Hiszel a hazugnak, ha igazat mond? kritikái

Szeretnél kritikát írni?



Berni0721
2018.06.01 - 19:34 | 10: 10. fejezet, avagy egy kezdődő kapcsolat és egy fogadás utóélete | Anonymus
Szia! Én csak annyit akarok mondani, hogy hálas vagyok, mert újra van hitem a fanfictionökben. Ez az egész csodálatos volt, köszönöm az élményt. Teljesen lekötött végig, fantasztikus a szókincsed. Tehetséges és tanult is vagy, csodásan bűvölöd a szavakat, az ember csak ámul és bámul, mennyire valóságosak a képek, amiket lefestesz. Minőségi, igényes munka ez és... áhh, hagyjuk az ömlengést, kurva jó lett az egész, tényleg köszi. 😁

Szerző válasza: Szia, Berni!
Én pedig csak annyit akarok mondani, hogy nagyon hálás vagyok, amiért vetted a fáradtságot és írtál nekem kritikát! <3 Az egyik legkellemesebb meglepetés, ami csak érhetett!
Irulok-pirulok a sok dicsérettől. Nagyon sok munkám volt ebben a ficben, sok stressz és nyűglődés is; és azt hiszem, mára megbékéltem az eredménnyel. Ha ma írnám, sok mindent másképpen csinálnék, de akkor beletettem mindent, amim csak volt, tudásom és képességeim legjavát, és azt hiszem, kifejezetten jó végeredményt kaptam, még úgy is, ha a rövid határidőt nem veszem figyelembe :) Nagyon-nagyon örülök, hogy átjött neked is ez, hogy tetszettek a képek, a szóhasználat (hahh, szuper olyan karakterekkel dolgozni, akiknél nyugodtan lehet szóvirágozni olykor!), és hogy igényesnek találtad mindezt ^^ Köszönöm szépen még egyszer, imádlak!
Üdv: B. B.

2018.03.11 - 19:48 | 10: 10. fejezet, avagy egy kezdődő kapcsolat és egy fogadás utóélete | Regisztrált
Húha! Huhuhuhuhúha! Igyekszem megtalálni a megfelelő szavakat, de még mindig nem sikerült, pedig már kétszer elolvastam. Atyaég, jegyzetelnem kellett volna, hogy mi mindent imádtam ebben a sztoriban, mert nagy valószínűséggel csak eléggé össze-vissza fognak eszembe jutni a dolgok.

Kezdeném talán a címekkel, amiken már akkor elkezdtem vigyorogni, amikor bele sem kezdetem az olvasásba. Aztán ahogy belemerültem a prológusba, már biztos voltam benne hogy végem (illetve hogy kizárt, hogy addig képes leszek felállni, míg be nem faltam az egészet). Azt eddig is tudtam, hogy imádom, milyen karakterhűen tudod ábrázolni a Bosszúállókat. (A fogadáskötést annyira, de annyira láttam magam előtt, minden gond nélkül kinézek a csapatból ilyen kis akciókat. Valahogy azt gondolom, hogy ilyenek nélkül egy csapat ennyire különböző ember nem is bírna csapat maradni.) A karakterek közül, ami megragadott, hogy nagyon sok frostiron sztori csinál túlontúl feminin karaktert Lokiból (ami egy szintig rendben is van, mert kedvenc tricksterünk szerintem egyértelműen tele van ilyen vonásokkal, de gyakran esnek erős túlzásokba a szerzők), azonban itt ez olyan finoman volt adagolva (és főleg dramaqueenkedésben merült ki, ahogy azt Tony sokszor nagyon jogosan meg is jegyezte), hogy Loki karakterét egyáltalán nem éreztem sérülni benne. Imádtam, hogy a megszokott felállással ellentétben ő volt az, aki többször is megmentette Tonyt és nem fordítva, üdítő újdonság volt az általam olvasott fanfictionök világában. Nagyon tetszett a két szemszögből való történetvezetés, így valahogy még jobban átjött a kapcsolatuk szövődésének egész folyamata.
De milyen folyamat, te atyaúristen! Egyik ámulatból a másikba estem, hogy mennyire fantasztikusan el van találva a kettejük közi feszültség, hogy mennyire logikusnak, valószerűnek és kézzel foghatónak hat a kapcsolatuk alakulása. Ahogy felfedezik egymásban a közös vonásokat, ahogy Loki egyre inkább megszelídül, ahogy Tony egyre nagyobb teret enged neki úgy a toronyban, ahogy a saját életében is (ez a párhuzam egyébként önmagban megérne egy misét)...

Annyira nagyon-nagyon jól működött a párosuk a nulladik pillanattól kezdve, hogy az teljesen a padlóra küldött (és kénytelen voltam újraolvasni az egészet, mert annyira masszívan a hatása alá vont). Az akciójelenetek is nagyon jól működtek, tetszett, hogy rendesen megsérült mindenki, ettől szinte már valóságszagúbbnak érződtek, mint egy-két konkrét szuperhős filmben :D
Amivel mindenképpen teljes mértékben tönkretettél az a macskává változott Tony volt :D kikészültem. A koncepción, a mellkasán lévő folton, ahogy elkezdte dagasztani Nat mellét, és persze ahogy odahízelegte magát Lokihoz :) minden elvakult fangirlt megszégyenítő olvadozásba kezdtem.
A szarkofág meg...:D annyira Lokira vall, hogy nem valami világuralom átvételére alkalmas eszköz kellett neki, csak húzta Tony agyát. Nagyon nem számítottam rá, jót mosolyogtam rajta :)
Aztán meg a flörtölésszerű akciók fejben...Tony térdelése annyira túlfeszített helyzet volt, hogy alig kaptam levegőt közben. A vége is nagyon király volt ^_^

Jóég, annyi mindent akartam még mondani, mert 10 fejezetnyi tiszta és tökéletes élvezetet halkottál, ahol minden olyan fabtasztikusan működött. A két főszereplő kémiája, közben pedig egyálatán nem sérült a karakterük, Loki tartása, amiből sosem engedett, a viszonya Thorral és az érzelmektől való félelme, Tony problémakezelési morálja, a csipkelődéseik, meg persze a mellékszereplők, akiken érződött, hogy az ő ábrázolásukba is bőven fektettél energiát (Clint és Bucky főleg :) nagyon-nagyon szerettem őket (mondjuk mindig...:D ) ). Meg az ilyen imádnivaló apróságok, mint Thor viselkedése Tony irodájában :DDD olyan tipikus...
És hogy konkrétan mindenki beszállt a fogadásba! Hát, én majdnem megfulladtam a röhögéstől, amikor kiderült. Még Fury is...:D És Rhodey! Ő tényleg nem tűnt úgy, mint aki bármit tud erről az egészről. És ez csak kettő volt a sok-sok apróság közül, amikért odáig voltam és ha felsorolnám mindet, akkor félő, hogy nem férnék bele egy kritikába :D

Szóval nagyon-nagyon köszönöm, hogy olvashattam ezt a csodát, minden pillanata egy élmény volt, egy párszor, nehezebb napjaimon még asszem, szükségem lesz rá :'D
Lauf

