Én a fehér viharokból jöttem, és sosem fogod megérteni, mit hagytam a hátam mögött.
Ahogy a hó puhán rád szitál, pillékben kering, mintha fehér pillangók táncolnának, csak egy röpke fordulatnak tetszhet nálad a tél.
Befedi a tájat a mindent ellepő kegyelem színe és földjeim felzokognak csontig maró hideg kínjukban.
Én a fehér viharokból jöttem és szívem kristályosra fagyott az ítélet idejében.
Cseppenként festem vörösre Európád karácsonyát.
Csak arra kérlek, ne rémülj meg.
Ne ijedj meg... sajnálom, de felhőim elszabadultak.
Most már nem menekülhetsz.
Súlyos ingaléptekkel, dübörögve jön az én időm.
Gyűlöletes fehér papírlapodat bíborszínné mázolom.
Még a csillagaidra is csorgatok.
Cseppenként... az égbolt is az enyém lesz.
Pelyhenként... az enyém leszel.
|
