Szálak, szöszök, szilánkok kritikái

Szeretnél kritikát írni?



2018.02.22 - 00:34 | 4: Korán reggel ritkán rikkant a rigó | Regisztrált
Szia! Nem véletlenül figyelmeztettelek, hogy fel fogok még bukkanni. Nos, itt vagyok. Be kell vallanom, bár a Marvel őrületemet még annak idején az X-Men: Evolutionnel kezdtem, (amit azóta sem sikerült kinőnöm), ami a számomra legkevésbé irritáló adaptációja Cyclopsnak, de még így sem kedveltem őt soha. Itt rendben voltam vele, eszméletlenül jó volt a dinamikájuk Hawkeye-jal, de nem miatta olvastam, hanem Clint miatt, aki szerintem fájdalmasan alulértékelt tagja az Avengersnek (pedig én nagyon szeretem :( ) Nem csak hogy zseniálisan hoztad a karakterét (imádom a kávémániáját és mélyen együtt is érzek :D ), hanem egy olyan gondolatpályára helyezted, ami nekem már nagyon régóta zakatol a tudatalattimban és időről időre felszínre is tör. Mégpedig az, hogy vajon hányszor érezheti magát sérült, melodramatikus idiótákkal körülvéve. Én őt mindig is egy easy-going valakinek láttam, aki csodás harcos és remek ügynök, de komolyabb lelki zűr nélkül kezel mindent, míg a többi bosszúálló túlságosan is sokszor van magával elfoglalva. Legalábbis hozzá képest biztosan. Néha elképzeltem egy napját és úgy láttam magam előtt, mint aki permanensen forgatja a szemét, mert egy csapat óvodást lát maga körül (gondolkodtam rajta, hogy írjak róla, de egyszerűen nem ment, úgyhogy esetleg ha egyszer oda jutsz, hogy megint napirenden lesznek nálad a Marvel-egypercesek, egy ilyesmire nem kicsit lennék nyitott :P). És talán Cyclops is így van ezzel az X-ek között és talán emiatt értik meg egymást annyira. Pedig ha valaki azt mondja nekem, hogy ez a két ember elműködik egymás mellett, csak ciccegve csóválom mag a fejemet, de te meggyőztél az ellenkezőjéről, úgy, hogy közben végig karakterhű maradtál. Úgyhogy köcsönöm, hogy olvashattalak, egy élmény volt, ahogy eddig is minden írásod! Őszinte híved: Lauf (K. K. - Továbbra is megtalálsz minket fórumon :D )

Szerző válasza: Szia, Laufreya!
Elhiszed, ha elárulom, hogy SEMMIVEL sem lehet jobban feldobni a napomat, mint a te hozzászólásaidhoz hasonló szuper meglepetésekre bukkanni a profilomon? :) Remélem, igen, mert ez az igazság! Ha rosszkedvem van, ez a rengeteg szeretet, támogatás, bíztatás, amit itt találok, garantáltan feldob.
Be kell vallanom, egy évadnyi Acengers Assemble-t leszámítva semmilyen Marvel mesét nem láttam, és azt is már felnőtt, fangirl-fejjel, nem pedig gyerekként. Sajnos az én ifjúságomból ezek teljesen kimaradtak. :'( Az X-ment is csak a filmekből ismerem. (Nyilván ezért shipelem erősen Logan/Rogue-t és nem igazán tudok mit kezdenni Rogue/Gambittel, például.) Szóval amikor Scottal való írásra érkezett kérés felém, egyáltalán nem voltam nyugodt vagy magabiztos. Szerencsére a kérő személy igencsak türelmes volt, és megvárta, amíg átvergődtem a lelki nyűglődéseken. Fél évembe telt, mire kellően felhúztam magam, és sikerült ennek nekiülnöm... (És, naná, ha már ott voltam és írtam, akkor egy délután alatt megvolt az egész. Jellemző.)
Clint valóban nem eléggé szeretett, bár ezért én Whedont hibáztatom, aki mindösszes verziója közül pont az Ultimates-beli Clintet emelte át a moziverzumba, aki (tisztesség ne essék) valószínűleg a legunalmasabb mind közül. Világklasszis atléta, feleség, kettő-pont-nulla gyerek, etc... Gyakorlatilag bármelyik univerzumban érdekesebb háttérsztorit (a cirkusz! Barney! később Kate és Lucy!) és szuper háttérinfókat (süketség! kávé! kapcsolat Natashával, Buckyval, a többiekkel!) lehetett volna halászni. Ami számomra örök veszteség lesz... szerencsére a ficekben azt csinálok, amit akarok, és én gyakorlatilag soha nem írok Ults!Clintet, hanem vegyítem a különféle egyéb verziókat... :D Nagyon jól leírtad, hogy itt milyenre sikerült, de hadd tegyek egy kitételt: sokszor Clint a legóvodásabb közülük! :D Mármint, ő a normális, ő (is) a maga egyszerű, hétköznapi humorát használja, hogy átsegítse a nehézségeken, és ő a legkevésbé "szuperhős" a csapatból, ugyanazokkal a hétköznapi nyűgökkel, mint mi mindannyian. Szóval amennyire Clint a szemét forgatja a csapat többi tagjára, úgy a csapat többi tagja is rá. Ez kétirányú dolog :) Az írásra viszont csak bíztatni tudlak, látszik a kommentedből, hogy jól meg tudod ragadni Clint karakterét, miért ne tennél egy próbát? Nem is kell hosszúnak lennie, csak a kis darabokat, amik a fejedben vannak, vesd papírra, máris gazdagodik majd a fandom és mi olvasók és te magad is! ;)
Az egypercesekkel kapcsolatban nem ígérek semmit, mert továbbra is az angol nyelvű írásaimra koncentrálok (mindjárt kész a második regény), azokat tudom csak ajánlani, de ha valamikor megint magyar-hangulatba kerülök, nyugodtan vágj hozzám promptokat. Sőt, ami azt illeti, merifórumon bármikor nyugodtan vágj hozzám promptokat bármikor, megmarad és nem felejtkezem el róla, csak nem ígérem, hogy záros határidőn belül megírom őket. De egyszer biztosan :)
Köszönöm még egyszer a csodálatos perceket, amiket okozol nekem a kommentjeiddel, legyen szép napod!
B.B.

