Töviscsokor kritikái

Szeretnél kritikát írni?



2017.02.26 - 19:14 | 30: 30. Ketrec | Regisztrált
Szia!
Ares és Eris? Ez jó.:D Így elsőre egy olyan lány jelent meg lelki szemeim előtt, aki abszolút Ares ellentéte. Jó emberismerő lehet, ha elérte, hogy Regulus megtűrje maga mellett, vagy csak van esze, mint a testvérének. Ares miért ellenezte ezt a barátságot, ha jót tett a családjuk hírnevének? Büszkeségből? Eris mással nem is próbált haverkodni? És ezt a „rosszallást” a többiek részéről milyen durván kell elképzelni? Egyszerű beszólogatás szintjén, vagy történtek komolyabb dolgok is? Ügyes lány lehet ez az Eris, ha ilyen stabil barátságot verekedett ki magának, legalábbis ezek alapján Regulus nem olyannak tűnik, aki tárt karokkal fogad mindenkit. Volt ebben talán egy kis érdek is, vagy tisztán szimpatizálási alapon választotta Regulust? Mert csak volt valami nyomós érv, ha szembeszállt érte a testvérével is.:D
Ichabod tulajdonképpen valóban elégedett lehet az életével – még a családi megítélés ellenére is. Végtére egy kényelmes, megbecsült állása van, ahol nem cseszegetik, az örökség hiányától eltekintve stabil egzisztenciával, barátokban sem szűkölködik, és ha jól értettem, ennél többre nem is nagyon vágyik – magyarán akkor se lenne sokkal előrébb, ha nem kéne titkolóznia. Egész pontosan milyen lehetőségeket irigyel Joeltől? A fiatalságot? A vonzó külsőt? Mert azt nem említette, hogy fiatalon kénytelen lett volna lemondani valakiről. Vagy azt is el tudom képzelni, hogy az elfogadó, támogató családi háttér miatt irigykedik, ami nem támaszt viszolyogtató elvárásokat, és nem kér számon. Tetszik a kaktusz jelképes felhasználása, illik Ichabod hivatalnoki életéhez (noha nem vagyok oda a sztereotípiákért), mert tényleg van ilyen típus, és ha még jól emlékszem, milyennek írtad le Joelt, akkor élesen elüt tőle. Nem hiszek abban, hogy az ellentétek vonzzák egymást (legalábbis tartósan aligha:D), viszont az biztos, hogy a vadság-fiatalság 40 év körül azért a legtöbb emberben megpiszkálja a szenvedélyt.
Ügyes munka, mint mindig, és remélem, hogy nem hagy el az alkotói kedv, mert nagyon szeretem ezeket a kis karakterképeket.:) Sok sikert a folytatáshoz.:)

