dühében ráugrik Dracora, és elkezdi a földbe döngölni a fejét? Végül is, gondolta Draco, belém van zúgva.
Megajándékozta a lányt egy parázsló tekintettel. - Hát itt vagyok. Póló nélkül. Izmaim ragyognak a napfényben.
- Észrevettem - mondta Hermione. - Ron, odaadnád neki a vödröt meg az ecsetet?
Draco lebiggyesztette ajkát. - Nem lehetne, hogy inkább csak itt állok és pózolok?
- Hát tudod… - kezdte Harry.
- Fogd be Harry! - közölte vele Ron, és odalökte az ecsetet és a festéket Draconak. - Nesze Malfoy.
Draco mogorván nézett le a festékesvödörre. - Piros. Ki nem állhatom a pirosat.
Az öltöző festése meglepően megnyugtató volt. Draco engedte, hogy gondolatai elkalandozzanak. Különböző borzalmas dolgokra gondolt, amiket Potterrel tehetne majd, ha mindennek vége. Talán viszkető port szórhatna az ágyába, vagy fejbe vághatná egy fadarabbal, aztán meg bedobhatná a tóba. Meg jó lenne, mondjuk legyőzni kviddicsben, de miután ez hat éven keresztül nem sikerült, Draco már feladta a reményt. Átkozott Potter és a tűzvillámja. Átkozott legyen ő is, és a könnyű, hajlékony testalkata is, ami olyan tökéletes fogóvá teszi…
Kisebb zűrzavar támadt a griffendélesek között, ami Dracot arra késztette, hogy kíváncsian hátrapillantson a válla fölött. Úgy tűnt, valami fura szertartással vannak elfoglalva. Egyikük az öltöző irányába taszigálta Harryt. Ő tett egy pár lépést Draco felé, aztán hirtelen jobbat gondolt, és bámulatos szabadulást végrehajtva próbált eliszkolni. Egy másik barátja elkapta, és visszahozta, aztán ismét Draco felé taszigálta őt. Az egész dolog elég különös és titokzatos volt, és Draco azon kapta magát, hogy teljesen összezavarodott. Szembe fordult a csapattal, és komoly pillantást vetett rájuk.
- Nem hibáztatlak titeket, hogy ennyire meg akartok szabadulni Pottertől - szólalt meg végül - de nem végeztek valami hatékony munkát.
- Fogd be Malfoy - mondta Ginny, és még egyet lökött Harryn.
Harry csoszogva odament, és megállt Draco mellett. - Malfoy szeretnél egy ööö segítő kezet?
Draco hitetlenkedve nézett rá. - Mi van?
- Csak gondoltam talán egy kicsit hamarabb végzel, ha segítek - mondta Harry a kviddicsöltöző felé intve.
- Igen, és talán több kviddicsmeccset nyernék meg, ha holtan esnél össze, de ezt még sosem ajánlottad fel - mondta Draco ingerülten. - Ugyan már Potter. Tudom, hogy csak azért jöttél ide, hogy kigúnyold a szenvedésemet, és a megalázottságomat.
Harry a szemét forgatta. - Teljesen paranoiás vagy, ugye tudod?
Draco belemártotta az ecsetet a festékbe. - Csak reálisan gondolkodom. Úgy értem halálos ellenségek vagyunk nem?
Harry megvakarta a fülét. - Nos hát… úgy értem… gondolom… hát igen - mondta végül kelletlenül. - Kevésbé éreznéd magad… nem tudom… kevésbé kigúnyolva, ha elküldeném a többieket?
Draco összezavarodott. - De hát nem ez a büntetés lényege? Mi lesz Hermionéval? Tudom, hogy bámulni akar.
- Nem tesz jót az egészségének ennyi izgalom. Még a végén szívrohamot kap.
- Megértem az álláspontodat. Talán tényleg jobb lesz, ha könyörületet mutatunk a szerencsétlen nővel szemben.
- Pontosan. - Harry intett a barátainak. - Ti ott! Menjetek!
Ahogy a griffendélesek csapata eltrappolt, Draco észrevette, hogy Ron átkarolja Hermione vállát. Sajnállak buzgómócsing, gondolta Draco, soha nem fog úgy szeretni, ahogy engem szeret.
Visszafordult Harryhez, aki őt bámulta barátságos mosollyal az arcán. Próbálja elterelni a figyelmemet - mormolta Draco önmagának sötéten. - Ha azért akartál egyedül maradni velem, hogy megkínozhass, és halálfaló titkokat szedj ki belőlem, akkor nem fog menni - tájékoztatta a sötét hajú fiút.
