Töviscsokor kritikái

Szeretnél kritikát írni?



Miss Sipor
2016.07.20 - 11:40 | 3: 3. Hanyatt | Anonymus
Első olvasás: ship it Második olvasás: OTP

Szerző válasza: És ha belegondolok, hogy úgy indult az egész, hogy kerestem egy random említhető partnert Joel évfolyamáról a Mondaynek lenni-be, és az akkor még csak kb. névként létező Jinre esett a választásom... Súlyosan elszabadultak ezek a bolondok. :D

Miss Sipor
2016.07.18 - 21:21 | 3: 3. Hanyatt | Anonymus
Szia:) Ha szépen megkérlek, teszel a fősztoriba ilyen Jin/Joel pillanatokat, amilyen volt a Navan/Lucas párosnak? Légyszi *könyörög*

Szerző válasza: Szió! :) És még kérni sem kell nagyon, anélkül is terveztem a háttérbe behozni a dolgot. Meg amúgy készül velük egy novellapáros is, az egyik része nálam, a másik Sachinál, amiben szépen ki lesz fejtve, hogy mi is van velük.

2016.07.18 - 18:23 | 3: 3. Hanyatt | Regisztrált
Megpróbálom megfogalmazni a gondolataimat ezzel a kis szösszel kapcsolatban, mert nagy támogatója vagyok a véleménynyilvánításnak, és ha már olvasok valamit, pláne olyat, ami megragadott, mindenképpen szeretek magam után hagyni pár sort. :) Még moderálás közben olvastam (adminlét előnyei :)), és bár először csak egy név – Jin – keltette fel a figyelmemet, végül engedtem magának a történetnek is. Leszögezném, hogy az alapot nem ismerem, a szereplőket meg mégúgy sem, így kizárólag erre a novellára és az ebben történtekre összpontosítok. Ami kifejezetten tetszik, az az egyszerűsége, hogy néhány mondattal mennyi mindent mond el az éppen aktuális főszereplőről, nem finomkodó, de mégsem közönséges. A közvetített érzelmek nem tűnnek bonyolultnak, mégis elgondolkodtató, hogy Joel tulajdonképpen a változatosságban vagy az állandóságban (mert hát a folytonos kalandkeresés voltaképpen állandónak minősíthető) látja-e az igazi kalandot. Nyilván, erre a kérdésre az eredeti történet adhatna választ, de annak ismeretének hiányában, nekem izgalmas a kérdés boncolgatása. :) A fogalmazás egyszerre hétköznapi, amit jó és könnyű olvasni, miközben mégis megbújik benne a finom irodalmiság. Az első néhány sorban abszolút érezni a megszokott stílusodat, ahogy például írásban „beszélsz” egy kötetlen beszélgetéskor, majd ez egy lágy átmenettel elhalványul, aztán később ismét visszatér pár sor erejéig. Ettől még izgalmasabbnak és közelibbnek tűnik számomra a novella és ezzel együtt Joel is. Sajnálom, hogy nincs sok értelme, és kusza is, amit összehordok, de a lényeg, hogy tényleg nagyon tetszett a történet, és örülök, hogy olvashattam. :)