Szerző válasza: Karakter-elnevezési metódusaink változatosak, de Freywindék pont az egyik elborultabb eredmény mondjuk ebből a szempontból. Ez a "szeretnénk azt hinni, hogy frappánsak és viccesek vagyunk" kategória. :D Ellentéte? Ó, dehogyis. Sőt. Igazából pont ugyanolyan, mint Ares, csak kevésbé visszafogott és óvatos - Eris is határozott, és kitartó, és küzdő szellemű, csak ő ezt vállalja is nyíltabban. És igen, van esze, mint a testvérének, meg remek emberismerete is, mint a testvérének. Ares azért ellenezte ezt a barátságot, mert az ő családjuk hírnevének speciel inkább jót tett, de Blackéknek annyira nem, és félt tőle, hogy azért Eris is kapni fog azoktól, akik szerint egy Black ne barátkozzon a számkivetettekkel. Nagyon védelmező jellem, ha a kishúgáról van szó, szó sincs róla, hogy büszkeségből nem engedte volna, inkább óvatosságból. Eris jóval bátrabb, mint a bátyja - Aresnek van egypár jellemhibája, de a legnagyobb talán ez, hogy túl óvatoskodó sokszor. (Gyáva, na.) Főleg beszólogatásról volt szó, bár a Lucius-féle brancs nem feltétlen átallt durvábban is nekimenni a kisebbeknek (Jinnel pl. megtették, de az egy másik történet), de úgy alapvetően jellemző a Voldemort-párti mardekárosokra, hogy szeretnék a köreikben tudni Reget, úgyhogy csak célozgattak bőszen, hogy lehetne jobb társasága is. És lett. Eris ügyes lány, van olyan ügyes, mint a bátyja - amit akar, azt megcsinálja. Látott valamit Regulusban, ami miatt eldöntötte, hogy a barátja lesz, és amit egy Freywind eldönt, az úgy van, és kész. :D Az érdek, mármint a felsőbb körökben jellemző érdekek nem az ő stílusuk, erre jó példa Ares is, aki amúgy rangon alul tervez házasodni, és a legjobb barátja sárvérű mellesleg. (Navan.) Érdekből is válogatják a társaságukat mindketten valamilyen szinten, de az személyes érdek, és ugyanaz, csak Ares amilyen óvatoskodó amúgy, önmagával kapcsolatban azért sokkal kevésbé aggódik, mint a húgáért. Ő megköti az érdeknek induló, őszintévé váló barátságait a játszmája miatt, de Erist ki akarja hagyni belőle. Eris meg nem akar kimaradni belőle, és ezt rögtön azzal megmutatta, hogy Regulusszal barátkozott igenis.
Ó, hát azért Ichabod jobbára elégedett amúgy, csak érzelmileg nem egy tökéletesen kiegyensúlyozott ember, és hajlamos pl. mélabúba esni, ha leterítik a negatív gondolatok. Megvan mindene, amire egy ilyen múlttal és háttérrel vágyhat. Meg igazából már nem is titkolózik annyira, tudja nagyjából mindenki, hogy meleg. Joel se a megérzéseire hagyatkozva kezdett ki vele, hanem mert biztos infói voltak. (Mert a meleg-radarja, dacára a veszett homokosságának, nem a legjobb amúgy. :D) Viszont a negyvenen túl, leendő főosztály-vezetőként nyakig a munkában nem annyira lehet már nekiállni keresni valakit, akivel megoszthatod a jövődet. (Az öccsének, Barty Kupornak se nagyon sikerült a munkát és a magánéletet összeegyeztetnie, ugyebár.) Azért nem elégedett mindig, mert most már nem titkolózik, de nagyon sokáig kellett neki, és elkésett olyan dolgokkal, amikhez Joel még bőven elég fiatal. Nem konkrét személyről kellett lemondania fiatalon, hanem úgy egyáltalán a lehetőségről, hogy legyen valakije, most meg ideje nincs másra, mint erre a fizetett fél-kapcsolatra Joellel. Joelnek megvan az a lehetősége, hogy találjon valakit magának hosszú távra, aki szereti, és akit a környezetében elfogadnak vele együtt, és Joel ezt amúgy le se szarja kb., bulizik, partnerről partnerre repül, effektíve prosti, és ezzel gyakorlatilag a kukán dobja ki azt a jövőt, amiért Ichabod anno sok mindent megadott volna. És ezt külön utálja szegényem, hogy Joel ilyen marha. Nagyon ellentétek amúgy, de Joelt csak úgy lehet elviselni, ha ellentétes vagy, mert nála nagyon igaz ez a "két dudás egy csárdában" kezdetű dolog. Annyira erős személyiség, hogy egy hasonló emberrel két perc alatt egy kanál vízben fojtogatnák egymást. :D A kaktusz nem tudatos volt amúgy egyáltalán, csak így beficcent, utólag jöttem rá, hogy hát ez azért elég szimbolikus lehet - bár tegyük hozzá, hogy a kaktusz nem csak szúrós növény, de egy erős, strapabíró kis jószág is. :) És Joel olyan egy rém szenvedélyes ember, hogy az bárkiben megpiszkálná a szunnyadó tüzet, hát még egy ilyen Ichabod-féle emberben, aki alapvetően szeretett volna élni, csak nem tudott és nem mert, de ha tálcán kínálják neki a lehetőséget, hogy pótolja, nem fog nemet mondani rá.
Nagyon szépen köszönöm, hogy megint írtál, imádom ám a kritikáidat, részben azért is, mert tök érdekes, hogy külső szemmel, csak a kis szöszök alapján hogy látod az univerzumunkat. Meg mert mindig írsz, és tudom, hogy ha más nem, hát te itt vagy érdeklődni a firkálmányaim iránt - ezeket az egyperceseket még nagyon-nagyon sokáig nem fogom beszüntetni, mert 100+ ember van a szereplőlistán és 600 kulcs a szólistán, és amíg van érdeklődő, tervezem szállítani az újabb részeket minden héten. :) Úgyhogy köszönöm a jókívánságot, igyekezni fogok. :)