2018.01.04 - 18:48 | 3: 3. fejezet, avagy egy új csapattag nem mindig jó ötlet | Regisztrált
Az első három bekezdés: EPIC LOVE, MOTHERF***R! Annyira egy hullámhosszon vannak, hogy az már arcpirító! Jaj, de nagyon jó! XD Mindig félek, hogy kihagyok valamit, amit mondani akarok, és újra át kell pásztáznom az egész fejezetet ahhoz, hogy tényleg mindent kiemeljek és rendszerezzem a gondolataimat az idiótán röhigcsélő körbe-körbe ugrálásnál valamivel értelmesebb formációba.
Khm. Tehát.
Egészen apróságként azt megemlíteném (szerintem azért vettem észre, mert sokszor én is beleesek ebbe a csapdába), hogy van néhány extrémhosszú összetett mondatod, amibe vagy egy pontos vessző kellene elválasztás gyanánt, vagy egyszerűen ketté kell szedni egy ponttal. Például ez itt: Loki zokszó nélkül viseli bezártságát, némasága egyre nyomasztóbb teherként telepszik a többiekre, valahányszor ránéznek a belső kamerákon keresztül, a Kapitány egyre komorabban töri a fejét, hogy rájöjjön a háttérben munkálkodó tervre, Barton és Romanoff egyik tervet a másik után ötlik ki a „fogoly” esetleges megfékezésére, Bucky mentálisan visszaesik és ismét napi rendszeressel kínozzák Télkatona-epizódok. A Kapitány előtt kéne megpihentetni egy picit a mondatot, hogy érezzük a gondolatmenetek elválasztását.
Az, hogy Tony inkább ignorálja a problémát, és megvárja, amíg elmúlik miközben ő inkább jó alaposan leköti magát valami mással Stilesra emlékeztet, amitől most nagyon vigyorognom kell :D :D :D És körbe forog a székén, ugyanúgy, mint kedvenc hiperaktív tinédzserem tenné <3<3 Ez annyira Tony, és egyben mégis aanyira Stiles! Egyébként arra azért nagyon kíváncsi lennék, mégis honnan kapja elő azt a croissant-t... XD
Ja, és: "Tony azon tűnődik, hogy Jane helyében bizony igencsak féltékeny lenne, mert ez a ragaszkodás már-már beteges." Zseniális! XDXDXD Tony meg az erkölcsi magaslatai, ahogy gyerekesen levezeti magában, milyen felnőttes húzás is lesz tőle, hogy engedményeket ad Lokinak, csakhogy utána elvehesse... XD Kis szadista! De ebben a fejezetben egyértelműen az viszi a pálmát, ahogy rájöttek Bucky átpártolására az ő oldalukra. Sírva röhögök, ahogy elképzelem magamban az amúgy sztoikus Télkatona képén felcsillanó, "jó öreg Bucky"-féle pimaszságot és Steve-et, ahogy idegességében toporzékol, és kínlódó arckifejezéssel nézi a kuglibűbukként heverő ellenséget. Ez egy felbecsülhetetlen mentális kép!
Igen, talán egyszerűbb lett volna, ha Thor és Loki tart velük... Bár, Tony akkor is eltért volna a tervtől. XD
Fú, muszáj egy kicsit itt is kiakadnom, mert míg Tony elsősorban saját magát szokta csak életveszélyes helyzetekbe sodorni (tudatosan, Afganisztán és az életmódváltás óta), Steve szegénykém nagyon vak tud lenni a saját elvakultságára. Öngyilkos akciókba kezd, és fogadok, hogy a HYDRÁt senkinek át nem engedné, de amikor Tony néz szembe a saját maga által kreált démonnal, az AIM-mel, akkor bezzeg nem érti a Vasembert hajtó indokokat. Azon izgul, hogy az akció kudarcba fullad, ha eltérnek a tervtől, de mikor Bucky biztonsága miatt kell rajta változtatni, az teljesen más helyzet. Totál rendben van. Persze az sem baj, ha Tonyt véletlenül pépesítik a mentőakció közben, akár az ellenség, akár a Télkatona. Arrrrg! Én esküszöm, imádtam Steve Rogerst, egészen a Civil Warig, ahol az irracionalitás és önzés olyan magaslataiba csapott át, ami egy, nem méltó Amerika Kapitányhoz. Kettő: könnyű magas lóról humánus bölcseleteket ontani, míg közben nagyvonalúan felégeti a fél világot egyetlen emberért (aki egy több évtizedes háborús bűnös tömeggyilkos, és ha az agymosott Lokit ki akarták nyírni, akkor Bucky miért más kategória, na mindegy) és magasról tesz a többire, ami valljuk be, álszentség a javából. Szóval igazából szerintem nagyon karakterhűen hozod itt is - tipikus, hogy egészen addig sápítozik az ellenséges hullákról, míg Bucky veszélyes helyzetbe nem kerül. Onnantól akár dalolva kinyír egy egész országot, csakhogy a barátját biztonságban tudja. Ami cuki és édes és felelőtlen és biztos én is így tennék, egyszerűen csak nem tudok neki megbocsátani a Civil War óta. Mindamellett, hogy megértem az érzéseit, szerintem ha Bucky a tét rosszabbnál rosszabb döntéseket hoz. Félreértés ne essék, Tony is hoz rossz döntéseket, csak Steve-vel ellentétben ő beismeri és megbánja, és évekig bünteti miatta saját magát, majd igyekszik rendbe hozni a legjobb tudása szerint.
Huh, ez a téma úgy látszik, még mindig oltárian kiakaszt. Bocsi ^^ És nem akarom én bántani Buckyt, hisz a szentem eleget szenvedett már. Lokit sem akarom bántani, pedig ő egy megalomániás seggfej, agymosás, hazudozás, bullying és kínzás ide vagy oda...
Mindenesetre Tony töprengéseinél a végén NINCS JOBB, atyaég, mennyire szuper! 1000% Tony Stark a javából!
Látod, milyen intenzív érzelmeket váltottál ki? :)

Szerző válasza: Szia, Lara!
Huhh, na, az a pillanat is eljött, amikor vitatkozni fogunk :D
Az extrémhosszú összetett mondatokkal 10000% igazad van, bűnös vagyok bennük. A rámutatottat kijavítottam, de őszintén szólva alaposan végig kellene menni és átszerkeszteni, lebétázni ezt az egész sztorit, kijavítani nagyon sok benne maradt hibát. Ami így... nem fog megtörténni a belátható jövőben, abszolút nincs energiám rá, hogy belekedjek, a sztori hossza elriaszt minden utómunkálattól :D Ami nagyon-nagyon rossz dolog, de ez van. Inkább próbálom új dolgok írására fordítani az energiámat, még ha az azok angol írások is. Különben sem érzem azt, hogy annyira kézben tartanám már a magyar nyelvet, mint mondjuk két-három évvel ezelőtt, mielőtt az angol olvasáshoz és íráshoz fordultam. Azt is el kell árulnom, hogy Stiles és Tony hasonlósága olyannyira megvan, hogy egy ideig shippeltem őket, akár romantikus, akár apa/mentor-gyerek/tanítvány viszonylatban. Még most sem vetek meg egy jó sztorit velük, de már nem érzem a késztetést, hogy nekem kellene megírnom erről az eposzt, szerencsére :)

És akkor eljutottunk az egyet nem értésünkre, mert Civil War, és I'm still bitter, és Steve-et meg kell védenem. Egy, Steve is saját magát veszélyezteti elsősorban, MINDIG, sosem áldozna fel másokat maga helyett. Az AIM kapcsán is aggodalomból veti fel, hogy Tony maradjon ki az akcióból (mert Tony láthatóan nincs jól, fáradt, etc.), nem azért, mert nem érti meg a motivációit, és amint Tony rámutat, hogy nem hagyja magát félreállítani, Steve zokszó nélkül elfogadja a döntését. Pont, mert felismeri, hogy ő is ugyanezt tenné adott helyzetben :)
Kettő, az akciótól eltérés addig probléma Steve számára, amíg felelőtlennek és öncélúnak érzi, NEM AKKOR, amikor egy csapattárs biztonsága a tény. Azért baj, hogy Tony rögtön magánakciózni kezd, mert Steve AGGÓDIK, hogy mindenki más kerülhet bajba emiatt. De ha nem Bucky lenne bajban, hanem Natasha, vagy Clint, Steve ugyanúgy az ő megsegítésükre szavazna, gondolkodás nélkül, mert Steve katona, és a katona nem hagyja a bajtársait hátra, és ilyen szempontból TONY az, aki nem éri Steve-et, nem fordítva. Ez itt persze nem jön át úgy, hiszen Tony szemén keresztül látjuk az eseményeket, akinek megvannak a maga issuei, de amíg Steve nagyon is érti-érzi, hogy Tony hogy működik és mi hajtja őt, addig ez fordítva nem mondható el. Steve az, aki adaptálódott a modern világhoz, de a modern világ, aminek Tony sokszor szinte a megtestesítője és sűrített manifesztációja, nem tud visszanyúlni addig, hogy megértse Steve-et. És ez így van jól. Csak egy sztoriban, ami Tony szemszögéből íródik, okozhat félreértéseket, mint itt látszik is. :) További megjegyzések, sztori szempontjából: Tony maga dönt úgy, hogy elmegy Buckyért, nem utasítja rá senki, ergo maga dönt minden kockázat mellett, és ez olyasmi, amit a csapat bármely tagja megtenne bármelyik másikért. Tudják, hogy a munkájuk veszélyes. És azt is tudják, hogy a túlélésük feltétele, hogy számíthatnak egymásra. Ha már megengedték Buckynak, hogy részt vegyen az akcióban, akkor KUTYA KÖTELESSÉGÜK bízni is benne. Tony bízik benne, hogy Bucky nem fog nekiesni, és lám, igaza van. Mert erről szól a csapatmunka. :) PLUSZ azt se felejtsd el, hogy ebben a sztoriban, specifikusan, hullák miatti sápítozás csak és kizárólag addig van, amíg az nem veszélyezteti a csapattagokat. Amint élet-halál kérdés lesz, TONY átvált hulljon az ellen üzemmódba (és nem Steve!), és ezt senki de senki nem teszi szóvá, nem rója fel neki sem itt, sem máskor, mert ez az alap mentalitás, ezt megtenné Steve és Natasha és még Bucky is, pedig Bucky aztán nagyon nem akarja több vérrel szennyezni a kezét. De ha választani kell a Bosszúállók testi épsége vagy a saját űzött lelkiismeretük között, akkor mindenki a többieket helyezi előtérbe.
És akkor egy kicsit a Civil Warról, mert ÉDESATYAÚRISTEN, nagyon nagyon hosszan tudok erről beszélni, és sosem leszek túl rajta, nem kell velem egyetérteni, de ahogy te kifejthetted a véleményed, én is azt teszem. STEVE NEM ÉSZ NÉLKÜL VÉDI BUCKYT. Steve azért van Bukarestben, hogy ÉLVE vigyék be Buckyt, mert SZÓ SZERINT kivégzési parancs van ellene. Hogy amint meglátják, lőjék le. Nyilván ezt Steve nem hagyhatja, de az a helyzet, hogy morálisan Steve akkor sem hagyhatná, ha nem Buckyról lenne szó. SENKINEK nincs joga azonnal, figyelmeztetés nélkül lelőni senkit, aki csak próbálja élni az életét. Szóval Steve elmegy Romániába, és eléri a célját: Bucky él. Steve nem tiltakozik az ellen, hogy letartóztassák őket, AMÍG AZ JOGOSAN TÖRTÉNIK, és amíg jogszerű az utána következő eljárás is: pszichiátriai felmérés, bírósági tárgyalás, jogszerű ítélet, etc. És később sem Buckyról szól a dolog. A reptéri verekedés arról szól, hogy Steve birtokában van bizonyos információknak (i.e. van még több Télkatona, és hoppá, a hamis pszichiáter parancsnoksága alá kerülnek rövidesen), amit megpróbál elmondani, és nem hallgatnak rá. Szóval Steve nem azért van a reptéren, hogy Buckyt mentse (mi értelme lenne? Bucky már megvan, megtehetnék, hogy egyszerűen eltűnnek a föld színéről), hanem hogy a világot mentse. Bucky aktív segítségével. És ehhez az kell, hogy ők ne legyenek letartóztatva, kivégezve. Az egyetlen, amikor lehet az érvelésed jogos, a harc a Szibériai bunkerben, de őszintén, KI A HALÁL AZ, AKI NEM AKARJA MEGVÉDENI A LEGJOBB BARÁTJÁT, AMIKOR RÁTÁMADNAK. Persze, hogy Steve nem hagyja, hogy Tony megölje Buckyt. Persze, hogy Steve mindent megtesz. (És persze, Buckyért, meg magáért, de amúgy megjegyzem, hogy Tonyért is, mert ha Tony történetesen sikeresen kinyírta volna Buckyt, akkor utána utálta volna magát érte. Zárójel bezárva.) És MCU-ban persze, hogy Bucky mellé áll, akivel együtt nőtt fel és az egyetlen kapcsolódási pont Steve-nek a saját múltjához, nem pedig Tony mellé, akivel volt kb 10 perc közös screentime-ja és azt is azzal töltötték, hogy marakodtak. Hol rossz döntés ez. És a Civil War alatt Steve Bucky-val kapcsolatban végig olyan döntéseket hozott, amikkel elérte azt a célt, amit szolgáltak a döntések: Bucky életben maradt. Mert ez volt a cél. Amúgy meg fuck Civil War. Steve SOHA nem tartotta volna vissza az információt Tony elől. Az egész végső konfliktus egy OUT OF CHARACTER írói döntésre épül. AMI NEM OKÉ.