Szerző válasza: Én pedig megpróbálok összeszedni valami épkézláb választ, mert szintén nagy támogatója vagyok a véleménnyilvánításnak és a visszajelzéseknek, és ezekre válaszolni a leghálásabb tehet itt Merin. (Nem úgy teher, csak hótt béna vagyok kritikamegválaszolásban, de azért imádom ettől függetlenül. :D) Te voltál az első olvasóm (mármint Sachi után, de ő ugye mindent velem együtt lát kb. :D), hehe. Nem lep meg az sem, hogy Jin neve bevonzott - ő ilyen esélyegyenlőségi meg diverzitási felbuzdulás keretein belül került a sztoriba, mint még néhányan. De örülök neki, hogy bevonzott. Egyébként nem hátrány, hogy az alapot nem ismered, mert ők ráadásul pont nem is onnan kerültek elő főleg, hanem egy kiegészítő-gyűjteményből, Joel néha fölbukkant a fősztoriban, de ennyi. Úgyhogy nem is voltál nagy hátrányban. :) Nagyon nehezen írok egyébként keveset, szóval ez most nagyon jólesik, hogy nem sültem fel az egypercesezéssel, és sikerült kevés szóban is értékelhetőt alkotnom. Annak is örülök, hogy nem lett közönséges - Joellel legtöbbször a határmezsgyén kell mozognom, mert szókimondó a srác, de nem bunkó, inkább csak tárgyilagos, és ezt nehéz megjeleníteni. Szeretek belemászni a fejébe, de nagy káosz van benne - ő maga sem tudja, hogy mit akar, állandóságot vagy változatosságot. Leginkább talán a változatosságot, az újat, a kuriózumot keresi az állandóságban, a diverz szexuális életében, azt hiszem. :) De erre az eredeti történet se ad választ, ott csak mellékszereplő a drága, úgyhogy ez mindenképpen egy nyitva hagyott, boncolgatható kérdés. :) Felismerhető a stílusom? Ó, de jó ezt hallani. Furcsa is, mert nem gondoltam bele, hogy jellegzetesen írok, de ha igen, annak örülök. :D Bár Joeléknél próbálok közvetlenebb, élőbeszédesebb hangnemet megütni, a fősztori jóval irodalmibb szerintem. De pont azért, amit mondasz - ezeknél a kiegészítőknél kevésbé sztorizás és jobban lelkizés a cél. Mindenesetre nagyon örülök, hogy izgalmasnak találtad Joelt és a kis történetét, és annak is, hogy mindezt leírtad. Nem lett kusza egyébként, ahhoz képest, hogy a hátteret nem ismered, meg főleg, és én meg tényleg nagyon hálás vagyok érte, hogy visszajeleztél. Köszönöm. :)

2016.07.18 - 16:36 | 3: 3. Hanyatt | Regisztrált
Szia!
Imádom az ilyen sakkos hasonlatokat, és imádom, ha egy karakter sokat ad a stratégiára, áthatja a nézőpontját.:) Szerintem ez az egyik legjobb módszer, hogy a szereplő ne csak báb legye, hanem valódi, önálló személyiség, akinek látni a gondolatmenetében rejlő racionalitást, mégis átérezhető, ha a döntéseibe érzelmi hatás vegyül. Ha jól értettem, Ares, Navan és Eileen egyaránt erre épít, tudják, mi a szerepük, feladatuk, de az értelmi szerző, a fő döntéshozó Ares, és ezt mindannyian elfogadják. Remington pedig felteszem, a lojalitása miatt értékes, ő az, aki aggályoskodás nélkül fejet hajt a kérések és döntések előtt. Amúgy Navan tényleg igazi vámpír? Mert akkor ez oltári.:D Eddig szerintem egyetlen történetben találkoztam vámpírral, valamiért nem sokan szeretnek velük dolgozni.
Hű, azért komoly, hogy Ares elsősként eltervezte a lánykérést, még komolyabb, hogy ezt a tervet megingás nélkül végrehajtotta. Bizonyára olyan típus, aki nem csalódik a döntéseiben, kiismeri a másikat, és bízik a saját/Eileen érzelmeiben. De akárhogy nézem, ez bátorság, mert tizenöt évesen az ember még csak-csak gyerek, aki rövid időn belül is sokat változhat. És ez a Freywind-család előkelő helyen áll a társadalmi ranglétrán? Vagy csak gazdag? Ha Eileen taktikázik, maga sem csak érzelmi alapon döntött. Egyébként mi az a speciális dolog, ami miatt Eileen a király, a központi szereplő? Van valami különleges tudása vagy képessége? Vagy a státusza ér ennyit, hogy ő volt Ares első barátja és szereti? Mindenesetre értem, miért szeret Ares játékosként gondolni magára, egy figura csak a saját lépéseiből indulhat ki, ő ellenben mindegyikre hatással van. Már csak annyi kérdésem van, hogy ki vagy kik állnak a játszma másik oldalán?
Őszinte leszek, nem szeretem a slasht, és ritkán teszek kivételt, ha meglátom egy történetnél figyelmeztetésként. Reméltem, hogy nem dobod bele az olvasót a mély vízbe, és nem csalódtam, mert amennyire ilyen esetben lehetett, finoman kezelted a témát.:) Ha jól vettem ki a kontextusból, Joel, eufémizmussal élve, valami selyemfiú. Kényszerű helyzetben van, vagy egyszerűen megvannak hozzá az adottságai és azért vállalja ezt a szerepet, mert megteheti?
Örülök, hogy olvashattam, és azt szeretném még kérdezni, hogy mindegyik egyperces más szereplőkről fog szólni, vagy lesz, aki visszatér?:)

