Hosszú út hazafelé kritikái

Szeretnél kritikát írni?



2017.07.01 - 14:54 | 4: 4. Steve... parancsnok | Regisztrált
Szia! Nem megy a kritika írás - de ezt már úgy is tudod :) - így csak szeretném megköszönni, hogy folytattad és nagyon várom a folytatást!

Szerző válasza: Szia!
Azért örömmel látom, hogy a technikai akadályt sikerült elhárítani! :) Meg azt is, hogy annak ellenére, hogy szerinted "nem megy" a kritikaírás, vetted a fáradtságot és jelezted nekem, hogy örültél a frissnek! Tudod, milyen sokat jelent egy írónak, ha nem csak a semmibe szövögeti a történetszálakat, és ennél a történetnél (ami, bevallom, erősen szívem csücske, azért kell ilyen sokat várni rá) különösen igaz ez. Szóval köszönöm, hogy nem érzem feleslegesnek a sok munkát, erőfeszítést, ötletelést, aggodalmat, és hogy van akinél otthonra talál ez a kis regény! :)
Üdv: B. B.
P.s.: folytatás a fejemben szépen megvan, csak időt kell szakítanom a megírására. Ígérem, most nem kell majd ilyen sokat várni a frissre... :$

Zsó
2017.02.19 - 07:15 | 3: 3. Nem eléggé idegen | Anonymus
Köszi a magyarázatot! :D Sejtettem, hogy valami ilyesmi járhat Natasha fejében, csak hülyeséget nem akartam ide írni. :) Még egyszer köszi a fejezetet (ha eddig nem írtam volna, most megteszem :D a helyesírási hibáimért is bocsi :))

Szerző válasza: Szívesen :) Tényleg elgondolkodtattál, hogy a következő fejezetbe kerüljön egy Natasha szemszög is, remélhetőleg akkor tényleg egy kicsit tisztázódik néhány dolog vele/velük kapcsolatban. Bár nagyon nem akarom előre lelőni a rejtélyeket sem :) Nagyon szívesen, vagyis inkább köszönöm nagyon, hogy válaszolsz rá nekem, és nincsenek is helyesírási hibáid ;) Puszi: B. B.

Zsó
2017.02.18 - 18:30 | 3: 3. Nem eléggé idegen | Anonymus
Hát... Natasha reakciója meglepett. Ahhoz képest, hogy ő intette óvatosságra Steve-et, pont ő maradt vele kettesben. Bár, igaz, hogy együtt "dolgoztak" anno, így ez nem is annyira szokatlan :).
Azon a megjegyzés, hogy idézem: "Natasha szeme mosolygott. – Ez az én emberem – jelentette ki, a hangjában elégedettség." jót mosolyogtam.
Szegény Bucky! Remélem nem esett nagy baja. Az, hogy megmentette Steve életét nagy haladás, szerintem.
Várom a következő fejezetet.