Öhm. Azt hiszem, egy kicsit elkalandoztam. Szóval. Amerika Kapitány trilógia nem létezik, Amerika Kapitánynak két filmje van és Steve szerepelt az Avengers 2.5-ben is. Asszem. Bár lehet, hogy egy Skrull volt. Kösz, hogy meghallgattatok/olvastatok, bármelyik állításomhoz szívesen biztosítok akadémikus (i.e. tumblr elemzés) forrásokat ^^
Üdv: B. B.

P.s.: remélem, jársz majd még erre, kíváncsi vagyok, mit szólsz a többi fejezethez! :)

2018.01.04 - 16:59 | 2: 2. fejezet, avagy a várható katasztrófák finoman borzoló előszele | Regisztrált
Na jó. Gondoltam, idézek valamit, hogy azzal is rávilágítsak, mennyire tökéletes ez a fejezet, és ó édes istenem, hogy lehet ez, hiszen Loki szemszögéből nézzük az eseményeket! Loki nem egy egyszerű személyiség, az már biztos, és eltalálni az érzelmei mélységét, az indokokat, amik a tettei mozgatórugójaként szolgálnak, az érzelmei pusztító erejét és világokat megmozgató jelentőségét... Huh. És ahogy kisétál a trónteremől, mintha az egész világ a lábai előtt heverne... Soooo BAMF! I love it! <3
Tetszik, ahogy a szeretet-gyűlölet huzavona tisztán kirajzolódik Loki és Thor között - érezteted, hogy az egész nagyon bonyolult, súlyos sérelmekkel és fájóan szép emlékekkel keveredő fájdalomgombóc az egész. Nagyon nehéz belőle valami jót kihozni, ha egyáltalán lehetséges - főleg úgy, hogy Loki túl büszke, túl zárkózott, túl sérült és egyben sérülékeny ahhoz, hogy újból közel engedje magához nemhogy Thort, akárkit - leglábbis tudatosan. Tony már így is a bőre alá férkőzött.
Tökre kiakadok mindig, hogy mennyire nem ismeri senki - se a szülei, se a testvére, se a "barátai", se az ellenségei. Megtaláltam a kedvenc részemet, húúú, de még mennyire: "A trükkök csak eszközök, és minden eszközt lehet jól és rosszul használni. Igazán veszélyessé mindig is az elméje tette, semmi más, semmi több, de nem is kevesebb. És az elméje sértetlen maradt, a gondolatai a sajátjai." Juj, ez díjnyertes mondat éd nagy igazság! Nna és ez, még a hátam is beleborzong: azzal sem csonkították volna meg kevésbé, ha fél vagy mindkét karját vették volna el tőle. A kedvenc karaktereimmel mindenki mindig olyan kegyetlen! *szippszipp* (Vagy talán pont ezért ők a kedvenceim? Tom Riddle, Anakin Skywalker, Peter Hale, Loki... *SZENVEDÉS gomb bekapcsolva*)
Vicces, Natasha is azt gondolja, hogy tökéletesen átlát rajta, de csak egyvalamit hajlandó észrevenni. És ahogy kijelenti, hogy mútlkor is legyőzték, holott gyönyöráen utaltál arra, Loki milyen szépen eltervezte a saját "bukását" (még egy kedvenc rész következik): Mintha egyébként nem tudta volna. Mintha ez a tény ne játszott volna szerepet abban, hogy Midgardra vezette a Chitauri sereget, s nem máshová. Nyilvánvaló volt, hogy ott meg fognak ütközni ők ketten, hogy a szőke melák nem nézi végig tétlenül kedvenc világa leigázását… Nagyon szép, nagyon finom. Azt várná az ember Lokitól - aki nem ismeri -, hogy folyton nyavalyogjon és fennhangon ismételgesse a sérelmeit, holott mindent igazi sebet mélyen elrejt magában. Ez z igazi tragédia, mindig ez torkoll szörnyűségekbe...
Amilyen vicces volt az előző fejezet, olyan szép ez. Grandiózus szavak, szépen kikerekített mondatok, kesernyés élek és drámai kijelentések - teljesen Loki fejében érzi magát az ember, a narratívája tökéletesen hiteles.
Nagyon-nagyon ügyes vagy!

Szerző válasza: Szia ismét, Lara! :)
Bocsi, ha kicsit rövidebben fogok válaszolni, de őszintén, még mindig át kell kalibrálnom a fejemben, hogy ÚRISTEN NEM UTÁLOD EZT A SZTORIT AAARGHHH DE KIRÁLY, és totál zavarba jövök a dicséreteidtől :') :$
Lokit valóban nem volt egyszerű írni, ezt aláírom. Bár nem annyira karakterileg éreztem problémának, hanem nyelvezetileg, mármint, azt hagyta, hogy belehelyezkedjek a fejébe, de a nyelvtanját úgy védte, mint sárkány a kincsét. Azért jó látni, hogy sikerült ezt-azt ellopnom belőle és kedvedre való fejezetet szolgáltatni :) Amúgy úgy képzelem, hogy a mágia olyan Loki számára, mint a páncélok Tonynak. Tök jó, ha van, meg leegyszerűsíti a dolgokat, de nem az teszi őket naggyá, és boldogulnak nélküle is, ha kell. Még akkor is, ha Tony és Vasember elválaszthatatlanul egyek, még akkor is, ha Loki és a mágia születéstől fogva összefonódnak. Mégis, igazán félelmetes ellenséggé az a végtelen, pengeéles intellektusuk teszi őket. Huhh. Nem szeretnék szembeállni egyikükkel sem, az biztos! :)
Köszönöm még egyszer, még nagyon sokszor a dicsérő szavakat, és hogy _érted_ ezeket a karaktereket, ezt a sztorit, hogy átjött neked, annyira boldog vagyok! :')
Puszi: B. B.

2018.01.04 - 15:42 | 1: 1. fejezet, avagy hogyan rontsuk el Tony Stark napját | Regisztrált
Kedves Bucky! (most mondanám, hogy kicsit félek, hátha te is tartogatsz egy tekintélyes lőfegyvert valahol, de az utóbbi év kiölte belőlem a félelmeket)
Azt hiszem nem szolgálhat mentségemül semmi, amiért csak ilyen későn írok, de azért elmesélem, mi volt, mert tulajdonképp vicces. Arra még emlékszem, hogy már mikor az ajándék hosszát megláttam az ájuldozás határán voltam a boldogságtól, hát még miután elolvastam! Aztán real life crashed even more than before (and I felt like an ant under the boot). Pont Narának is írtam Az őszinteség határánhoz LiveJournalon, hogy totál időzavarban vagyok és így kiesett egy év legalább... Persze, ez nem a vicces fele a dolognak - az már jóval inkább, hogy mint a fuldokló az utolsó szalmaszálhoz, kb. úgy kaptam a ficekhez, hogy legalább azok tartsák bennem a lelket, ha más nem hajlandó, és emlékeztem ugyan erre a történetre, de fogalmam nem volt róla, hol keressem. Határozottan élt bennem az elképzelés, hogy dehát biztos angolul olvastam AO3-n vagy ilyesmi, mert ilyen hosszú és cool FrostIron csak egy van magyarul és az az Aduász, azt meg évekkel ezelőtt olvastam (többször is), amikor még minden rendben volt az életemben, úgyhogy ott még nincsenek random amnéziák. Menetrendszerűen előjött, hogy de én ezt akarom, SZÜKSÉGEM VAN RÁ, de sehol nam találtam és már kezdtem lemondani a dologról, mikor jött az Üst. Feliratkoztam, hátha ki tudok facsarni magamból valamit, ha más kedvéért csinálom (ez általában nálam bejön). És amikor megkaptalak téged, akkor esett le, hogy OMFG. O.o Hát igen. De akár dicséretnek is veheted, hogy a legtöbb kudos között kerestem, meg fanfiction.neten a legtöbb kedvencnél...?
Nna, most pedig csak annyit: I.M.Á.D.O.M (Azt meg kifejezetten, hogy végre MEGVAN! Köszönöm, Chuckom!)
Egyszerűen... nincsenek rá szavak. Clint, omg XDXDXD Én adok nekik, öh, nyolc hetet. Aztán, ha megtörténik, tisztelettel, de sírni fogok. És kiugrom egy ablakon. És hazaköltözöm. Ebben a sorrendben Ő a harmadik hivatalos kedvencem Tony és Loki után, és te maradéktalanul hozod, hogy miért.
A humorod csodálatos, és olyan üdítően karakterhű, örömkönnyeket csal a szemembe! Látom magam előtt Tyúkanyó Rogerset, ahogy zuhanyrózsává változik (egyszer engem megnevettettek így - az volt a legviccesebb, hogy a fél konyhát beterítettem vízzel...) és kis kötényben kávéval látja el a kábultan pislogó Tonyt. Látom Buckyt azzal az iszonyat mordállyal és a többiek óvatos tekintetét XD Szerintem mindenki nagyon spot-on, de Tonynak külön örülök! A kis belső monológjai, az alvási szokásai, az apjához fűződő viszonya, az, hogy akaratlanul is megszerette ezt a szedett-vedett csapatot, a Pepperrel való kapcsolata :D ... A kedvencem, mikor átvált magázásba, nehogy Loki legközelebb Nickre csapjon le - ez tipikus Tony, mindig az az első, hogy védi a szeretteit. Az egész rendkívül ügyes, átgondolt és könnyedén, természetesen jön, az apró utalásokkal és a részletesebb leírásokkal együtt. Nagyon szerettem Thor és Loki külső jellemzését is, a finomságokat benne. Ahhh. Tudom, hogy filmből dolgozunk, de akkor is megjelentek volna lelki szemeim előtt, ha mondjuk az MCU MBU lenne (XD), vagyis csak könyvben léteznének. Az, hogy az asgardiak és a szuperkatonák feje fölött csak úgy röpködnek a metaforák és utalások, ők meg alig értenek valamit, pompás! :D
Most ebédelek valamit (és remélem, hogy nem gyullad rám a ház, ha bekapcsolom a mikrót), aztán olvasok tovább - el sem tudod képzelni, milyen boldogság ez nekem, hogy visszataláltam ehhez a sztorihoz (a biztonság kedvéért lementettem a gépemre...)
Addig is, találd ki, mivel kárpótoljalak. Nemtom, egy doboz táblacsoki, mozijegy az Infinity Warra, egy láda sör, kreatívkodj. ;D
Hugz 'n' kisses,
Lara