Harry pislogott. - Malfoy te nem is tudsz halálfaló titkokat.
- Lehet, hogy mégis.
- Ó igen? Akkor nevezz meg egyet.
- Angus McNair szeret női ruhába öltözni. Mindenki azt hiszi, hogy Pansy Parkinson apja azért hagyta el az anyját, hogy együtt éljen egy bolíviai kecskepásztorral, de valójában az egyik kecskéért hagyta el. Avery Nott idegen nőket fizet le, hogy azok elfenekeljék. Zachariah Monstro fogas frizbiket szokott összetörni, hogy aztán felszippantsa a darabokat az orrán keresztül. Ó és a Sötét Nagyúr meg nagy balett rajongó. Rávette az apámat, hogy a Hattyúk tavának összes díszletét elhozza neki egy múzeumból, és berendezze vele a kúriát.
Harry felvonta a szemöldökét. - Helyesbítenem kell. Ezek tényleg nagyon nagy titkok.
- Ezeket csak a legbelső halálfalók tudják - közölte Draco sértetten.
- Sajnálom, hogy csalódást kell, okozzak Malfoy, de aligha titok, hogy Voldemort követője egy csapat balettozni tanuló ütődött.
- Nem fogsz nevetni, ha majd a sírodon táncolnak szöges bakancsban - közölte Draco.
- Nem - mondta Harry. - DE az valószínűleg csak azért lesz, mert halott leszek.
Dracon hirtelen valami mogorvaság lett úrrá, ami igazán mérgessé tette. Rábámult Harryre. - Kitikkadtam. Teljesen ki fogok száradni, és festékmérgezést is kapok. Talán meg is halok. Képzeld csak el, milyen hülyén nézne ki, ha megölnél.
Harry felhorkant. - Hoztam vizet Malfoy. - azzal előhúzott egy kék műanyag palackot a köpenye zsebéből, és átnyújtotta Draconak. - Tessék.
Draco kikapta a palackot Harry kezéből, majd mielőtt az bármit is mondhatott volna, levette a tetejét, és az egész vizet a fejére borította. A víz hozzátapasztotta ezüstszőke haját a homlokához, kis patakokban lecsordult meztelen mellkasára, végigfolyt a hátán, csupasz hasán és csípőjén, míg végül eltűnt a farmer öve alatt.
- Ó Istenem - nyögte Harry, aki úgy nézett ki, mint aki menten elájul.
Draco komoly tekintettel szemlélte. - Mi bajod van Potter?
- A festékgőz - mondta Harry fojtott hangon.
- A festék zavar téged? - kérdezte Draco.
Harry hevesen bólintott. Még mindig az ájulás környékezte. - Nagyon zavar.
Draconak támadt egy ötlete. Rossz ötlet volt, de egyszersmind egy ragyogóan vonzó ötlet. Óvatosan letette a vizespalackot, felvette a festékes bödönt, és lassan felegyenesedett. - Hé Potter! - szólt.
Harry reménykedve nézett rá. - Igen?
Azzal Draco a fejére borította a bödön tartalmát.
* * *
Senki nem akart Draco mellé ülni a vacsoránál. Főleg, mert még mindig csöpögött belőle a vörös és aranysárga festék. Harry, ahogy az előre sejthető volt, nem igazán fogadta jól, hogy majdnem egy gallon vörös festéket borítottak a fejére. Megragadta a sárga festéket, és Draconak hajította. Draco behúzott neki egyet. Harry visszaütött. Aztán már a kviddicspályán hemperegtek, és csak ütötték egymást mindenfelé festéket fröcskölve maguk körül, és közben Draco valahogy letépte Harry pólóját, de ez végül is így volt fer. És mindez kielégíti a normális fogalmát, gondolta Draco vigyorogva. Csak két félmeztelen fiú hentereg a földön, és festékkel fröcskölik be egymást. Draco nem is tudta, hogy végül is mosolyogjon ezen vagy sem.
- Hogy érzed magad Draco? - kérdezte Crack félretolva maga elől félig kitöltött keresztrejtvényét.
- Heterónak kösz - vágta rá Draco gyorsan.
Monstro pislogott. - Mi?
- Rendkívülien - helyesbített Draco. - Rendkívül jól vagyok.
Crack összeráncolta a szemöldökét. - Essex része, három betű.
- Sex, természetesen - mondta Monstro. - Komolyan Crack.