Szerző válasza: Helló ismét! :)
Ó, igen, én is imádom a sakkos hasonlatokat, meg ezt az ittenit különösen, mert a fősztorinak elég fontos szála ez a játszma, és olyan jó csűrni-csavarni, hogy awhh. Ares nagy stratéga, meg odaát majdhogynem főszereplő, szóval az ő fejébe muszáj alaposan belemásznom és tudnom, hogy mit miért tesz. Ő a fő döntéshozó bizony, és a többiek a játékosai, kik-ki más pozíción és szerepben. Remington értékességének az oka egyelőre balladai homály, de igen, részben amiatt fontos ő is, ami miatt a többiek - kérdés nélkül lojális. Navan amúgy full igazi vámpír, 345 éves meg vért szív meg nem alszik meg ilyenek. :D Egyébként ritkák ficecben, ez tény, nem tudom, miért, nálam többen is vannak és imádom őket. :D
Ares veszélyes ember egyébként. Nagyon elszánt, és nagyon jó emberismerő, és elég határozott egyéniség is. Ettől függetlenül persze nagy bátorság kellett ahhoz, hogy ilyen fiatalon egy ekkora döntést bevállaljon, de tény, hogy sok külső dolog is befolyásolta, hogy ez így alakult végül, ahogy. Freywindék egyébként különleges helyen állnak a társadalmi ranglétrán, mármint amúgy gazdag és ősi aranyvérű család ésatöbbi, de nem ilyen egyszerű a dolog azért. Csak sajnos ezt nem fejthetem ki bővebben, a fősztoriban fog majd fény derülni a helyzetükre pár fejezet múlva, addig nem akarok itt spoilerezni. :D Eileen meg egy racionális teremtés alapvetően, az érzelmi okok mellett logikus megfontolás is közrejátszott abban, hogy így döntött. De elsősorban csak nagyon szereti Arest, és a kedvéért szállt be a játszmába - mint ahogy pontosan azért ő a király, mert Ares is nagyon szereti őt. Ez a különleges képessége, ő az egyetlen, akiben Ares maximálisan meg tud és mer bízni a játékosai közül, aki pontosan tudja, hogy mire megy ki az egész végső soron. Azt viszont nem árulhatom el egyelőre, hogy kik állnak a játszma másik oldalán, mert egyelőre azt sem tudjuk, hogy Aresék melyik oldalán állnak a játszmának - ez a válasz megint mindenképpen nagyon spoileres lenne a fősztorira nézve, aminek ez az egyik főszála és még csak éppenhogy beindult. :D
Ó hát igen, a rettegett slash. :D Nekem mondjuk lételemem, nem tudnék nélküle ekkora sztorit írni, de a direkt és explicit slahesknél mindig ki van/lesz írva vastagon, hogy az, amúgy csak könnyedén kezelem a témát, mert tudom, hogy sokakat elijeszt. Egyébként remekül vetted le a kontextusból Joel lényegét, luxusprostiként fut a srác. Kényszerből került bele részben, de nagyjából azért csinálja, mert megteheti és meg is akarja tenni. Joel nem egy egyszerű ember amúgy, ritka elszúrt család ritka elszúrt tagja, nem véletlen kaptak külön novellásgyűjteményt a tesóival.
Ugyan, én örülök, hogy visszatértél és tetszett és írtál megint. :) Lesz, aki visszatér, egyébként - ez úgy működik, hogy sorsolok egy kulcsszót, és aki vagy ami éppen eszembe jut vele kapcsolatban, az lesz az egypercesben. Elég nagy a szereplőgárdánk, 100 fő körül mozog összességében (nem vicc), és közülük válogatok, de hiába vannak sokan, azért lesznek bőven notóriusan visszatérő arcok itt is, pl. a következő kettő részben pont ez lesz a helyzet. :) Még egyszer köszönöm a visszajelzést!



Szeretnél kritikát írni?