Szerző válasza: Szia, Lara!
Ne aggódj, semmiféle lőfegyver sehol. :) És ha már te sztoriztál, akkor hadd tegyem én is: hatalmas kő gördült le a szívemről a kritikád olvastán. Decemberben, amikor felkerültek az Üstös történetek, kész idegroncsként, körömrágva vártam, hogy 'jaaaaj, ugye tetszik neki, ugye nem fogja utálni, jézusom, ugye ez elég jó lesz, annyira jót akartam írni neki, jaaaj.' Nagyjából, szerintem átérzed. Úgy voltam vele, hogy mindent beletoltam ezekbe az ajándékokba, amim csak van írói szempontból, és kábé meg fogok halni, ha nem elég jó :) Aztán tetszett a Teen Wolf novella, és körülbelül a mennybe mentem azonnal, üdvözülés, fanfárok, minden. (Nyugi, máig megvan az érzés.) De az csak a 'mellékes' ajándék volt, és vártam, hogy mit fogsz szólni a fősodorhoz. És vártam. És vártam. És meg voltam róla győződve, hogy utálod, csak túl udvarias vagy, hogy ezt megmondd nekem :D Szóval egy éven keresztül, durván, ebben a hitben éltem, hogy a sztori, hiába tetszik másoknak, neked nem volt elég jó. És akkor... bamm. Itt ez a kriti. És én egy évnyi szorongást, aminek már a létezéséről is elfelejtkeztem mert annyira megszokottá és beépítetté vált, ráztam le magamról. Huhh.
Szóval először is nagyon köszönöm, hogy írtál. :) Másodszor sajnálom, hogy ilyen nehéz időszak van mögötted, és remélem, hogy tényleg teljesen mögötted, és innen már csak felfelé vezet az út. Köszönöm, köszönöm, köszönöm!
Nem is igazán tudom, hová legyek ennyi dicsérettel. Igen, ez a sztori különleges helyet foglal el a szívemben, az első longficem, az első befejezett hosszabb lélegzetvételű történetem, az első Üstöm... sok szempontból az első. És azok mindig fontosak lesznek nekünk, még akkor is, ha ma olvasva időnként már összerezzenek némelyik megfogalmazáson :)
Tényleg, képtelenség lenne elmondanom, mennyire örülök, hogy tetszett, hogy szereted, hogy rátaláltál megint. Örülök, hogy szereted a kedvenc karaktereinket (igen, osztozunk rajtuk, nincs más mód, mert én nem mondok le róluk XD), a leírásokat, nem is tudom, mit mondhatnék még. Meghatottál, hogy számra szorított kézzel, könnyekkel küszködve ültem, amikor először olvastam ezt a csodás véleményt.
Kárpótlásul nem hiszem, hogy kérhetnék bármit ezek után, de persze kritikák és vélemények... tudod... ebben a tekintetben örökké telhetetlen voltam, vagyok és leszek :D Szóval ha mindenáron boldoggá akarsz tenni egy szegény, sanyarú sorsú írót, a kis szövegdobozt javaslom :D Apropó, mivel angolul már több sztorim van, mint magyarul, shameless önreklám keretében ajánlom azt a profilomat is: Menatiera néven találsz meg angol fandomberkekben, ao3-n és tumblr-en. Igaz, frostiront még csak magyarul írtam, de szerintem azok a sztorijaim is kedvedre valóak lennének :)
Minden jót: egy meghatott, elérzékenyült B. B.

P.s.: aki Infinity Wart akar nézni de nincs kivel, én bárkit szívesen elkísérek és ajánlom a kezemet szorongattatásra, fülemet belesikoltozásra :D (A magam részéről úgyis vgy fél tucatszor meg fogom nézni, tuti.)

raven33
2017.08.25 - 06:22 | 10: 10. fejezet, avagy egy kezdődő kapcsolat és egy fogadás utóélete | Anonymus
Nem vagyok nagy kritikaíró, így kérlek nézd el nekem, hogy ha nem teljesen összeszedett, amit itt pötyögök neked. Már nem először olvasom ezt az írásod, de azt kell mondjam, még mindig jókat derülök rajta. Tony Stark karaktere, és a Lokival való évődése sok vidám percet okozott nekem. Nem egyszer hangosan felnevettem egy-egy megszólalásán. :) Na és az ahogy Lokit sikerült végig misztikus, rejtélyes istenként megtartanod, az külön pluszpont nálam.
Először a hosszúsága miatt figyeltem fel a történetedre, főleg mert az Üstön ritka ekkora terjedelmű művel találkozni. Aztán jött adalékként az, hogy ez egy Avangers fic, amiket eleve szívesen falok. Azonban amikor nekiálltam olvasni már nem volt megállás. A stílusod annyira megfogott, hogy észre se vettem, milyen gyorsan haladok vele. Gyönyörű szókincsed van, amit nem vagy rest kihasználni, és ez nagyon, de nagyon tetszik.
Azt külön kiemelném, hogy igazán élvezetes volt mindkét fél gondolataiba belelesni. Mindig is szerettem az ilyen történeteket, mert engem kifejezetten érdekel a főszereplők véleménye, érzései, belső kételyei. De ugye legtöbbször csak egy oldalról, vagy külső szemlélőként lehet jelen az olvasó. Viszont itt nem csak Tony részét élhettem át, hanem Lokiét is, és be kell valljam, el is gondolkodtattál vele.
Az egyedüli hibának - már ha nevezhetem annak - azt mondanám, hogy olyannyira be akartad - és be is mutattad - a mindennapi életüket a Toronyban, hogy volt alkalom, amikor azt átugrottam volna. Olyan érzésem volt olykor, mint amikor egy elmesélést hallgatok valakitől, aki közben kitér valami másra, és elkalandozik. De nem tudom, hogy ezt igazán hibának mondhatom-e (mint ahogy említettem is), mert ettől függetlenül jó volt azokat az apró, megszokott dolgokat is megtudni róluk. Főleg mert ezzel egyfajta plusz hangulatot kölcsönöztél nekik.
A cselekmény maga dinamikus és mozgalmas volt, ötletes csavarokkal megspékelve. Ha eleve a szavaid még nem szögeztek volna a gép elé, akkor a történések biztosan. :D Szóval a lényeg, hogy köszönöm, amiért megírtad, és olvashattam!

Szerző válasza: Szia, raven33!
*csendben bámulja napokig a kritikát és vigyorog, mint a vadalma* Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Lehet, hogy nem vagy nagy kritikaíró (bár ez csak abból látszik, hogy leírtad), de annál inkább értékelem, hogy a kedvemért vetted a fáradtságot rá. Ráadásul nem is csak egy-két sort, hanem ilyen gyönyörűséges, szívmelengető, hosszú kommentet! :)
Nagyon-nagyon örülök, hogy sikerült megnevettesselek, hogy átjött a humoruk és osztoztál velem néhány poénon. :) Az pedig mindig a legeslegnagyobb dicséret számomra, ha a karakterizációt dicsérik nálam, hiszen számomra az a legfontosabb a ficeimben és éppen ezért azzal kapcsolatban vagyok a legbizonytalanabb. Szóval... huhh! Nagyon boldog vagyok! A stílussal, szókinccsel, minden egyébbel is igyekeztem :) Eredetileg amúgy nem akartam ilyen párhuzamos szemszöggel vinni a sztorit, pont azért, mert sokkal hosszabbá teszi, mint ha csak egyiküket követném, de elég hamar beláttam a történet folyamán, hogy csonkának és féloldalasnak érezném, ha nem leshetnék be mindkettejük fejébe. Hiszen annyira rejtegetik és megjátsszák magukat mindketten, egyszerűen szükségük van az időre, amíg úgy-ahogy elkezdenek túllátni egymás páncélján, szóval bármelyiküket követném, mindenképpen sérülne a másik oldal története. Arra azért ezzel együtt sem számítottam, hogy ennyire ki fog szaladni a kezemből a történet terjedelme... :) Úgyhogy teljesen megértem, hogy helyenként soknak érezted és túl részletesnek. Másrészt viszont akadt, akinek az volt a kedvenc része, hogy a mindennapi életüket is bemutattam, szóval... nem tudom, hol az igazság és az arany középút. Biztos, hogy a nanowrimo mennyiség-központúsága rányomta a bélyegét erre a történetre és bár igyekeztem a 'felesleges' szószaporítást kigyomlálni a történetből a szerkesztés folyamán, ez messze nem sikerült tökéletesen. Ha most, közel egy év távlatából nekiállnék egy alapos szerkesztésnek, valószínűleg nagyon sok mindent változtatnék a történeten :)
Nagyon-nagyon köszönöm a tartalmas kritikát és a kedves szavakat. Értelemszerűen a hossza miatt ebben a történetemben van a legtöbb munkám, így szükségképpen nagyon-nagyon kedves a szívemnek és kiugrok a bőrömből örömömben, amikor kap egy kis elismerést :D Feldobtad nem csak a napomat, de több hetemet is! Örök hála!
Üdv: B. B.