Draco idegesen játszott a villájával. - De ti ketten ostobák vagytok - mormolta Draco. - Nem tudnátok megint hülyén viselkedni? Értem?
- Ó rendben - mondta Crack bűnbánóan. Összegyűrte a keresztrejtvényt, és a szájába tömte. - Jobb?
- Sokkal.
- Szóval Potter megbocsátott? - kérdezte Monstro.
- Egész biztos, hogy nem - jelentette ki Dean Thomas, aki mint egy halálos ómen jelent meg Draco válla fölött. - A festékes attrakciód után Malfoy.
Draco bosszankodva nézett rá, festékkel átitatott szempillája megremegett. - Miért téged küldött maga helyett? Túl gyáva idejönni?
- Nagyon felbosszantottad - közölte Dean sötéten. - Nem merjük a közeledbe engedni. Még a végén átvágná a torkod.
Draco hátratolta a székét. - Szóval akkor azt akarja, hogy kirúgjanak - sóhajtotta. - Viszlát Roxfort. Búcsút kell venned a legjóképűbb diáktól, aki valaha is megfordult szent csarnokaidban. Egyesek, tudod, talán okosabbak, másoknak esetleg jobb jegyük van gyógynövénytanból, de senki, egyetlen ember se néz ki olyan lélegzetelállítóan jól, és nincs olyan csalhatatlan divatérzéke, mint…
- MALFOY - vágott közbe Dean. - Abbahagyhatod a dicshimnuszt. Harry beleegyezett, hogy ha megteszel még valamit, akkor eltekint az eltanácsolástól.
Draco végigfutatta kezét festék áztatta haján. - Mi?
- Ki kell fényesítened az összes ezüstöt a griffendél klubhelységben.
- Nem a nyelvemmel? - kérdezte Draco aggodalmasan.
- Nem, egy ronggyal, te baromarcú. Mintha a mardekáros nyáladat akarnánk látni mindenütt - forgatta Dean a szemét. - Legyél ott pontban tízkor.
Draco egy vállrándítással felelte. - Oké, legyen.
***
Draco épp időben jelent meg a griffendéles portrélyuknál. Lezuhanyozott, és eltávolította magáról a festéket. Haja kissé még nyirkos volt, és gyenge szappan illetve kölni illatot árasztott. A kövér dáma feltartóztatta. - Nos, te jóképű vagy - turbékolta neki.
- Draco Malfoy vagyok - tájékoztatta Draco dölyfösen. - Kérlek, szólj a seggfejeknek, akik a tornyodat lakják, hogy itt vagyok, és rendelkezésre állok, hogy az életüket színnel és vidámsággal töltsem meg.
- Óóóó, Draco Malfoy - szólt a dáma szempilláit megrebegtetve. - Az egyik diákom teljesen beléd van esve.
Draco bosszús képet vágott. - Csak egyvalaki?
A dáma csalódottnak tűnt. - Akkor tudsz róla?
- Igen, igen, Hermione Granger. Igazán tragikus. Remélem, talál majd valamit, ami elszórakoztatja helyettem. Például a jótékonysági munka csodákra képes.
A kövér dáma értetlenül pislogott rá. - Hermione? - visszhangozta. - De én azt hittem…
A portréajtó hirtelen kivágódott, ezzel félbeszakítva a mondandóját. Hermione állt ott, csípőre tett kézzel, és meglehetősen izgatottnak tűnt. - Azt mondtuk, tízre gyere ide, és nem azt, hogy még egy fél órára állj le csevegni a portréval.
- A féltékenykedés idő előtt ráncossá tesz - közölte Draco önelégülten.
Hermione olyan fejet vágott, mint aki magában épp elszámol tízig, de aztán úgy dönt, az nem elég magas szám. - Mássz be Malfoy, mielőtt megetetem veled a saját fejed.
- Ó ez a vérmérséklet - szólt Draco, és bemászott mellette a klubhelységbe. Meglepetésére, az teljesen kihalt volt. És pontosan olyan visszataszítóan nézett ki, ahogy ő azt gyanította. Ellentétes vörös és arany színek homályosították el a látását. - Ajjaj - siránkozott - asszem megvakultam.
- Rossz lehet neked - mondta Hermione minden érzelemtől mentesen, és odalökött neki egy rongyot. - Kezdheted a fényezést - mondta. - Sika-mika.
- Egyáltalán nem értem, miért aggódtok annyira az ezüst állapota miatt - mormolta Draco.
