Lélektánc kritikái

Szeretnél kritikát írni?



2017.05.05 - 10:22 | 4: Az első ölelés | Regisztrált
Bár azt mondhatnám, hogy nem tudtam, ki vagy, tudom, hogy úgy tényleg többet jelentene, hogy írtam, de igazság szerint tudtam. Tulajdonképpen pont ezért kezdtem olvasni, egyébként nagyon-nagyon és még annál is ritkábban olvasok a neten. De említetted a blogon, hogy újra kedvet kaptál az íráshoz, és olyan boldog voltam, hogy ez az én hatásom, és már akkor kíváncsi voltam, hogy miket írsz, így aztán amikor kiszúrtam a neved a főoldalon, úgy éreztem, ezt most olvasnom kell. :) Igazából korábban is Rád kereshettem volna, de bevallom, mindig félek olyantól olvasni, akit "ismerek", mert ha valami nem érint meg, nem tudok róla írni, viszont olyankor mindig rosszul érzem magam, hogy nem hagyok magam után nyomot, úgyhogy igazából nagyon örülök neki, hogy most pont olyan állapotban jött velem szembe a neved, hogy félretettem ezt a félelmem, annak pedig még jobban, hogy megfogott a történeted, mert így írhattam. :) Máskor - és ezt nagyon komolyan gondolom, sőt, kérem - nyugodtan szólj, ha olyan történeted van, ami Szerinted érdekelne engem vagy tetszene, ne érezd tolakodásnak. Nagyon szívesen olvasok Tőled - az most már egyértelmű, hogy tetszik, ahogyan írsz. :) Továbbra is itt leszek, igazából tegnap este sokat járt a történet a fejemben, olyan sok mindent felébresztett bennem, szóval nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz még. (Bevallom, a blogodat is megnéztem, és az írós blogon megtaláltam ezt a történetet is, csak a fekete alapot nem bírja a szemem - de talán nem is baj, mert így lesz mindig mit várnom, és ez jó, régen éreztem ilyet. :) És ha már a blog - nagyon megfogott az őszinteség, ahogy magadról és az életedről írsz, ezt őszintén csodálom, és szerintem nem is lehet könnyű, ettől pedig még inkább csodálatra méltó.)

Szerző válasza: Nem baj, én így is iszonyatosan örülök annak, hogy írtál, és hogy tetszik a történetem :) Igen, azon gondolkoztam is, hogy az írós oldalamat leveszem a blogomról, egyrészt a spoiler miatt, másrészt mert az tényleg inkább saját szórakoztatásra készül, nincsenek sorrendben a történetek részletei, csak kiragadva, ugrálva az időben egymásra dobálva. Jobb is, hogy ott nem kezdtél bele a Lélektáncba, mert azon az oldalon még nincs rendes sorrendbe rendezve, így szépen összerakva szerintem élvezetesebb :) Örülök, hogy sokat járt a fejedben a történetem, és megérintett benned valamit, bízom benne, hogy tetszeni fog a folytatás is. Külön köszönöm, amit a blogommal kapcsolatban írtál, nagyon sokat jelentenek a szavaid! :) Valóban nem könnyű, sokára tartott, mire megtanultam szavakat, mondatokat húzni a bennem kavargó dolgokra, és tényszerűen visszatekinteni az eddigi életemre. Nagyon örülök, hogy ez megfogott téged!