SlytHay
2017.03.16 - 14:40 | 10: 10. fejezet, avagy egy kezdődő kapcsolat és egy fogadás utóélete | Anonymus
És akkor a lezárás. :)
Szépen kezd a fejezet, bár nekem egy kicsit gyors ez a hirtelen tempóváltás, de egye fene. :D Clint reakciója abszolút karakterhű, őt annyira így tudom elképzelni egy hasonló szituációban. x) És igen, a Kapitánynak egyike rossz szokásainak a motortörés. Én minden egyes alkalommal, mikor már vagy századjára is nézem újra a filmeket, ugyanúgy felszisszenek és fájdalmasan felnyögök, mikor Steve csak úgy bármilyen bűntudatot legalább csak halványan sugalló pislogás nélkül tropára töri a szép motorját. *-* Rossz, Kapitány, rossz!
"(Apropó, jogar: Stark persze átadta Rogersnek, aki pedig Thornak. Hogy az a valódi doboz és a valódi fegyver volt-e… nos, ez legkésőbb Asgardban úgyis kiderül majd, nem igaz?)" - Naaaaaa, ilyet nem illik csak úgy bedobni és csak legyinteni rá! *szipp* Gonosz, Mena, gonosz! :D
Ahhaha, Loki, amint bőszen kotorássza Bucky öléből az aranyérméket. X'D
Hajaj, az az utolsó mondat. Miért érzem ennyire baljóslatúnak?
Bár úgy terveztem még a legelején, hogy csak egy összegző véleményt írok, már közben megtört ez a fogadalmam, és ismételni pedig nem szeretném magam. Mindösszesen megköszönni tudom csak ezt az igazi kis hullámvasutas kalandot, nagyon élveztem az elejétől a végéig, sosem lankadt a figyelmem, akkor sem, ha néha hetek teltek el egy-egy fejezet elolvasása között. Sok kedvenc jelenetem akadt, amiket talán egyszer, ha rendesen elszánom magam, még megörökítek. Szeretek úgy olvasni, hogy közben látom magam előtt a jeleneteket, mert ez jelenti azt, hogy tényleg magával tudott ragadni a történet.
Köszönöm, hogy olvashattam ezt a történetet, és természetesen bizakodom egy folytatásban. ;P
Üdv,
Sly

Szerző válasza: Szia, Sly!
Ezt a fejezetet felerészben nevezhetném epilógusnak is, de akkor nem lenne terem, hogy esetleg később még írjak egy rendes epilógust hozzá, szóval nem XD Bocs a tempóbáltásért egyébként, igazad van benne, és ha most írnám a történetet (és határidő nélkül és nem egy nano végi fáradtsággal), akkor valószínűleg nem így oldanám meg. De elégedetlen sem vagyok, hiszen ennek a ficnek a kiindulási pontját (a kérést) és így a keretét a fogadásnak kell adnia.
Nagyon örülök, hogy ismét karakterhűnek találtad a kedvenceimet (Steve járműhasználati szokásai külön megérnének egy humoros one-shotot!), bár nekem nincs olyan speciális kapcsolatom motorokkal, hogy felszisszenjek. De azért inkább Bucky technikáját nézegetem, ha már... XD
Ami a jogart illeti, dehogynem illik, és igen, gonosz vagyok, de hát nyitva kellett hagyni néhány kérdést XD Plusz így kinek-kinek a vérmérsékletére van bízva, mennyire "hiszi el" Loki jó útra térését... mert ugye mind tudjuk, hogy nem lett kisangyal varázsütésre, és kérdéses, meddig tudja magát az úgymond jó oldalon tartani (vagy tartatni Tony által), ha egyáltalán valameddig. Nem vagyok benne biztos, hogy ott és akkor Tony megállította volna, ha úgy dönt, hogy elsuvasztja magának az igazi jogart... főleg azután, amit átéltek és amilyen kísértést Tonynak is jelent az a fegyver. (Ignorálom a rossz fanfic Age of Ultront, de láttuk, hogy a kánon szerint ott mi történt hasonló helyzetben.) Ami pedig az utolsó mondatot illeti... hát... lehet, hogy kicsit tényleg baljós... :) De hát Lokival kapcsolatban te nem is szereted a rózsaszín és könnyed sztorikat! :D Azt hiszem, hozzá ez illett, illik. Remélem, te sem gondolod másképpen.
Mindent összegezve köszönöm, hogy velem tartottál erre a hullámvasutas utazásra. Élmény volt írni, de még nagyobb élmény volt visszatérni hozzá a te olvasatodon keresztül. Minden kommented bearanyozta a napomat, megmelengette a szívemet. Az olyan olvasóknak, mint te, akik érzik és átérzik és átélik velem a történetet, igazán érdemes írni, és köszönöm, nagyon köszönöm azt a sok energiát, amit a véleményed megosztásába fektettél. Nem is lehetnék hálásabb neked.
Ölel: Bucky

SlytHay
2017.03.16 - 14:08 | 9: 9. fejezet, avagy meglesz a jogar, de természetesen a dolgok nem mennek simán (mert miért is tennék?) | Anonymus

Szia!
Ismét itt. :) Kezdem rögtön egy bekezdéssel, amiben több helyen akadtam meg kis bakik miatt, de csak ennél jelzem, a fejezet későbbi részeiben akadt apróságokat most nem sorolom fel.
5. bekezdés:
"ezért biztosít nekik otthon a tornyában" - otthont
„fontossá váltál, de szerencsétlen” - de helyett te
"Mellesleg pedig még az egójának, ami a mutatottnál nagyságrendekkel törékenyebb, is jót tesz az érzés, hogy a többieknek szüksége van rá." - egy vessző félrecsúszott: ...törékenyebb is, jót tesz...

És végre kiderült, hogy Loki mit akar Tonyval építtetni...
Na erre a jogartároló szarkofágra én sem gondoltam. Loki tényleg egy troll. :D Direkt csendben élvezte annak a gondolatát, hogy Tony mennyire be lehet parázva attól, hogy vajon mit fog tőle kérni, ha eljön az idő. :D (hú, de értelmesen összerakott mondat lett ez, de annyira fáradt vagyok, hogy nincs kedvem újrakreálni, de szerintem így is érthető :'D)
Örülök, hogy Tony és Loki külön felfedezőútra/küldetésre ment az akció során. Félreértés ne essék, a többieket is bírom, de azért szívesebben követem ennek a két lököttnek a ténykedését és szópárbaját. :D Azt is jó olvasni, mikor egy-két olyan dolgot is elrejtesz a szövegben, a cselekedeteikben, a gondolataikban, ami azt erősíti meg, hogy ők azért már jóval közelebb kerültek egymáshoz, mint a kezdetekkor. Érződik a kapcsolatukon, az egymással való szóbeli és fizikai kommunikációjukon is a közelség, ami már nem csak kötelességből vagy bajtársiasságból fakad.
És hová tart a világ, ha valaki egy pszichopata-vigyortól nyugszik meg? XD
Miután megtalálják a jogart, az egész jelenetsor nagyon intenzív, szépen sikerült kivitelezni, át tudtad adni a feszültséget, az izgalmat, a kétségbeesést, az undort, és végül a vágyat és elfogadást is. Az meg külön édes volt - legalábbis nekem :D -, hogy amikor Loki felvette eredeti alakját, akkor nem Tony kapott sokkot, ahogy azt várta, hanem tényleg inkább ő attól, hogy Tony mennyire elfogadó.
Az a rész, amikor Tony letérdelt... Az nagyon ütött. Ennek a letérdelésnek a belső és külső motivációiról, kiváltásának okairól, következményeiről akár egy külön novellát is el tudnék képzelni. Annyira jól kaptad el a hangulatát, a jelentőségét, hogy wow. Lehet, hogy nem szándékosan lett ilyen, vagy másnak ez a jelenet nem is volt annyira hűha, de nálam abszolút egyik favorit momentuma ennek a ficnek.
Üdv,
Sly