Szerző válasza: Szia, Zsó!
Natasha gondolataiba nem nyertünk úgy bepillantást, mint Steve vagy Bucky esetében, de ebből úgy tűnik, szükség és igény lenne rá? Mindenesetre itt most röviden összefoglalom: Natasha bízik Steve-ben és az ítéletében minden olyan esetben, amikot Bucky nincs a képben. Viszont pontosan tudja, hogy a józan ész megy a kukába, amint az egykori barát felbukkan. Ezért a legkevésbé sem bízik az ítéletében, amikor az éjszaka közelében felhívja azzal, hogy hé, itt van a haverom, de nem veszélyes, nyugi. Natasha ismeri a Tél Katonáját, és látja azt, amit Steve nem akar: hogy egy halálosan veszedelmes katasztrófáról van szó elsősorban, és csak utána egy emberről. Persze, teljesen magában sem bízik a Katonával kapcsolatban, hiszen az ő ítélete sem tisztán objektív, de inkább az, mint Steve-é. Szóval másnap, amikor besétál oda, azért megy, hogy felmérje a helyzetet, és ezt úgy tudja megtenni, ha egyedül marad vele. Tudja, hogy ez a lépése nem veszélytelen, de ez kalkulált veszély a részéről, ráadásul tudja, hogy számíthat Clintre (akit többek között ezért vitt magával az első körben). Szóval... remélem, ez így kicsit megvilágította a miérteket, bár nyilván vannak itt még rétegek dögivel, amik felfedezésre várnak.
Ami pedig Buckyt illeti, hm, ezt a kérdést következő fejezet tiszte lesz megválaszolni, most csak annyit mondok: kedvenc Télkatonánk nincs jó bőrben. :) Az viszont alap, hogy megmenti Steve-et. Mindig <3
Köszönöm szépen a kommentedet, nagyon hasznos visszajelzés volt számomra, imádlak érte! :) 4. fejezet szintén félkész állapotban van, de igyekszem mighamarabb hozni a frisst :)
Üdv: B. B.

Flannagan
2017.02.03 - 21:31 | 2: 2. Gondolatok a sötétben | Anonymus
Jajjj, ne mar, pont itt hagyod abba? Mikor Natasha csonget??? Tessek azonnal,folytatni! :)

Szerző válasza: Szia, Flannagan!
Hát, mit is mondhatnék? :D I'm a dramatical bitch. Igen, pont itt kellett abbahagyni, és ennek több oka is van. A legfontosabb, hogy eljutottam arra a kritikus pontra, hogy már három verziót is megírtam a folytatáshoz, mindhárom teljesen egyedi irányba viszi el az EGÉSZ történetet - mind cselekményét, mind hangvételét tekintve -, és egyrészt nem tudok dönteni, hogy melyik mellett tegyem le a voksom, másrészt még mindig nem vagyok elégedett a végeredménnyel. Szóval... nem arról van szó, hogy ne lenne (lett volna) ihletem a történethez, hanem arról, hogy innentől már minden, amit leírok, elköteleződés a végkifejlet felé, és így alaposan meg kell gondolnom a további lépéseket :) Ez a történet nagyon-nagyon szívem csücske, nagyon nehezen engedek vele kapcsolatban a maximalizmusomból, hiszen ennek érzésem szerint tökéletesnek kell lennie...
Mindazonáltal köszönöm a lelkes bíztatást, igyekszem mihamarabb meghozni ezeket a nehéz döntéseket és szolgáltatni a folytatást! Nagyon köszönöm, hogy írtál, rengeteget jelent számomra! :)
Üdv: B. B.

Zsó
2017.01.29 - 13:49 | 2: 2. Gondolatok a sötétben | Anonymus
Szia! Hát azt kell mondjam (írjam), szegény Steve-re rájár a rúd, hiszen döntenie kell melyik kezébe harapjon. Álljon ki Bucky mellett - aki egyik pillanatban még engedelmeskedik, a másikban meg lehet megfojtja -, vagy hallgasson a társaira. Nagy dilemmák ezek, remélem a helyes (bármi legyen is az) utat választja majd. Bucky érzéseivel egyre közelebb kerültem a Tél Katonájához és Steve barátjához egyaránt, ami nagyon jó volt. Egyelőre csak ennyit tudok róla írni, a többit nem tudom megfogalmazni, sajnos :(. Azért köszi a fejezetet. Sok ihletet kívánok hozzá :D