2017.06.24 - 13:06 | 4: Korán reggel ritkán rikkant a rigó | Regisztrált
AAAAaawww, hát ez! <3 Szavakba se tudom önteni, mennyire de nagyon tetszett. Két kedvenc karakterem - hitelesen ábrázolva - és még kávé is (sokkávé) volt benne! Ha tudnám hogyan kell (meg szabadna) akkor valami idióta karakterekből sok-sok sortöréssel ideeszkábálnék egy szívecskét. (denemtudomhogyankell) Nagyon-nagyon köszönöm, ezt még soookszor fogom vinnyogva olvasni! Beteszem a best-of-kincseim dossziéba! :D Köszi, köszi, kösziii!

Szerző válasza: Szia, Farago!
Aaaawww, hát ez! :) Remélem, téged legalább fele olyan boldoggá tett a szösszenet, mint engem ez a véleményed! :) Nagyon, de nagyon feldobtál, köszönöm! *hugs*
Kávé, naná. Egy olyan sztoriban, amiben Clint szerepel, a kávé lesz a második (harmadik) főszereplő. Itt meg (headcanonom szerint) pláne, hiszen Scott se sokkal jobb, ő is állandóan issza. Csak Scottnak nem létszükséglet a kávé, hanem szenvedély, az a különbség. (Szegény úgyis egy iskolában lakik, nem élhet ennél keményebb szerekkel. XD)
Megkönnyebbültem, hogy karakterhűnek találtad őket, különösen, hogyan olyan sokat nyűglődtem, mire végre ráakadtam a fejemben Scott hangjára... és ettem a kefét, hogy az tényleg az övé-e, hűnek fogod-e találni a kedvencedhez. Jajj, mekkora öröm, hogy igen! :)
Köszönöm még egyszer a csodás véleményt, és a lelkesedésed, és mindenekelőtt a türelmedet, amiért ilyen sok-sok-sok idő múltán teljesítettem csak a kérésed! Üdv: B. B.

P.s.: ha a jövőben is ilyen türelmesnek érzed magad, lehetséges, hogy egyszer még egy folytatást is kaphat ez a szössz, mert egészen megszerettem őket együtt XD

Almáscsavartcsiga
2017.02.12 - 17:57 | 3: Animánia | Anonymus
"Röhog és még mindig röhog." Köszi és haha... nagyon tetszett. Pont amit szerettem volna. Sszia és köszi. Boldog vagyok. 😊

Szerző válasza: Szia! Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett és boldoggá tettelek! :) Üdv: B. B.

Zsó
2017.02.12 - 00:40 | 2: Váratlan hármasban | Anonymus
Hmm... Az biztos, hogy régen néztem már a Doctor Who-t, de ez a fic most eszembe juttatta. Ez a threesome nagyon tetszett :). Ahogy beleépítetted egymásba a sorozatot és a két veteránt, nagyon jó lett :D csak így tovább!!! Üdv: Zsó

Szerző válasza: Szia, Zsó! Nekem nagyon megmozgatta a fantáziámat a hármasuk, hiszen elméletileg mindannyian ott voltak a második vh Londonjában, és simán harcolhattak együtt a fronton is! És hát szeretem, amikor Steve/Bucky életében felbukkan valaki a múltból... külön bónusz pont, hogy Jack esetében ugyanúgy változatlan maradhatott, mint a fiúim :D Köszönöm szépen a bíztatást, igyekszem! Üdv: B. B.

Zsó
2017.01.28 - 12:54 | 1: Esély | Anonymus
Szia! Hát, mikor belekezdtem ebbe a történetedben, nem tudtam, mit is várjak tőle. Kicsit szkeptikusan indultam neki, de a végén kellemesen csalódtam. Nagyon tetszett a történet, és a karakterek is hűek voltak számomra. Elolvasnám azt a részt is, amikor Ernő visszatér. Vajon mi történne közte és Boka között? Nagyon szerettem ezt sztorit :D

Szerző válasza: Szia, Zsó! Őszinte leszek, én is szkeptikus voltam, amikor belevágtam az írásba. :D Merthogy Pál utcai fiúkat ötödikben olvastam utoljára, és nem is emlékszem rá eléggé. De a kérés kapcsán annyira elkezdte mozgatni a fantáziámat ez a felállás, hogy tennem kellett egy próbakört ebben a crossover-fandomban. Örülök, hogy sikerült kellemes csalódást okoznom! :) Nem hinném, hogy megírom a folytatást, mert a karakterhűséghez jobban bele kellene ásnom magam a PUF-ba, amire pillanatnyilag semmi kapacitásom (és kedvem se nagyon) nincsen, úgyhogy nem hitegetlek ilyesmivel. Persze anonimon is jelezték, hogy folytatni kellene, szóval... nem zárkózom el teljesen, hogy _egyszer_ majd visszatérjek ide; de biztosan nem belátható időn belül. (Addig meg: mindenki előtt szabad a pálya a továbbráshoz! XD) Köszönöm, hogy írtál, megmentetted a becsületem! :) Üdv: B. B.



Szeretnél kritikát írni?