Szerző válasza: Szia!
Köszönöm a figyelmeztetést, a mutatott hibák javítva, a többi sajnos még mindig arra vár, hogy egyszer legyen erőm végignyálazni az egész történetet bétaszemmel. Huhh... nem egyhamar lesz, attól tartok.
Loki egy troll, de így szeretjük. ^^ És igen, pontosan ez történt. Ahelyett, hogy rögtön megmondta volna. Hajaj. ;) (Ez a részlet kivételesen olyasmi, aminél végig tudtam, hogy mit akarok kihozni belőle, és nem menet közben alakult trollkodássá XD)
Megint csak köszönöm, AAANNNYIRA jó olvasni, hogy átjött, amit mondani akartam, a kapcsolatuk és a jelzések és ahw, én csak imádlak. Téged is, meg őket is (mert be kell vallanom, ez a történet soha nem készült volna el idővel, és nem lett volna ilyen hosszú, ha ők nem kooperálnak legalább az esetek többségében), és ahogy telik az idő, már a sztorit is. (Közben annyira nem rajongtam érte, pláne valahányszor megakadtam és sikoltoztam hogy határidő, segítség.)
Ami meg a tetőpontot illeti, hiszen ez a fejezet erről szól és erre fut ki. A jogar megtalálásától az illúzótikus mágia-világba tett kiránduláson át addig, hogy ők ketten megadják magukat annak, ami felépült közöttük... próbáltam megadni a kellő jelentőségét a dolgoknak, örülök, hogy legalább valamennyire sikerült. Fun fact: eredetileg a letérdelés lett volna a csúcspont, de valahogy amikor odajutottam, hogy ténylegesen megírjam, akkor még oda kívánkozott valami, Loki még mindig nem volt elégedett, így jött még az álcák eldobása és végül a csók is. (Utóbbi eredetileg már a valóságban történt volna meg.) Szerencsére addigra már mindketten eljutottak arra a pontra, hogy működjön közöttük ez az interakció, annak ellenére, hogy a tervezett 5-ből csak 3 megmentést sikerült végül megírnom. De ettől függetlenül és ennek ellenére - számomra - a letérdelés maradt az igazi katarzisa a történetnek, a fejlődési ív csúcsa, amit bejárnak. Az, hogy még táncolnak egy kicsit utána, csak az az idő, amíg ők maguk is rájönnek, hog héló, megvolt a nagy pillanat. Boldog vagyok, hogy ez átjött, és pont ez lett a kedvenced *-*
Örök hála! Ölel: Bucky

2017.01.27 - 12:43 | 8: 8. fejezet, avagy Loki keresi a jogart, és a kis szőrös probléma is folytatódik | Regisztrált
Szia!
Megérkeztem ide is. YAY! :D Most egy kis felsorolásos, bétaszemesmeglátásos kritika következik. Nem kötekedésből. Bár a migrénem szeret kötekedni, so… :D
De azért nem kell félni, semmi komoly, csak amire épp felkaptam a fejem. :)
2. bekezdés: „mint a napfény-simogatta a jégcsapok” – 2. a-betű nem kell
7. bekezdés: „A jogar egyértelművé teszi, hogy nem akarja viszontlátni hűtlen hordozóját, és őszintén, Loki egyáltalán nem csodálkozik ezen, de az egyezsége megköti a kezét, tehát tetszik a fegyvernek vagy sem, meg lesz találva.” – „meg fogja találni” – az eredeti változat sem rossz, csak Lokitól nekem túl furcsán hangzik, ez inkább amolyan egyszerű halandós, laza, kicsit viccesebb megfogalmazás; szerintem :)
8. bekezdés: „Miután megint egy lépéssel közelebb vezette Starkot a szerkezethez, amit vár tőle – ezúttal a biomechanikus zárakról osztott meg vele néhány információmorzsát –, ismét végigheveredik a kanapén.” – a dőlttel jelölt rész nekem nem egészen áll össze a mondat többi részével, olyan, mintha hiányozna még 1-2 szó, vagy nem tudom, lehet, hogy itt is csak a migrénem akar kötekedni. :D
11. bekezdés: „Az elméjét elárasztó információk mennyisége olyan, mintha sebes sodrású folyóban kellene felszínen maradnia, miközben az érkező hullámok dobálni próbálják, ő pedig választhat: szilárdan megveti a lábát, vagy úszik vele.” – nem tud visszautalni a mondatban semmire a vele, szóval talán szerencsésebb lenne azt a kifejezést használni itt, hogy: úszik az árral.
13. bekezdés: „Az összes hegnek, amit hordoz láthatóan és láthatatlanul, és persze annak a plusz rétegnek, amit öntudatlanul magán hord régebb óta, mint ameddig az emlékei visszanyúlnak, az asgardi küllem álcáját – csak technológia, mondják az ostobák, nem több, de Loki tudja, hogy igen, ő pontosan tudja, hogy mágia villámlik a vérében, jotun örökség talán, vagy valami több, valami személyes, a definíciója lényegtelen.” Ez aztán mondat a javából. x) Próbáltam lekövetni, újra elolvastam, aztán még egyszer. Kicsit a saját csodamondataimra emlékeztet, amikor sosem akar véget érni a szófolyam. :D Bármennyire próbálom megerőltetni az agyam, ez a mondat most nekem sem akar összeállni, és így belekontárkodni sem szeretnék, nehogy valahogy ne az eredeti jelentésnél kössön ki. Szóval rád bíznám ennek a mondatnak az újragyúrásának nemes feladatát. ;D
„Anthony mellette van minden alkalommal, közelebb, mint ahogyan emlékezett rá az utolsó pillanatban…” – Most azok a macskás videók vannak előttem, amikor elfordítod a kamerát, majd vissza, és minden egyes fordulat után egy lépéssel közelebb sunnyogott a macsek, de ugyanolyan pózban. Elég creepy. XD
15. bekezdés (ha jól számolom, de már elég követhetetlen xD): „Tekintetét arrébb siklatja, találkozik Anthony pillantásával, és a gyomra kelletlenül bukfencezik egyet. Az ember egy röpke pillanatig egyáltalán nem titkolja nyers aggodalmát, a szemében, az arcán ül, a pórusaiból is sugárzik, a gondolatait is kitölti olyan hangosan, hogy az asgardinak ki sem kell nyújtania felé a tudatát, anélkül is megtölti az érzés.” – Itt is előtört belőlem a béta/lektor, sorry. ^^ – Ahogy tekintete fentebb siklik, találkozik Anthony pillantásával, gyomra pedig kelletlenül bukfencezik egyet. Az ember egy röpke pillanat erejéig egyáltalán nem titkolja nyers aggodalmát, mely ott ül a szemében, az arcán, sugárzik a pórusaiból, és még az elméjében is olyan hangosan visszhangoznak az érte (nem pedig miatta) nyugtalan gondolatok, hogy az asgardinak ki sem kell nyúlnia felé tudatával, anélkül is megtölti lényét az érzés. (megtölti lényét az érzés helyett lehet még az, hogy: eltölti az érzés)
Tony persze, hogy a küldetés helyszínére tartva végig Loki piszkálásával van elfoglalva. Ha Lokinak lófarokcopfjai lennének, akkor biztos, hogy azokat húzgálná nagy erővel. x’) Az ilyen jelenetek elképzelésénél (meg oké, úgy általánosságban mindig XD) igen erőteljesen bosszankodom, hogy ezeket a pillanatokat sosem fogjuk megfilmesítve látni, pedig mennyire de mennyire istenkirályüberfantasztikus lenne! o_o *-* És éljen a Captain America Is Disappointed In You pillantás! Imádom. Egész nap pisloghatna rám így. XP És Cap, tessék szépen békén hagyni Lokit, hadd káromkodjon szabadon, főleg, ha drága Tonymért teszi azt. ^^ :3
„Anthony arca nincs a helyén.” Hú, itt elég morbid és horrorisztikus képet festettem magam elé… és szerintem az arckifejezésem is tükrözhette. XD
A minden porcikájában reszkető, Loki kezén egyensúlyozó kiscica Tony pedig annyira édes, hogy a cukiságfaktorával diktatúrákat lehetne megdönteni. *___* Végigvigyorogtam a macskás részeket, nagyon jól sikerültek. :D És eszembe juttatták Stuartot, az attention-whore macsekunkat, aki Tonyhoz hasonlóan miden helyzetben kiharcolja, hogy vele foglalkozzanak, hogy az ő érdekei legyenek az elsőszámúak. Mocsok egy dögök a macskák, de ez a sunyi pofátlanságuk teszi őket olyan szerethetővé. :’))
És végül Loki is megkapja, amit akar? Vagy csak akart? Azért időközben alakulgatott már itt a prioritási sorrendje, és mire sikerült elérnie, hogy valamiféleképpen maga mellé állítsa Tonyt, mondhatni az adósává tegye…talán most már valami teljesen másra vágyna a zsenitől. Hajaj. Most bánom csak igazán, hogy ma már nem fogom tudni folytatni a következő fejezettel.
A legközelebbi viszontolvasásra! ;)
Sly

Szerző válasza: Szia, Sly!
Tudom, hogy nem kötekedés, és nagyon hálás vagyok érte, hogy egy kicsit "bétaszemmel" is nézted a történetet! A hibákat egytől egyig javítottam, köszönöm szépen!
Tony naná, hogy piszkálódik, és Loki sosem vallaná be, hogy élvezi! ;) (Vagy lehet, hogy mégis. Igazából nem nagy titok, hogy szeret a figyelem középpontjában lenni, szegénynek van mit kompenzálnia...) "annyira édes, hogy a cukiságfaktorával diktatúrákat lehetne megdönteni.", ahw, imádom a hasonlatodat, köszönöm! Amúgy jah, írás közben én is arra gondoltam, hogy ha tudnék rajzolni, akkor ebből a fejezetből valószínűleg ezt örökíteném meg az utókornak XD Amúgy vicces, mert amikor ezt írtam, még egyáltalán nem volt macskám sose, csak mások elbeszéléseiből/videókból/saját kútfőből igyekeztem kellően öntörvényűre írni cica!Tony viselkedését, örülök, hogy valamennyire sikerült :) (Azóta már van macsek a háztartásban, és még inkább imádom őket, mint valaha!) Lokit meg ne féltsd, mindig van terve, A-tól H-ig legalább :D Remélem, megérte a várakozás a következő fejezetre! :)
Mint mindig, most is hatalmas köszönet és örök hála a nagyon hasznos és csodásan bátorító kritikáért, komolyan, januárban szerintem az éltetett, hogy ezekre vártam. Imádlak :)
Ölel: Bucky

