Lélektánc kritikái

Szeretnél kritikát írni?



2017.05.06 - 21:37 | 5: Közelebb | Regisztrált
Visszatértem a történetedhez, és legalább több olvasnivalóm volt egyszerre, de még így is túl rövidek a fejezetek :( Mire belemerülök, vége is. (Bár jó kis egypercesek, hangulatosak.) Ettől függetlenül várom a folytatást! :) Nagyon érdekel, mi fog történni velük ezután.

Szerző válasza: Nagyon örülök, hogy visszatértél, és bár sajnálom, hogy csak ilyen rövidke fejezetekkel szolgálhatok, azért jólesik, hogy szereted a történet hangulatát, és hogy várod a folytatást! Hamarosan érkezik :)

2017.05.06 - 16:16 | 5: Közelebb | Regisztrált
Ej, a fene azt a feszültséget - mondanám, hogy felesleges, de tudom, hogy bármit mondok, igazából mindegy, mert az érzés nem fog elmúlni. Pedig emiatt tényleg nem kellene aggódnod, a történet nagyon tetszik, és bármerre is vezet, bármilyen irányt is vegyen, azokat a gondolatokat, amiket máris adott, nem fogom elfelejteni, épp ezért nem válhat belőle csalódás. Ez így érthető? De ettől függetlenül megértelek, én magam is ezt érzem minden egyes feltöltött történetnél, fejezetnél. Nem tudom, mások hogy vannak vele, éreznek-e ilyesmit, az viszont biztos, hogy sokféle módon próbáltam már, de én sajnos nem tudtam legyűrni. Legtöbbször azzal biztatom magam, hogy nem lehet mindig mindenkinek megfelelni, hogy nem világot váltok meg, csak szórakoztatok, hogy az a lényeg, hogy én szeressem írni az adott történetet, hogy én magam sem szeretem minden kedvenc íróm minden könyvét egyformán, hogy olykor elkerülhetetlen egy-egy gyengébb pillanat, és még hosszan sorolhatnám, mégis mindig félek, hogy csalódás lesz, amit írok. Szóval tényleg megértelek, bár nagyon szeretném, ha nem lenne Benned ilyen rossz érzés. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy miket mond majd Rafael, hogy miket árul el magáról. :) És az nem baj, ha nem látunk bele, ettől azok a részek, ahol majd "nyilatkozik", még erősebbek és ütősebbek lehetnek. :) Örülök, hogy jólesik, hogy írok, ez nekem is nagyon boldogság - és én köszönöm a történetet, nagyon boldog vagyok, hogy belekezdtem, a folytatást pedig kíváncsian várom. :) (És ne haragudj, hogy folyamatosan válaszolgatok a válaszaidra, remélem, nem zavar.)

Szerző válasza: Dehogy zavar, sőt, nagyon jólesik, hogy a szavaimra és a gondolataimra választ adsz, ezáltal megnyugszik a lelkem. :) Igen, párom is ezt mondta, hogy nem felelhet meg mindenkinek a történetem. Annak meg hihetetlenül örülök, hogy máris adtam olyan gondolatokat, amiket nem felejtesz el. Tényleg, szavakkal el nem tudom mondani, mennyire boldoggá tesz! Köszönöm!! :)

2017.05.06 - 06:22 | 5: Közelebb | Regisztrált
Ó, ez az utolsó mondat nagyon titokzatos. :) Kíváncsi vagyok, mi és hogyan változott. Érdekes ez a kapcsolat Aida és Rafael között - várom, hogy Rafaelbe is jobban beleláthassunk, érdekel, hogy ő mit érez, mi mozgatja. Hogy hogyan gondol vissza Aidára, miért találkozott vele - ilyesmik. :) Aida pedig igazán bátor, hogy ráírt Rafaelre. :) Hány év telt el pontosan? Nem teljesen vág ide, de eszembe jutott egy könyv, amit szerintem szeretnél, azt hiszem, a korkülönbség miatt ugrott be, Duba Gábor Szabadon foglak, ha van rá lehetőséged, szerintem érdemes lenne elolvasnod. :) De vissza: bár rövidke volt, de tetszett ez a rész is - egy pillanatnyi, mély lélegzetvétel a nagy történések előtt, és nagyon kíváncsi vagyok, mik lesznek ezek a történések. :)

Szerző válasza: Ismét nagyon feldobtál azzal, hogy írtál, iszonyatosan jólesik, hogy itt vagy, és követed a történetet. Ám van bennem egy pici feszültség is, félek, hogy esetleg csalódást okozok. Rafael ugyanis egy bizonyos szintig még számomra is titok. Ennek leginkább az az oka, hogy a Lélektánc félig fiktív, félig azonban valós eseményeken alapuló történet, és Rafaelt is egy bizonyos valakiről mintáztam. Emiatt csak annyira tudom őt megmutatni, amennyire ő megmutatta magát nekem. Nem tudom kettejüket különválasztani, mert Rafael azért született, hogy segítsen az illetővel kapcsolatban megélt emlékeket, érzéseket feldolgozni. A történet Aida szemszögéből fog végigfutni, de lesz több olyan egyperces is, amiben Rafael is szavakat ad az érzéseinek, beszél magáról vagy arról, mit él meg a lánnyal kapcsolatban. :) Szóval róla is esik szó a történetben, kicsit jobban meg fogjuk ismerni az ő kis világát, de leginkább Aida szemén keresztül, illetve az alapján, amiket maga Rafael mond el magáról. Nem tudom, ez így mennyire lett érthető :) De ő is meg fog szólalni, az biztos. :) Három év telt el a megismerkedésük óta, tehát ebben az egypercesben Aida tizennyolc éves, Rafael pedig huszonnyolc. Nagyon szépen köszönöm a könyvajánlást, és a kritikádat is, hamarosan jön a folytatás! :)



Szeretnél kritikát írni?