- Házunk büszkesége - jelentette ki a lány fennkölten, és eltűnt a lépcsőn. Feltételezhetően a hálóba ment.
Draco egy pillanatig csak bámult utána, aztán nekikezdett, és csak találomra elvett egy ezüst gyertyatartót, hogy kifényesítse azt. Valahogy csalódottnak érezte magát, de fogalma sem volt róla, hogy miért. Lehet, hogy kezd érezni valamit Hermione iránt? Egyáltalán nem vallott volna rá, de akkor meg miért érzi magát olyan reményvesztettnek attól, hogy a várva várt griffendéles csapat nem jelent meg a klubhelységben arra várva, hogy kigúnyolja őt?
Talán mazochista vagyok - gondolta. Talán élvezem a kínzást, és a megalázkodást, és majd felnőve én is fizetni fogok azért, hogy valaki elfenekeljen, mint Avery Nott. Bár a legtöbb ember valószínűleg szívesen elfenekelne ingyen is.
Mielőtt ez a gondolat felvidíthatta volna, arra lett figyelmes, hogy valami zavargás támadt a lépcső tetején. Úgy hangzott, mintha számos suttogó hang válaszolgatna egy másik tiltakozó hangra. Egy pillanattal később Harry Potter pattogott le a lépcsőn egy sor puffanó hang kíséretében, aztán elterült Draco lába előtt.
- Ha ez egy kísérlet volt arra, hogy megless, hát nem jött össze - közölte Draco.
- Nem erről van szó - tiltakozott Harry, miközben felült - Ron lelökött a lépcsőn.
- A barátaid, mintha nem nagyon kedvelnének téged - jegyezte meg Draco.
Harry felpillantott Dracora. - Veled még nem fordult elő, hogy a barátaid meg akartak tenni érted valamit, csak mert te is nagyon akartad a dolgot, még ha az valami teljesen lehetetlen is volt?
- Nem hinném, hogy valaha is valami lehetetlent akartam volna - mondta Draco.
Harry felsóhajtott. - Jó neked.
- Még mindig egy rakás festék van a hajadban - mutatott rá Draco vidáman. - Ha nem mosod ki, akkor majd le kell vágni. Lesz egy kopasz folt a fejeden.
Harry felvonta a szemöldökét. - Én tudok egy lehetetlen dolgot, amit akarsz - szólt. - Le akarsz győzni kviddicsben.
Draco félbehagyta a fényesítést. Ez igaz - gondolta. Mindig is le akarta győzni Harryt kviddicsben, legalább egy játszma erejéig. Volt idő, amikor csak arra tudott gondolni, hogy megverjék a griffendélt. De az évek során, míg Harry ellen játszott, ez az érzés valahogy kiégett belőle. Nem azért, mert megtanult veszíteni, hanem mert Harry tényleg annyira nagyon jó volt, hogy öröm volt nézni, ahogy játszik. Draco nem tehetett róla, de a benne lévő kviddicsjátékos élvezte a kiváltságot, hogy egy pályán repülhet Harry Potterrel, még ha a benne nyugvó mardekáros meg is akarta volna fojtani Harryt egy kiskanál vízben.
- Bocs Malfoy - mondta Harry. Draco felnézett, és látta, hogy Harry leült a kanapéra. Elterpeszkedett az ülőalkalmatosság egy sarkában. Rosszkedvűnek tűnt, és egy rojtos szélű párnát szorongatott. - Szemétség volt ezt mondanom.
Draco elgondolkozva ült le mellé a kanapé karfájára. Még mindig kezében volt a gyertyatartó, és a rongy. Harry lágy, gondozatlan haja meztelen karját csiklandozta. - Dumbledore mondott valami különöset, ami igazán megrémített - mondta Draco. - Valósággal sokkolt a dolog.
- Hagrid és Piton tényleg szeretik egymást - mondta gyorsan Harry. - Ne légy igazságtalan.
Draco pislogott. - Oké, először is: úúúú. Másodszor meg: nem ezt mondta.
- Ó - nyögte Harry. - Azt mondtam volna, hogy Hagrid és Piton? Úgy értettem ööö, hogy Pagrid és Hiton. Elsőévesek, biztos nem ismered őket…
- Mindegy Potter. Nem érdekel az aránytalan méretekkel rendelkező vadőrünk szerelmi élete. Én rólad és rólam beszélek.
- Harry elhajította a kezében tartott párnát. - M-mi?