2017.01.24 - 09:54 | 7: 7. fejezet, avagy telefonhívások, jogarvadászat, és egy kisvárosi rosszfiú | Regisztrált
Szia!
I’m back! :D Már vagy egy hete, hogy olvastam a 7. fejezetet, de nem volt időm írni hozzá; viszont jegyzetet készítettem hozzá (4 kis post-it oldalnyit xD), és most abból próbálok összegyúrni valami értelmeset. Úgyhogy előre is bocsi a lehetséges kuszaságokért. ^^
Oké, azt hiszem, megtaláltam az első oldalt – mert természetesen nem számoztam az oldalakat, miért is lett volna rá szükség…hm.
Steve. Steve az egyik kedvencem ebben a történetben. Nem szerepel túl sokat, inkább momentumai vannak, de azok micsoda momentumok! Mint például az, hogy a kis drágám élő TV-adásban jelenti be a nagyvilágnak, hogy biszexuális. Persze, hogy élőben. Persze, hogy tv-ben. Persze, hogy ez annyira Steve. <3 Imádtam, megint. (Ümm, felírtam ide magamnak még annyit, hogy „+kutyás sztori”, de fogalmam nincs már, hogy ezt miért. *visszaolvas* Ahh, megvan. Most azt nem tudom, hogy ezen morbid humorom jól szórakozott-e, és azért emeltem ki, vagy pedig csak szimplán azért, hogy ez is tipikus Kapi-moment. Nem tudom, valamelyik a kettő közül, vagy valószínűleg mindkettő, mert arra emlékszem, hogy olvasás közben épp ki voltam égve a melótól, és ilyenkor nem mindig beszámítható az agyműködésem. XD)
Arra azonban tisztán emlékszem, hogy egyszerre mosolyogtam és olvadoztam azon, hogy Bruce csupán annyiból leszűrte, hogy mi lesz a fogadás végkimenetele, hogy Tony annyit mondott: Loki furán viselkedik. *_* :)
Hm…mim van még itt. Feljegyeztem egy ilyet, hogy a fejezet közepén: „A napok telnek…” Itt történik egy kisebb időbeni ugrás a cselekményben, és emiatt talán tanácsos lenne egy plusz entert eszközölni, hogy egy kicsit jobban elkülönüljön az előzménytől, ne folyjon annyira egybe a két cselekménysáv. Oh, és egy szóközhiányra bukkantam még a fejezet második felében a „Hé, Lokni!” egyébként fenomenális felkiáltás előtti bekezdés 2. sorában: „Lokiaz”.
És akkor parkoljunk le egy kicsit Loki és Tony párosánál. Elvégre csak ők lennének a főszereplők. :D Tetszik, hogy fokozatosan építed ki köztük a bizalmat. Minden fejezetben történik valami, ami egy kicsit közelebb hozza őket egymáshoz mind fizikailag, mind lelkileg. Amennyire a cselekmény engedi, szép és árnyalt a bizalom kialakulása, ami szerintem nagyon fontos úgy általánosságban is, de ha erről a két abszolút bizalomhiányos karakterről van szó, akkor ez hatványozottan igaz. Amikor Loki meditatív állapotba süllyed, hogy keresse a jogart, és Tonyra bízza a testi épségét, magát… és közben elszór egy kis fenyegetést is Tony irányába, miközben mindketten tudják, hogy ezt csak azért teszi, hogy leplezze magának a bizalomnak a kialakulásának a tényét… a gyengeségét. Mert a bizalmat, főleg Loki, gyengeségnek tekinti, egy olyan gyengepontnak, amin keresztül ártani tudnak neki, sokkal mélyebben és fájóbban, mint egy konkrét tőrdöféssel árki is tudna… Istenkém. *_* :’) És ehhez a bizalomhoz hatalmas bátorságra volt szüksége Lokinak (hahh, Thor, ezt kapd ki! Ez az igazi bátorság, nem a teli pofával üvöltve az ellenségnek rontás. *igen, Sly nem Thor-barát*), hiszen a transzban gyámoltalan, védtelen, és az egykori ellenségére bízta magát. Tony meg. Istenkém. Megint. xD Tony mindig vevő és nyitott a szórakozásra, a bolondozásra, és örömmel piszkálódik és szurkálódik is, de ha kell, akkor nagyon is komolyan tud venni dolgokat. A fontos dolgokat. A fontos személyeket. <33
(Haha, közel sem ennyit írtam a post-it-re, de elszabadultak az ujjaim. :D)
Ó, és szeretnék beszerezni egy „macskásító sugár”-vetőt. Kell nekem. Nagyon! :D Az pedig valami borzasztó tévedés lehet, hogy Tony, az én Tonym (oké, most mondhatnád, hogy ez most a te Tonyd, de sorry, szörnyű tévhitben éldegélsz X’D) allergiás a macskaszőrre. Nem, nem és nem. Abszolút nonszensz. :P :D
Megpróbálom még ma tovább olvasni a történetet, de nem ígérek semmit. Még más kis szöszmöszeidhez is el kellene látogatnom és hiánypótolnom. De ha nem is itt, valahol biztos, hogy felbukkanok még. :D
Addig is szió! :*
Sly

Szerző válasza: Szia ismét, Sly! :)
Nem baj, ha kusza, nem baj, ha nem elsőre, de én mindenképpen nagyon örülök, hogy itt jártál és ismét remek hangulatot okoztál nekem. Újra és újra, mert a véleményeidet szívesen olvasgatom, valahányszor rosszkedvem lenne, de ennyi bíztatás és szeretet és kedvesség mellett lehetetlen :) Szóval ismételten köszönöm, életmentő vagy!
Örülök, hogy szereted Steve-et itt is, tudod, hogy nekem szívem csücske és... khm... igen, ő már csak ilyen. Az már az olvasó fantáziájára van bízva, hogy hirtelen felindulásból vagy direkt provokációból teszi, amit tesz. :D ScienceBro párossal meg ritkán írok (mert valljuk be, Bruce aaaannyira jó karakter és tele kiaknázatlan lehetőségekkel rengeteg angstre meg minden, de egyszerűen nem találom sokszor a hangját :( ), de amúgy imádom őket, ha a reprezentációból ez nem is derül ki. Naná, hogy azonnal leszűri. Két zseni, ismerik egymást, mint a rossz pénzt *-* Mindenképpen meg akartam jeleníteni kicsit Tony "hátországát", és a sztori jellegéből fakadóan ez a két fontos személy (Rhodey és Bruce) csak telefonon át bukkannak fel, de valahogy nem éreztem volna teljesnek egy Frostiron történetet a teljes kihagyásukkal. Remélem, hogy nem lógott ki nagyon a történet egészéből, bár igyekeztem, hogy Tony felismerései kapcsán azért vigye is előre a történetet, ne csak töltelék legyen. Macskásító sugárt azonnal továbbítom neked, amint lehetőségem nyílik rá *-* XD Viszont... igen... Tony allergiás a szőrre. Bocsi! Szegénynek nem lehetett háziállata gyerekként, tök steril és mechanikus háztartásban nptt fel, és ez rányomta a bélyegét az immunrendszerére ilyen módon. Bocsi! (Ne aggódj, Tonyt ilyen apróságok sosem állították meg, de képzeld el, milyen cuki lenne, ahogy Loki hazaállít egy fekete kiscicával, Tony pedig képtelen nemet mondani, és inkább prüszkölve, némán szenved, mint hogy csalódást okozzon neki! *-*)
Megjegyzésnek igazat adok, a "napok telnek" elé beszúrtam egy elválasztást, hogy ne folyjon annyira össze a két része a fejezetnek, és a hiányzó szóközt is pótoltam, köszönöm a figyelmeztetést. Sajna megint csak a határidőt tudom hibáztatni, meg azt a tényt, hogy a 6-10. fejezet bétázására már nem maradt igazán idő és energia.
Amit meg Tonyról és Lokiról és a kapcsolatuk fejlődéséről és a bizalomról írtál az csak... az... ahww... *elolvad* pont ezt akartam átadni, megjeleníteni, jajj, nem is tudod, de amikor először olvastam, kicsit megkönnyeztem ezt a bekezdést, hogy igen, sikerült, átment, értjük egymást. Szóval... huhh. Csak köszönöm, hogy megszaladtak az ujjaid, jó?
Ölel: Bucky

zz
2017.01.23 - 21:57 | 10: 10. fejezet, avagy egy kezdődő kapcsolat és egy fogadás utóélete | Anonymus
Nagyon jó történet, kár hogy csak most találtam meg. Felvidított :) Köszönöm!

Szerző válasza: Szia, zz!
Köszönöm, hogy írtál, örülök, hogy tetszett! A kommented pedig engem vidított fel, nagy örömmel olvastam! :)
Üdv: B. B.

SlytHay
2017.01.02 - 13:28 | 3: 3. fejezet, avagy egy új csapattag nem mindig jó ötlet | Anonymus
Jó kis izgalmas fejezet lett ez. Na de szépen sorban…
Az első fejezetben még Tyúkanyó volt Steve (visszanéztem, nem én haluztam ;P), itt meg Tyúkapó. Vagy transz a lelkem? x)
És bizony, Tonynak van igaza. A szendvics majonéz nélkül nem szendvics, nem ám! :D
Én utálok csatajelenetet írni, a hátramaradt káosz és hullahegyek közelebb állnak hozzám és a stílusomhoz. xD De neked grat a sikeres küldetésért. Jól mutattad be a csapatmunka lényegét is, és külön szívem csücske az a momentum, amikor Tony magától bejelenti, hogy megy és kihozza Buckyt a szorult helyzetből. *-*
„…későn jutott eszébe lecsekkolni az exoroszt” – komolyan majdnem beírtam google-be az exoroszt, mert azt hittem, hogy valami új comic technológiáról maradtam le. X’DD Aztán leesett, hogy a hiányzó kötőjel zavart be. :’D
Először úgy tűnt, hogy az AIM elleni küzdelem sima Avengers győzelmet ígér, de a végére sikerült szépen megbonyolítani a helyzetet és elbánni szegény Tonymmal, na meg a többiekkel is. Kíváncsi vagyok, mit szólnak majd a toronyban maradt istenségek a megcincált szuperhősök hazatéréséhez… illetve hogy mit is őriz ennyire erős védelmi rendszerrel az AIM; noha van egy sejtésem, ami vagy beigazolódik, vagy sem. (Itt be akartam mára fejezni az olvasást, de gonosz cliffhanger-terved bejött, és muszáj tovább olvasnom.)
Üdv,
Sly