Szerző válasza: Szia!
Így van, Steve-nek meg kell hoznia néhány nehéz döntést. Ez a mostani még a könnyebbek közül való - szerintem senkit nem lepek meg azzal, hogy Buckyt választja, mindig Buckyt. Nem csak azért, mert ő az, aki még megmaradt neki a múltjából - és abból a Steve Rogersből, aki a szérum előtt lehetett -, hanem egyszerűen azért, mert Steve Rogers jó ember, és a jó emberek nem hagyják cserben a legjobb barátjukat a bajban. Természetes, hogy mindent meg akar tenni, ami csak hatalmában áll, hogy segíthessen rajta. Ha ez parancsolgatás, akkor azt. Ha az, hogy kiálljon érte másokkal szemben, akkor azt. (És tudjuk, hogy Steve elég extrém messzeségekbe elmegy a saját kárára azért is, hogy akár ismeretleneken segítsen...) Annak is örülök, hogy átjött az a kettősség, ami Buckyban uralkodik pillanatnyilag (a "régi énje" vs a "Télkatona"), remélem, tudom majd folytatni ezt a tendenciát, és minden alkalommal kicsit még közelebb kerülsz majd hozzá/hozzájuk, ahogy halad előre a történet. (Mert fog haladni, becsszó, csak lassan indul be. Nagyon lassan...)
Köszönöm szépen a jókívánságot, igyekszem elcsípni az ihletmanókat, és dolgozni a folytatáson, hogy mihamarabb tovább olvashasd! :)
Üdv: B. B.

Zsó
2017.01.29 - 13:45 | 1: 1. Alku, néma pecséttel | Anonymus
Szia! Először is bocsi, hogy csak most írok, pedig már régebben elolvastam az első fejezetet. Kicsit még emésztenem kellett. Bucky nagyon karakterhű lett, látszott rajta a robotizált személyisége, és a Buckyból maradt ragszkodása is Steve felé. Magával ragadott a hangulata, bár nem nagyon szeretem az ilyen történeteket, mégis olvastatta magát :D. Nehéz lehet Steve-nek is, hogy utasításokat kell adnia a gyerekkori barátjának/majdnem testvérének. Kíváncsi vagyok, hogyan alakul majd az életük így, hogy Bucky egyik percben a Tél Katonája, a másikban meg James Barnes. K9szönöm, hogy olvashattam :)

Szerző válasza: Szia, Zsó!
Ha lenne ilyen díj, valószínűleg te kapnád meg a "leghűségesebb olvasóm/kommentelőm" szobrocskáját! :D Örülök, hogy ez a történet is... hm... beszippantott, ha használhatom ezt a kifejezést. Igen, ez a történet nem véletlenül kapott 18-as karikát, mert elég valószínű, hogy kemény témákat is fog boncolgatni, amihez nem árt majd az emésztés. Itt még annyira nem hangsúlyos, na de majd később... 0:) *szadista vigyor*
Bucky megírása talán a legnagyobb kihívás számomra ebben a ficben (a tervezett hosszán túl, persze). A filmekből gyakorlatilag semmit sem tudunk meg arról, hogyan élte meg a Civil War és a Winter Soldier eseményei közötti időszakot, és a WS-ben látottak rengetegféle értelmezésnek nyitnak utat. Én ebből kiválasztottam egyet, amivel lehet persze vitatkozni (sőőőőt), meg lehet szeretni is. Illetve nem is azt mondanám, hogy egyet választottam, mert a későbbiekben látni fogod, hogy igyekszem majd változatosra írni Bucky karakterét, megtartva persze a lényegét ;) Természetesen a te/ti tisztetek eldönteni, hogy ezzel mennyire járok majd sikerrel!
Sem Steve, sem Bucky helyzete nem egyszerű, csak éppen teljesen más okból az. Ne aggódj, lesz ez még sokkal rosszabb is, ahogy fokozódnak a kalandok! ;) Köszönöm, nagyon-nagyon köszönöm, hogy olvastál és visszajeleztél, megint te vagy az első kommentelőm, és remélem tudod, milyen életmentő számomra, valahányszor olvashatom a bíztatásodat és a kedves szavakat, meghozod a kedvem, hogy (újra) nekiveselkedjek ennek a történetnek!
Puszi: B. B.



Szeretnél kritikát írni?