Miss Sipor
2017.02.22 - 17:06 | 30: 30. Ketrec | Anonymus
Kupor továbbra sem a kedvencem, de azért élveztem olvasni - Joelt még kidolgozottabba tetted, imádom a ,,röhögve és felszegett fejjel" való táncolását:D :) (hajrá Joel!) (és még egyszer bocsánat, hogy nem írtam><)

Szerző válasza: Jó, hát ő senkinek nem lesz a kedvence, de nem is az a cél vele, csak hogy bemutassam, hogy nem csak rossz és jó létezik - ő alapvetően egy olyan ember, aki nem rossz arc, csak vannak megkérdőjelezhető dolgai. Mint ahogy majd mindenkinek, nincsenek tökéletesen jó avagy rossz emberek, szerintem. Meg igen, egy karaktert tök jól lehet mélyíteni úgy, ha mások szemén keresztül nézzük őket, az mindig érdekes szerintem, hogy egy másik szereplő hogy lát valakit. Mármint, ha így belegondol az ember, milyen érdekes az, hogy csak te tudod igazán, hogy ki vagy, és mások lehet, hogy egy tök más embernek ismernek. Na mindegy, ez már más téma. :D Joel egy érdekes karakter, annyi biztos. :D
És köszönöm a visszajelzést, nem követelőzni akartam vagy hisztizni érte, csak már tényleg nem tudtam, hogy van-e itt még valaki, vagy csak így az éterbe kiabálom bele ezeket az irományaimat. Meg érdekel a véleményetek, azért töltöm föl, mindig kíváncsi vagyok, hogy más mit gondol, érez ezekről, amiket én itt boncolgatok. Ez is kicsit olyan, mint amit mondtam föntebb, hogy te tudsz és látsz valamit íróként, de az olvasónak nem ugyanazt mondja a sztori, mint neked. Ami így van rendjén. :) Ettől kétemeberes művészet ez az írás, és ettől közös ez az univerzum veletek. Annál teljesebb lesz, minél többet beszélünk róla, mert úgy látom, hogy titeket mi érdekel, ti mit láttok benne, amit én nem feltétlen vagy nem úgy vagy nem annyira, mi az, amiben egyezik vagy neadjisten eltér a véleményünk, és ez van olyan érdekes, ha nem érdekesebb, mint maguk a sztorik. Szóval köszönöm, hogy írtál! :)