- Azt mondta, nem én vagyok a végzetes ellenséged - szólt Draco. - És tudod, valahol mindig azt gondoltam, hogy én vagyok az, de talán mégse. Talán tovább kell lépnünk. - Draco felsóhajtott. - Valaki mást kell találnom, akit kínozhatok.
Harry olyan gyorsan húzta ki magát, hogy majdnem leesett a kanapéról. - Nem! Engem kínozz! Én szeretem!
- Nem szeretheted Potter. Olyannak kell lennem, mintha egy tüske lennék az oldaladban!
- De nem…! Úgy értem az vagy! - Harry kétségbeesetten pislogott szemüvege mögött. - Utállak! Minden napomat nyomorúságossá teszed! Azt kívánom, bárcsak belefulladnál a tóba!
- Ezt most csak kedvességből mondod.
- Nem! - Harry hangja elcsuklott. - Én tényleg nagyon, nagyon, nagyon, nagyon… utállak Draco.
Draco nyugtalanul pattant fel. - Draconak neveztél! Mondtam, hogy vége. Megbuktam, mint az ellenséged. - Beharapta alsó ajkát. - Gondolod, hogy Weasley szeretne egy ellenséget? Nem vagyok benne biztos, hogy ugyanúgy tudnám gyűlölni, de megpróbálhatom.
Harry felugrott a kanapéról. - Kérlek ne. - kezét a zsebébe süllyesztette. - Nagyszerű ellenség vagy Malfoy. Senki más nem tudna annyi szadista dolgot kitalálni, mint te. Ki más dobna bájitaltanon Filibuster Csillagszórót az üstömbe, mikor már majdnem elkészültem a munkával? Ki más tudna kitalálni annyi bonyolult átverést, ami miatt a végén olyasmiért kapok büntetést, amit el sem követtem? Gondolj a pontokra, amiket a griffendél vesztett miattad! Gondolj az álmatlan éjszakákra, amiket azzal töltöttem, hogy azon gondolkozzak, hogy mennyire is… öö utállak! Ráadásul - tette hozzá Harry - szexi vagy és szőke.
Draco felvonta a szemöldökét. - Mi köze van ennek mindehhez?
- Valószínűleg semmi - egyezett bele Harry. - A lényeg, hogy utállak. Kérlek, ne hagyj el.
- Hmmm. Elég erős érveid vannak Potter.
Dracot bősz suttogás szakította félbe. Mindkét fiú hátrafordult, és mindkét fiú meglátta Ginny Weasleyt, amint a lépcső legalsó fokán állt, szájára tett kézzel.
- Lejöhettek - szólt hátra a lány a válla fölött. - Csak beszélgetnek.
Valahogy ezt úgy mondta, mintha arra számított volna, hogy majd valami bűnös dolog közepette fogja őket rajtakapni. - Komolyan - mondta Harryre nézve - teljesen reménytelen eset vagy.
- Nem tehetjük örök időkre szabaddá a klubhelységet - jegyezte meg Ron, miközben odaállt húga mellé. Őt Hermione, Seamus és Dean követte. - Az embereknek tanulniuk kell Harry.
- Nem mondtam, hogy ne gyertek le! - kiabálta Harry. - Te löktél le a lépcsőn!
- Mert egyedül nem voltál képes lejönni! - csattant fel Ron.
Draco elcsodálkozott, már nem az első alkalommal, azon hogy vajon mi is folyik itt pontosan. Talán Harrynek valami iszonyatos dolgot kellett volna elkövetnie ellene, de túl sokáig tartott, mire rászánta magát. Ez megváltoztatja a dolgokat. Mindig is úgy tűnt, hogy Harry végzi el a piszkos munkát, de emellett hírhedten lágyszívű is volt. E tényből Draco talán majd előnyt kovácsolhat.
Ledobta a rongyot. - Végeztem a tisztítással egyébként - közölte. - Úgyhogy megyek.
Hermione rábökött az ujjával. - Ne mozdulj.
- Téged senki nem kérdezett. - Draco Harryhez fordult. - rendben van, kipucoltam a klubhelységet. Most már megbocsátasz?
Harry nyomorúságosan nézett rá. - Persze Malfoy, én öö…
Hermione eléugrott. - Nem! A szabály nem azt mondja, hogy három feladat van?
- Miféle szabályok? - kérdezte Malfoy meglehetősen dühösen. - Ez nem a tetves Trimágus Tusa.
- Fogd be Malfoy - mondta Dean Thomas.
- Úgy van - mondta Seamus. - mindig három próbáról szól a történet nem igaz?
