Lélektánc kritikái

Szeretnél kritikát írni?



2017.05.21 - 01:12 | 9: Felhőnézés | Regisztrált
Megint egyben olvastam néhány fejezetet :D Ez esetben négyet. Érdekes, hogy mindegyik más hangulatot teremtett. Ez a sötét oldal - napos oldal dolog elgondolkodtatott :) A Felhőnézésben pedig örültem, hogy jobban megmutatkozott az utóbbi. Egyébként a 6. fejezetben volt Rafaelnek egy olyan mondata, hogy Aidában önmagát látja. Ezen gondolkodtam még. Nekem elég ellentétes személyiségeknek tűnnek, és van köztük egy bizonyos feszültség, valamint Rafael szerintem nem tudja hova tenni az érzelmeit (és ezért néha így, néha úgy viselkedik Aidával). Mégis jól megértik egymást. Talán pont ezek miatt az ellentétek miatt, amit azért kárpótol néhány azonosság. És ami bennük nincs meg, azt a másikban megtalálják. Sőt, szerintem fel is néznek egymásra: Aida Rafaelre a titokzatossága, játékos iróniája, érett (és kicsit sötét) gondolkodása miatt, Rafael Aidára pedig az álmodozása, ártatlansága és törékenysége, tiszta érzelmei miatt. Vagyis azért, mert ezeket önmagukban nem találják meg. Várom a további fejezeteket :)

Szerző válasza: Szia! Nagyon örülök, hogy ismét itt vagy ;) Hihetetlenül jólesett olvasni a gondolataidat, már eleve boldoggá tesz, hogy a történet és a karakterek gondolatokat ébresztenek, illetve nagyon érdekes volt végigolvasni, amit Aidáról és Rafaelről, kettejük kapcsolatáról gondolsz. Amikor Rafael azt mondta, önmagát látja Aidában, talán egy rég elveszett énjére gondolt. Talán az alapok ugyanazok, de Rafael tíz évvel előrébb jár, és ebben a tíz évben olyan hatások, élmények érték, amelyek elterelték őt egy másik irányba, megkeményítették, tapasztaltabbá, de keserűbbé tették. Aida hasonló dolgokat élhet meg, mint amiket Rafael az ő korában élt. És igen, igazad van abban, hogy kiegészítik egymást. :) Szóval ez valóban elég összetett kérdés: Rafael egy régi, elveszett önmagát láthatja a lányban, ami megkapó lehet számára, hiszen jól tudja, érzi, mit él meg Aida - aki pedig kapaszkodik az érzésbe, hogy végre valaki megérti, és aztán ezek a kezdeti dolgok folyamatosan alakulnak. Na, ez kicsit csapongó lett talán, de remélem, azért érthető. :) Nagyon köszönöm, hogy megosztottad velem a gondolataidat, és remélem, a folytatás is tetszeni fog majd!

2017.05.18 - 15:08 | 9: Felhőnézés | Regisztrált
Ó, ez olyan kedves és szép volt! :) Pár röpke pillanatra egészen lecsendesített bennem mindent, és elképesztő nyugalom áradt szét bennem. Szeretem nézni a felhőket, és mint Aidát, engem is elbűvölnek, bármilyenek is legyenek éppen. Van valami varázslatosan szép a felhőkben. :) Rafael azon megjegyzése, hogy lát egy felhő formájú felhőt, mosolyra fakasztott. Azt hiszem, bírom Rafael humorát. :D Nagyon köszönöm ezt a részt, megsimogatta a lelkem. :)

Szerző válasza: Nagyon-nagyon örülök, hogy ennyire megnyugtatott ez a kis szösszenet, és hogy megsimogatta a lelkedet. :) Én is szeretem a felhőket, nagyon ki tud kapcsolni, hogy csak úgy nézem őket. Feldobtad a napomat a kritikáddal, köszönöm!! :)



Szeretnél kritikát írni?