Szerző válasza: Szia!
Öhm... asszem ez az író figyelmetlenségének hibája, de ráfogom, hogy Tony nem konzisztens a becenevekkel XD A szendvicshez nem tudok hozzászólni, én nem szeretem a majonézt, de valamiért Tony ragaszkodott hozzá, és ki vagyok én, hogy milliárdos zsenik ízlését bíráljam kajafronton, úgyhogy a zsörtölődése maradt.
Hú, ami a csatajelenetet illeti, paráztam rendesen, hogy ne váljon unalmassá, ismétlődővé, meglegyen benne mindenki dinamikussága érezhetően és a csapat összeszokottságát is megmutassam egy kicsit... szóval nagy feladat volt, és nagyon örülök, hogy nem hiába dolgoztam rajta sokat *\o/* Tony meg törődik mindenkivel, hátperszehogymegy, hiába adja elő a nemtörődöm műsorát, tudjuk, hogy egy cukorborsó aki tűzbe menne mindegyikükért. *-*
Az ex-oroszt illetően igazad van, szánom-bánom, de most végre javítottam, hála neked :)
Elnézést, hogy végül nem derül ki, mit is őrzött ennyire az AIM. Írás közben tudtam, eskü, és bele is akartam tenni (igazság szerint az lett volna a 4. megmentés története, ha sikerül az 5+1 formulát tartanom, amire végül nem maradt időm, és jobb híján maradt a 3+1), és amikor először olvastam ezt a kommentet, még akkor is voltak ötleteim. De jelen pillanatban, ha megölnek, se tudnám, mik voltak azok O.o Ejj, rossz író, nem jegyzetelt. Tanulság: nem szabad bízni a memóriában, mert folyton így járok vele XD (Azért, ha neked még megvan, mi volt az elképzelésed, kérlek oszd meg velem XD)
Muhaha, gonosz vagyok és cliffhangerezek. Igen. Khm. *torkot köszörül, ártatlanul fütyörészik* Örülök, hogy működött :D Köszönöm még egyszer a csodás kommentet, kollégáim még mindig nem értik, min vigyorgok ilyen mániákus őrült-módra :D
Ölel: Bucky

SlytHay
2017.01.02 - 11:57 | 2: 2. fejezet, avagy a várható katasztrófák finoman borzoló előszele | Anonymus
Üdv ismét! :)
Kezdem ezzel a kifejezéssel, mert nagyon tetszik: „eleganciával vitorlázva gyűlöletük tengerén”. Az egész kép valamiféle tomboló eleganciát sugall, magát Lokit.
Azért az megnyugtató, hogy Lokiból nem veszett ki a mágiával együtt a hátsó szándékra való hajlam, és vannak még gonoszkás tervei a jogarral a jövőre tekintve. ]:D Még ha Natasha eszén nem is tud átjárni. Bár szerintem mindenki elég gyanakvó, csupán csak ő az egyetlen, aki nyíltan meg is mondta neki, hogy mindkét kémszemét rajta tartja. Ami, gondolom, nagyon megrémiszthette Lokit. x) Ó, és elkezdte felmérni Tonyt, illetve a kettejük közti hasonlóságot. Helyes! :P Tetszett, hogy magát a Stark Tornyot is behoztad ebbe az egyenletbe, mint hasonlóságot igazoló tényezőt. Loki pedig legközelebb majd Tony példáját követi, és szépen whiskeyt iszik, ahogy a rendes midgardiak teszik. x) Azon is jót mulattam, hogy szobafogságot és tv-megvonást kapott büntetésül. Tényleg úgy viselkedik sokszor, mint egy csintalan kiskölyök. Már izgatottan várom a további Tony-Loki jeleneteket. Illetve reménykedem egy kicsit abban is, hogy elrejtettél valahol ebben a történetben egy Loki-Bucky interakciót is. ^^
Még mindig Sly. :D

Szerző válasza: Szia megint! :)
Még mindig annyira imádom, hogy kiemelsz részleteket, amik megfogtak, tényleg, ennél nagyobb dicséret talán nincs is. Tudni, hogy az egyik kedvenc írómnak eléggé tetszett valami tőlem ahhoz, hogy vegye a fáradtságot és végigbogarássza, kiemelje, megírja... hát ez valami csodálatos érzés, amit nem tudok elégszer megköszönni neked.
Igen, Loki borzasztóan elegáns (akár villain, akár nem) és királyi jelenség (tud lenni, ha akar), és direkt igyekeztem, hogy pusztán azért, mert a 'hősök' oldala felé lökdösöm ebben a történetben, ne fosszam meg attól, aki ő valójában. A bajkeverés istene, egy büszke és sérült és imádnivalóan gonoszkás jellem :) A csapat pedig többé-kevésbé tisztában van ezzel (mármint azzal, hogy Loki nem lesz varázsütésre megbízható és a tervei között sok minden szerepel, de a vezeklés semmiképpen sem), de ahogyan Loki sem nagyon tehet mást, mint hogy megpróbálja kihozni a legtöbbet az adott helyzetből, úgy nekik sincs más választásuk, mint lenyelni a békát. De remélhetjük, hogy mindenkinek hasznos és tanulságos időszak lesz ez ;) Ami az italozást illeti, nem tudom, fejembe költözött Loki valaha megszereti-e bármelyik midgardi lőrét, hiszen egyike sem fogható a nemes asgardi italokhoz, de majd meglátjuk. Meglátjuk... :) Az irónia pedig erős, hiszen éppen a másik, sokszor végtelenül gyerekes karakter adja a "gyerekes" büntetést XD
Örülök, hogy sikerült felkeltenem az érdeklődésed és várod a folytatást, én is így voltam a soraiddal! :D Köszönöm még egyszer a kifejtett és részletes véleményt, imádlak! ^^
Ölel: Bucky

SlytHay
2017.01.02 - 10:52 | 1: 1. fejezet, avagy hogyan rontsuk el Tony Stark napját | Anonymus
Szió!
Kicsit megkésve bár, de megérkeztem. (Tisztára, mint a MÁV. xD) Viszont előre jelzem, hogy így főleg az elején ne várj semmi asgardi magaslatokba nyújtózkodó véleménynyilvánítást, azt majd a végén, egy összesítő kritikában. Addig is fogadd sok szeretettel a reakció-kritikákat, fejezetekre bontva. :)
Nos, kezdjük azzal, hogy jól egyensúlyozol a poénkodás és a kissé komolyabb hangvétel között, amiért abszolúte jár a gratuláció. Nem mindenkinek szokott ez sikerülni. És akkor lássunk néhány kiemelt jelenetet és reakciót:
„Az ég áldja meg a reggeli futás elmebajával megvert idiótákat, amíg kiszolgálják az éjjeli bagoly milliomosokat.” - tipikus Tony meglátás, imádom. <3
Óóó, Loki vakolókanállal? *-* Mellé persze gondolom, zöld munkásoverált visel. X’D
Egyébként nem is értem, hogy Steve miért nem szeretne nyilvánosan mutatkozni Lokival egy rendezvényen. Rejtély. xD
Thor Szőke becenevéről a shrekbeli ficsur Szőke jutott az eszembe… És most nagyon röhögök. Némán. Mert az irodában vagyok. X’D (És ugyanígy szakadok a két köcsög áfonyalekváron is, mert természetesen a köcsögöt nem üvegként értelmeztem első olvasatra, és elképzeltem, ahogy a megtestesült áfonyalekvárok bunkó arckifejezéssel gubbasztanak a polcon… X'DDD)
A becenevek, amiket Tony aggatott a csapatra, haláliak, és édes drága cukrozott áfonyabogyó Buckym, akinek Jack Sparrow a kedvenc kalózkapitánya. Hát megzabálom azt az ártatlan kis fejét. *_* XDD
Hm, egyelőre ennyi, ugrok is a következő fejezetre. :D
Üdv,
Sly

Szerző válasza: Szia, Sly!
Ha van megkésett kritika (amit kétlek), akkor van megkésett válasz is rá, utóbbiban pedig lassan rekordokat döntögetek... :) De végre itt vagyok, ragyogok! És hidd el, semmi sem tett (és tesz a mai napig) boldogabbá, mint a reakció-kritikáid, pláne fejezetekre bontva! XD
Örülök, hogy tetszett a humor és komolyság aránya, ez egészen biztosan olyasmi, amivel próbáltam érzékenyen egyensúlyozni. Végtére ez egy komoly "megváltás"-történet akar lenni, de hát ha Tony narrál, akkor a poénok elengedhetetlenek... szóval ez volt a cél, örülök, hogy nálad sikerült elérni *.* A kiemeléseid egy része nekem is kedvencem, szóval igen. Még mindig körbevigyorgom a fejem, hogy szeretted ^^, Thor beceneve pedig pontosan a shrekbeli Szőke herceg ;) :D És jajj, ez a mentális kép a morcosan gubbasztó áfonyalekvárokról olyasmi, amiről nem tudtam korábban, hogy szükségem van rá, de igen. Szükségem volt rá :D És wííí, Bucky, igen, kicsit sajnálom, hogy ebbe a sztoriba nem sikerült többet szuszakolnom belőle *morcosan bámul a határidőre*, de ha és amennyiben valaha lesz folytatás, abban nagyobb része lesz szegényemnek. Talán a következő nano alatt. Hacsak nem megint regényt írok egy Üstre... XD
Köszönöm, imádlak, you are the best, és pontosan tudod, hogyan tegyél boldoggá és köszönöm a kiemeléseket és jajj, nagyonnagyon. Tényleg. Mindent. <3
Ölel: Bucky



Szeretnél kritikát írni?