- Három - erősítette meg Ron, akin úgy látszott, mintha veszettül járatná az agyát. Ez sosem volt a griffendélesek erős oldala.
- Meg kell csókolnod Harryt - közölte Ginny hangosan. - Mindenki előtt.
Harry arca olyan zöld színt öltött fel, ami jól ment a szeméhez. - Neeeeeeee - siránkozott. Ginny! Hallgass!
- Mondtam, hogy a barátaid nem kedvelnek Potter - szólt Draco magasztosan. Aztán elakadt. - Várjunk csak. Azt akarjátok, hogy smárjam le?
- Igen - mondta egyszerre Ginny, Seamus, Ron, Hermione és Dean.
- Nem, nem akarják - tiltakozott gyorsan Harry. - Azt mondták, hogy hibázz el. Hibázz el öö a következő alkalommal, amikor majd le akarsz a lökni a seprűmről egy kviddicsmeccsen.
Draco hideg tekintettel mérte végig a griffendéleseket. - Már látom, mire megy ki ez az egész - mondta.
Mindenki meglepettnek tűnt. - Tényleg? - kérdezte Hermione. - Ezt egy kicsit nehéz elhinni, tekintve, hogy már olyan régóta vaknak tetteted magad a témában.
- Pedig tényleg - mondta Draco még hűvösebben. - Tudhattam volna, hogy nem várhatok el becsületes játékot egy rakás griffendélestől. - Jeges tekintettel meredt Harryre, aki rémültnek tűnt. - Gondolom, holnap találkozunk - mondta.
- Rendben - mondta Harry erőtlenül. - De komolyan Malfoy, nem kell…
- Jaj fogd be Harry - mondta Draco gondolkodás nélkül, és kisétált a szobából.
* * *
Draco belépett a mardekáros klubhelységbe. Crack és Monstro ott vártak rá a bőrkanapén. Monstro egy félig kiolvasott francia nyelvű könyvet tartott maga előtt, ami az Elveszett idő nyomában címet viselte. Beletett egy könyvjelzőt, és becsukta, mikor Draco odaért.
- Hogy ment a takarítás?
- El kell menekülnöm a suliból - közölte Draco. - A griffendélesek úgy döntöttek, megölnek.
Crack felvonta a szemöldökét. - Nehezen tudom elhinni.
- Újabb feladatot adtak - mesélte Draco. - Azt akarják, hogy megcsókoljam Pottert. Mindenki előtt. De persze átlátok a szitán. Azt akarják, hogy úgy nézzen ki, mintha letámadnám Pottert, azért hogy mondjuk meggyilkoljam, és akkor mindenki a suliban rám vethetné magát, és szétszaggathatnák a gyönyörű testemet. Vagy lehet, hogy majd mérgező szájfényt kennek a szájára. Vagy…
- Vagy lehet, hogy csak tényleg tetszel neki - jegyezte meg Monstro. - Jesszusom, tök paranoiás vagy.
- Hogy ő… mit? - értetlenkedett Draco.
- Harry Potternek - magyarázta Crack minden egyes szót külön hangsúlyozva - tetszel.
- Ezt mindenki tudja - tette hozzá Monstro.
- Nem sértésként mondom Draco, de elég idiótának kell lenned, ha ezt nem vetted észre - mondta Crack.
- Teljesen beléd van zúgva - erősítette meg Monstro.
- A tény már olyan, mint egy legendás eposz - mondta Crack - amit az egész suli tud.
Draco megtántorodott. - Honnan veszitek?
- Pansy mondta nekünk - szólt Monstro - még decemberben, mikor a srác megkérdezte tőle, hogy szerinte te nem mennél-e majd vele a karácsonyi bálra.
- De miért nem mondtátok el ezt nekem? - ordibálta Draco.
- Azt hittük, tudod - válaszolta Crack.
- Mindenki tudja - mondta Monstro.
- Hát ÉN NEM TUDTAM - üvöltözte Draco.
- De most már igen - vetette közbe nyugodtan Crack.
Draco leült a kanapéra Crack és Monstro közé. - És most mit csináljak?
- Nos lássuk csak - kezdte Monstro. - Harry Potter meg akar csókolni. Szexi és gazdag meg remek kviddicsjátékos, és te 11 éves korod óta a megszállottja vagy.
- Jah, szerintem is el kéne menekülnöd a suliból - mondta Crack.
- Nyilvánvalóan - értett egyet Monstro, és ismét felvette a könyvét.
- Mit olvasol Monstro - érdeklődött Draco.