SailorO
2017.02.20 - 23:01 | 30: 30. Ketrec | Anonymus
Nehéz 30 tövis közül kiválasztani az ember kedvencét (pláne egy olyan krónikus memóriahiányban szenvedő egyénnek, mint én), de azért megkockáztatom, hogy ez az lett. Részben azért, mert egy olyan témáról szól, amit - leendő/ egyelőre még csak amatőr pszichológusként - hihetetlenül érdekesnek találok. Mármint ezt az egész másság-téma, meg ennek az elfogadása, nem elfogadása nagyon izgalmas szerintem, és a téma a fősztoriban is szerepel rendesen, de itt az tetszett nagyon, hogy egy kicsit kitekinthettünk a Roxfort viszonylag toleráns közegéből. Nagyon örülök, hogy ilyen kidolgozottak a karakterek, mert bár eddig nem voltam valami jó véleménnyel Ichabodról, de mostmár képes vagyok valamennyire megérteni őt. A másik, ami miatt megvett ez a kis tövis kilóra, az az unalmas kis kaktusz volt, ami nem tudom, hogy szándékoltan-e, de számomra gyönyörű metafora volt Kupor életére. (Vagy lehet, hogy nem is metafora, hanem szimbólum? Na mindegy, gondolom, érthető :D) Kicsit kifejtve ezt: nekem valahogy az a szúrós, de állhatatos növény baromira hasonlított a gazdájára. Amíg nem jött Joel, csak elvegetálgatott, de amint belépett a fiú az életébe, már kivirult. Najó, az ilyen magyarázgatás nem tartozik az erősségeim közé, szóval inkább be is fejezem. A végére még annyit, hogy sok kitartást és lelkesedést neked, részemről meg még egy töredelmes bocsánatkérést is a kritikahiány miatt.

Szerző válasza: Haha, hát pedig lesz még sokkal több is, mert 600 szónyi kulcslistáról válogatok, és nem fogok kifogyni se azokból, se a szereplőkből, de esélyesen még az ihletből se a közeljövőben. :D De amikor kiadta ezt a gép, azért néztem, hogy hű, ennyire mellékszereplő, és ennyire random szó, mihez kezdek vele? Aztán valahogy bevillant, meg valahogy belepofátlankodott az a fránya kaktusz is, de szerettem én is nagyon és szeretem azóta is, mert igen, Roxforton kívüli, és az ritka, de kell igenis. Ó, és pszichológus leszel? Az tök jó. :)) Engem is érdekelt mindig is, de aztán csak megmaradtam annál, hogy ilyen körítésekben boncolgatom az emberek lelkét. Ichabodét egyébként régóta akartam, mert nagyon negatívan indított anno Törésvonalakban, pedig nem rossz ember alapvetően. (Sokkal jobb, mint Shafiq például.) Csak egy másik kor és egy másik világ gyereke, mint Joel - ugyan az ő Roxfortjuk se tökéletes egyáltalán ebből a szempontból, de bőven jobb, mint Kuporéké volt, hála a lavinának, amit Navan indított el a szimpla jelenlétével. Úgyhogy Kupornak ebbe beleszokva elsőre valóban furcsa volt, és, valljuk be, zavaró az a nyíltság, ami Joel sajátja. De talán ezért is fontos kettejük kapcsolata, hogy megmutassuk, egy rossz és problémás indításból is lehet még jó, mert mindketten fontosak és befolyásoló tényezők a másik életében, és jó értelemben, most már. És hát a kaktusz, igen. Amit még annyira se terveztem, mint ennek a szösznek a többi részét, csak úgy megjelent, és igen, van benne ez az önkéntelen áthallás, hogy párhuzamot lehet vonni közte és Kupor közt. Nem tervezett egyébként, de már éreztem írás közben én is, hogy ez itt így ott van, és tökre örülök, hogy mondtad, mert akkor nem csak nekem tűnt föl. :D Én se tudnám egyébként pontosan megmondani, hogy mi ez, párhuzam, vagy allegória, de értem, hogy mire gondolsz. :) Köszönöm a kritikát és a jókívánságokat is, most elkél mindegyik, és hát izé, részemről is jár egy bocsánatkérés talán, amiért így kibuktam, de mentségemre szóljon, hogy végső kétségbeesésemben történt, mert már tényleg fogalmam sem volt, hogy kinek írok, hogy írok-e egyáltalán valakinek. Tényleg nem tudhatom máshogy, hogy van-e érdeklődő, csak ha elmondjátok, és tényleg kíváncsi vagyok minden gondolatra, véleményre mindig. :) Közössé akarom tenni ezt az univerzumot minél jobban (azért is publikálok), és ahhoz kell a kommunikáció. :) Szóval nagyon köszönöm, hogy írtál! :)



Szeretnél kritikát írni?