2017.05.04 - 18:22 | 4: Az első ölelés | Regisztrált
Szia! :) Nem vagyok valami nagy kritikaíró, többnyire nehezen találom a szavakat, nem igazán tudom jól kifejezni azt, amit olvasás közben érzek. Egy történet vagy felébreszt bennem valamit, vagy nem, de ezt a valamit nehéz szavakba önteni, sőt, többnyire elég hülyén érzem magam közben, így aztán nem sokszor teszek kísérletet arra, hogy átlépjem a határaim. De tudom, hogy sokat jelent egy-egy kritika, így most igyekszem magam összeszedni, mert ez a történet elért hozzám, és megérdemli, hogy írjak néhány szót. Már a kezdés felkeltette a figyelmem, olyan tragikusan sorsszerű (a görög drámák jutottak eszembe, az elkerülhetetlen és a végzet), és már most szurkolok a boldog befejezésért (ellentétben a görög drámák befejezéseivel :)). Lappangó feszültséggel ugrottam a második részre, és egyben a múltba, de szerencsére aztán a feszültség eltűnt, és érdeklődés maradt a helyén. Aztán elkapott a hangulat. A színházé, az első szerelemé, átbeszélgetett éjszakáké, várakozásé és vágyakozásé. Összemosódott a történet a saját életemmel, szóval hirtelen nagyon közel került hozzám. Nagyon tetszik a történet hangulata, a benne játszó érzések, az életszerűség. Aida máris közel került hozzám, nagyon meg tudom őt érteni, én magam is gyakran érzek úgy (még mindig), ahogyan ő. Nehéz kívülállónak lenni, és ehhez tényleg elég, ha az ember csak annak érzi magát, pedig lehet, hogy mások szemében nem is kívülálló, de az épp elég, ha ő maga ezt érzi. Rafael karaktere nagyon titokzatos és érdekes. :) Tetszik, ahogy Aida viszonyul hozzá, annyira jól ragadtad meg ezt a fura, megmagyarázhatatlan érzést, amikor valaki vonz, de magad se tudod vagy érted, miért. A bátortalanságot, a félszegséget, Aida minden érzését - igazán nagyon élő karakter. :) Kíváncsi vagyok a folytatásra. :) (És ahhoz képest, hogy milyen döcögős vagyok, nem is lettem rövid - talán jobb lett volna fejezetenként írni, de vitt magával a történet, kíváncsi voltam, hogy folytatódik, remélem, nem haragszol, hogy így egyben zúdítottam Rád mindent. Legközelebb már megpróbálok fejezetenként írni. :)) Köszönöm az élményt. :) (És a bennem felébresztett emlékeket, hangulatokat, mosolyokat, jó érzés. :))

Szerző válasza: Drága Kia! El sem tudom mondani szavakkal, mennyire boldoggá tettél azzal, hogy írtál! Nem tudom, tudod-e, én ki vagyok, ha nem, akkor még csodálatosabb érzés, hogy kritikát hagytál nekem. Dóri vagyok a Szívregény-blogodról :) Még meg is fordult a fejemben, hogy esetleg a figyelmedbe ajánljam a Lélektáncot, de aztán letettem róla, nem akartam tolakodó lenni. Én magam nagyon kevés írást olvasok interneten, mert a legtöbb nem fog meg, de a te műveid nagy hatást gyakoroltak rám. Nem nyalizásból vagy hízelgésből mondom, hanem mert tény: téged olvasva tért vissza belém a kedv, hogy írjak, hogy foglalkozzak a karaktereimmel és a félkész történeteimmel. Tőled kaptam kedvet, hogy ezt a ciklust összerakjam valahogy, és feltöltsem ide, mert egyébként nagyon magamnak tartogatom az írásaimat, félve a lehúzásoktól, vagy attól, hogy nem felelek meg irodalmi követelményeknek. Mert sajnos csapongó vagyok, több mindenbe vágok bele egyszerre, emiatt nem is tudok kellőképpen kidolgozni valamit. Szóval most itt ülök, és ragyog a fejem, elmondhatatlanul izgatott és boldog lettem, amikor megláttam a nevedet a kritikáknál. Hát még amikor elolvastam! Borzasztóan örülök, hogy a történetem eljutott hozzád. Remélem, a későbbiekben sem okozok csalódást. Az egypercesek között lesznek humorosabb, könnyedebb jelenetek kiragadva, és lesznek mélyebbek, ami a két szereplő kapcsolatát boncolgatja, illetve Aida életébe is betekintést nyerünk, valamint Rafaelt is igyekszem jobban megmutatni. Nagyon-nagyon köszönöm, hogy összeszedted nekem a gondolataidat, beragyogtad vele az estémet. Remélem, továbbra is itt leszel, és tetszeni fog, amit olvasol! Szeretettel: Dóri (Esmi)



Szeretnél kritikát írni?