- Csak szeretem benne a képeket - trillázta a kérdezett. - De profession a profession on se devine, et de vice a vice aussi…
Draco mély duzzogásba merült.
* * *
Crack és Monstro egyáltalán nem segítettek - gondolta Draco. Mindössze annyit csináltak, hogy sajnálkozva néztek rá, és kábé olyan tekintetet vágtak, mintha ő lenne a legostobább ember a világon. Az ágy szélén ült, a szemközti falon lévő tükörbe nézett, és nagyon sajnálta önmagát.
Szexi és gazdag, meg jó a kviddicsben. Ezekkel a szavakkal inkább magát jellemezte volna, nem pedig Harryt. Szánt egy másodpercet arra, hogy megcsodálja magát a tükörben. Mint mindig, megszemlélte arccsontjának tökéletes, költeménybe illő ívét, barátságtalan grimaszba húzódó száját, művészi stílusban leomló haját. Harry másrészről… ő rendetlen volt, kócos hajjal, a szemüvege meg mindig lecsúszott az orrán, és úgy öltözködött mintha minden nap mosási nap lett volna. Hosszú koromfekete szempillái voltak, és csókolnivaló szája, és mindig valami félénkség járta át, ami abból fakadt, hogy egyáltalán nem tudta magáról, hogy mennyire szexi.
- Bah - nyögte Draco rémülten, és leesett az ágyról. A kőpadlón landolt, és ott maradt fekve, szemét a plafonra szegezve. A megszállottja vagy 11 éves korod óta - mondta Monstro. - Ez nem igaz - mondta ki Draco hangosan. - Csak mert mindig ő az első ember, akit észreveszek egy terembe belépve, és minden egyes pillanatot azzal töltök, hogy azon gondolkodom, hogy bosszanthatnám föl, csak azért, hogy egy kicsit rám figyeljen, és addig bámulom ebéd közben, hogy enni is elfelejtek… - a kőpadló hidege nyomasztóan szétáradt a testében. - A pokolba - mormolta. - Bárcsak tudtam volna, hogy ilyen megvilágosodásom lesz. Akkor úgy öltöztem volna.
* * *
Nyirkos, és hideg volt a harmadik emeleti lépcső alatt, és Draco nyugtalankodni kezdett amiatt, hogy valami szörnyű, ragacsos dologba fog nyúlni. Másrészről viszont egyáltalán nem akaródzott kijönnie a lépcső alól. Ott térdepelve tökéletes rálátása volt mindenkinek a lábára, aki elhaladt ott, hogy lemenjen a bájitaltan terembe a délutáni órára. Amikor egy ismerős kék edzőcipős láb tűnt fel, Draco kinyúlt, és megragadta Harry bokáját. - Pszt! - pisszegte. - Potter. Itt lent.
Harry lehajolt hozzá, és zöld szeme csodálkozva pislogott szemüvege mögött. - Malfoy, mit csinálsz te a lépcső alatt?
Draco számos lehetséges magyarázatot gondolt ki, aztán mindet elvetette. - Csak gyere le ide! - sziszegte.
Harry rezignált tekintettel letérdelt, és bemászott a szűk helyre, ahol Draco rejtőzött. - Ez valami játék, vagy végül teljesen elment az eszed?
Draco csak bámult rá. Most, hogy Harry ott térdelt mellette csak néhány centiméterre, türelmesen és egyszersmind imádnivalóan nézve rá még mindig festékes hajával, és egy tintafolttal az orrán, Draconak egyszerűen nem jutott eszébe semmi, amiről beszélhetnének. De valaminek kell lennie. Az órák? Kviddics? - Szóval Potter, mit gondolsz a Puddlemere United esélyeiről ebben az évadban? - kérdezte Draco csevegő hangon.
- Ó - szólalt meg Harry bátortalanul. - Hát öhm én ezen még nem is gondolkodtam…
- Ó a fenébe vele - mondta Draco, azzal előrehajolt és megcsókolta Harryt.
Meglepően kellemes volt. Harry először tiltakozni akart, de aztán lenyugodott, és inkább a szemét lecsukva közelebb hajolt Dracohoz, mire az orruk egymásnak nyomódott. Harry szája meglepően lágy volt, haja előrehullott Draco arcába szappan és terpentin szagot árasztva magából.
Mikor szétváltak, Draco vigyorgott. Harry ellenben mindennek tűnt, csak túláradóan boldognak nem. - Rendben van Malfoy - mondta. - Megcsináltad. Megbocsátok neked. Elmehetsz. Bár egyébként is megbocsátottam volna - tette hozzá. - Csak hogy tudd.
