Töviscsokor kritikái

Szeretnél kritikát írni?



Emily Argent
2016.10.20 - 18:57 | 16: 16. Isten | Anonymus

Szia!

Nagyon érdekes volt ez a rész, novella stb. Monday mániám már csillapodik, de még tart. Sachinak egy óriásölelést küldök, mivel szuper volt a legutóbbi fejezet és nem tudom neki átadni. A történetre visszatérve jó dolog szerintem ez, hogy szavakra vagy versekre, idézetekre írni, én is szeretem. Remélem ez a jó szokás, amit ez hozott életet a Merengőre szerintem. Csak halkan súgom meg, bennem is felmerült egy Monday novellacsokor, de én az amerikai Varázslóképzőbe tettem be őt, a kis aranyosom Emily Marie Monday-t. Vicces, majd ha kész lesz mind a húsz fejezet. További szépeket. ^_^

------------------------------------
Emily Argent, Hollóhát

Szerző válasza: Helló! :)
Örülök neki, hogy érdekesnek találtad. :) A Monday-mánia majd föllángol újra, ha jönnek az új részek talán. ;) Sachinak meg átadtam az ölelést. Jó móka zenére vagy zenéhez írni szerintem, részben ezért is szeretem annyira csinálni ezt a gyűjteményt. Jó írást és sok sikert kívánok a történetedhez, és köszönöm szépen a kritikát.
Hiriajuu, Hugrabug

2016.10.19 - 21:04 | 16: 16. Isten | Regisztrált
Szia!
Karakán lány lehet ez az Angel, valahogy úgy jelent meg lelki szemeim előtt, mint Jin lányban.:D Őszintén megmondom, elég konzervatív ízlésem van a fanfic-világ terén, nekem mindig is kissé fandomidegen volt, hogy a roxfortosok kurvásan öltöznek és vastagon sminkelik magukat, de végül is tényleg több helyen találkoztam már ilyennel. Az egyperceseid egy rendkívüli Roxfortot jelenítenek meg, rendkívüli szereplőkkel, meg ugye utaltál is rá, hogy sajátos ábrázolásmódot használsz.:) Ami jó, hisz a változatosság az élet sója.:D Tetszett nagyon, hogy Angel a sminkelés művészi oldalát ragadta meg. Az ember elsősorban a saját maga kedvéért sminkel, és amellett, hogy valóban önbizalmat ad, az önkifejezés módja – hangulati és érzelmi értékkel bírhat. Ha valaki ügyes benne, még inkább. Meg persze ott van a másik véglet, mikor valaki sikkből csinálja.:D
Mindig érdekes, ha megjelenik Isten egy HP-ficben, mert ez egy teljesen egyedi szemléletmódból világítja meg a vallást. Valaki szerint a kettő nem összeegyeztethető, ami szerintem nem igaz, és erre világított rá ez az egyperces is. A vallással és Istennel kapcsolatban ugyanazok a kérdések és kétségek merültek fel a szereplőkben, mint bárki másban, ráadásul az alapvető értékek ugyanazok – nyilván van pár dolog, amibe bele lehet ilyenkor kötni, de nagy vonalakban nem különbözik annyira a két világ. Az is érdekes volt, hogy mennyire mások ennek a családnak a tagjai, jó volt, hogy mindegyikükről írtál kicsit, és külön tetszett, hogy Jake újra és újra említésre került, mert diszkrét nyomatékossággal hangsúlyozta, hogy ott van mindenkinek a tudatalattijában.:) Vele egyébként mi is történt? Valami szörnyűség? Bocsi, ha már említetted valahol, de olyan sok név van, hogy hiába jegyzetelem ki őket (ház szerint), néha belezavarodok.:D
Örülök, hogy olvashattam, jó munkát végeztél, mint mindig.:)

Szerző válasza: Helló!
Hát hogy Jin lányban, azt nem tudom, de karakánnak marha karakán. Kicsit idegbetegebb Jinnél mondjuk. xD Igazából nekünk akkora a szereplőgárdánk, hogy mindenféle típusú ember megtalálható benne, a 'koránál érettebb lány' csak egy a sok közül. Meg azért azt is tegyük hozzá, hogy Angie nem közönséges külsejű lány, szóval a kurvás öltözködést ízlésesen csinálja és sminkelni se vakolókanállal szokott. :D És igen, a mi Roxfortunk kicsit más, mint a canon vagy a fanon megszokott. Kell a változatosság, bizony. :D Egyébként én is elég megszállott sminkelő vagyok, szóval ez az egyperces ebből a szempontból személyes tapasztalatról szólt, engem is ugyanígy megszólnak érte néha, ahogy őt, és én is a falnak megyek a piszkálástól, mert ez is egy hobbi, és marha jó móka. De itt, a mi kicsiny hazánkban ez még önbizalomhiányról szól meg arról, hogy hazudunk vele a világnak, nem arról, hogy szeretjük csinálni és kész. :D Angel is szereti, sikkből is, de úgy amúgy is.
Ó, a vallás és a mágia miért ne lenne összeegyeztethető? Szerintem pláne az, mármint, a csoda és a varázslat között vékony a határvonal, egy varázsló is lehet vallásos, csak ő más megvilágításból látja az egész dolgot. Meg Mondayék sok dologban elkülönülnek tényleg a brit aranyvérű átlagtól, hozzájuk ez nagyon illett, már akkor bennem volt az ötlet, mikor anno a második vagy harmadik novellán dolgoztam velük, és itt ki is bontakoztattam végre. Meg még fogom is, mert az ő zűrös életútjukkal ezzel kapcsolatban is sok dilemmájuk lesz még. Válogatott egy brancs amúgy, ja, de a különbözőségük csak felszíni igazából, azért nagyon hasonlítanak mélyen belül, szívvel-lélekkel és foggal-körömmel egy családot alkotnak. Kivéve Jake. Jake meglépett. Jake úgy döntött, hogy nem bírja a családja elszúrtságát tovább, ami amúgy érthető, de a fiúk szempontjából árulásnak minősült persze. Ő nem volt még említve, a srácok próbálnak úgy tenni legtöbbször, mintha nem is létezett volna, nagyon haragszanak rá, meg nyilván nagyon fáj is nekik, hogy így itthagyta őket. Úgyhogy nem keveredtél bele, ő a titokzatos legidősebb hatodik Monday, Jay mellett a másik, aki nem roxfortos. (Már.)
Én örülök, hogy olvastad, és tetszett, és írtál, köszönöm szépen a kedves szavakat és az érdeklődést. :)



Szeretnél kritikát írni?