Draco, aki teljesen elfelejtette a dolog eredeti indítékát, az ajkát harapdálta. - Én tényleg nagyon sajnálom az apád köpenyét. Nagyon, nagyon sajnálom. Szörnyű dolog volt tőlem…
- Tulajdonképpen nem volt az - mondta Harry egy halvány mosoly kíséretében. - Nem is apám köpenyét tetted tönkre, hanem Hermione esőkabátját. Még sosem láttál olyan anyagot? Tisztára idióta vagy. És egyébként is mondtam már, hogy megbocsátok. Nem fognak kirúgni Malfoy. Egyébként - tette hozzá - a Puddlemere United szívás.
Draco összezavarodott. A dolgok nem a terv szerint haladtak. - Hermione igazából nem is szerelmes belém ugye? - hirtelen rengeteg dologra ébredt rá.
Harry hitetlenkedve nézett rá. - Most már megyek - mondta. - Nem akarok elkésni bájitaltanról.
- Mi? Miért mész el? - értetlenkedett Draco. - Azt hittem tetszem neked. Itt vagyok. Felajánlom Adonisz-testemet, és visszautasítasz. A viselkedésed érthetetlen.
Harry rémülten nézett rá. - Nem is tetszel! Ki mondta ezt neked?
- Kétségtelenül mindenki tud róla - jelentette ki Draco. - Kétségtelenül mindenkinek elmondtad, kivéve engem.
- Nem is.
- De igen. Megkérdezted Pansy Parkinsont, hogy szerinte nem mennék-e veled a karácsonyi bálra.
- Nem is - mondta megint Harry. Aztán beletörődően sóhajtott. - Oké, megkérdeztem. Rendben van Malfoy, tetszel. Nem tehetek róla! Ez rémes! Azt kívánom bárcsak valaki más tetszene, nem pedig te. Kellemetlen és dühítő és roppant ironikus. És tökéletesen tudom, én sosem fogok neked tetszeni, szóval kérlek, elengednél, hogy mehessek bájitaltanra, és tehetnénk úgy, mintha mindez meg sem történt volna?
- Nem mondtam, hogy te nem tetszel nekem.
Harry rámeredt. - Mi?
- Elmehetsz bájitaltanra, ha akarsz - mondta Draco - de itt is maradhatsz, és talán megint megcsókollak.
- Öööö - mondta Harry. - Van erre bármi különösebb okod?
Valahogy Draco, maga sem vette észre, hogyan, de megragadta Harry vállát, és ismét megcsókolta, és ami még fontosabb volt, hogy Harry visszacsókolt. Valahogy teljesen egymásba kulcsolódtak, és valahogy Harry finom ajka szétnyílt az övé között. Kezével Harry már amúgy is kócos hajába túrt, mely itt-ott megkeményedett a ráragadt festéktől, mintha mi sem lenne természetesebb ennél a mozdulatnál, leszámítva azt, ha esetleg Harry más testrészeit tapogatta volna. Közben emberek tapsa és vidám kurjongatások ütötték meg a fülét. Hirtelen úgy érezte, mintha végre megnyert volna egy kviddicsmeccset, mert Harryt megcsókolni legalább olyan izgalmasnak tűnt. Még annál is jobb volt, mint amikor a saját tükörképét csókolta meg, amit Draco rendszeresen csinált.
- Ez az okom - mondta végül Draco lázas tekintettel.
- Jó ok.
- Szóval meggyőztelek.
Egymásra vigyorogtak. Valami szöget ütött Draco fejébe. - Várjunk csak. Nem mindenki előtt kellett volna, hogy megcsókoljalak?
- És úgy is tettél.
- Mi?
- A lépcső elmozdult - mutatott rá Harry. - Nem vetted észre?
Draco körülnézett, és észrevette, hogy egy benyílóban vannak, mivel a lépcső átfordult egy másik folyosó felé. Körülöttük a többi diák mind őket bámulta. A griffendélesek önelégült fejjel vigyorogtak. Crack és Monstro szemöldöküket felvonva néztek rá.
Draco észrevette, hogy egyik kezével még mindig Harryt öleli, de nem zavartatta magát, mert ez tűnt a legjobb helynek, ahol a keze lehetett. - Egyáltalán nem tudom, hogy mit bámulnak - jegyezte meg.
Harry ránevetett, és megvonta a vállát. - Valami lehetetlent. :)
|
