Lélektánc kritikái

Szeretnél kritikát írni?



2017.06.05 - 13:44 | 12: Patkányfészek | Regisztrált
Szia! Bevallom, már innen-onnan olvasgattam tőled, nem csak itt, Merengőn, viszonylag régóta "csendes megfigyelőként" vagyok jelen, de a kommentálás nem igazán az én asztalom. Viszont Aida és Rafael történeteit például korábban is olvastam és szerettem, és most gondoltam, megragadom az alkalmat, hogy írjak végre pár sort. Egyrészt imádom őket így együtt, más írásaidat is szívesen olvasgatom, ők ketten viszont annyira emberiek, ezért különösen megszerettem őket. Ezek a rövid kis szösszenetek tényleg nagyon közeliek, hétköznapiak, már abban az értelemben, hogy el tudom képzelni, hogy ez megtörténne, megtörténhetne. Könnyű kapcsolódni a szereplőkhöz, az élethelyzetükhöz, még ha nem is teljes egészében, de ilyen-olyan részletekben többször magamra ismerek, vagy visszajön egy olyan érzés, amit már megtapasztaltam. Kifejezetten elgondolkodtatóan írsz, még velem maradnak a karakterek, a témák olvasás után is. Mindig körbelengi Aida és Rafael párosát ez a furcsa melankólia, annak ellenére is, hogy mennyire aranyosak együtt, csak remélem, hogy jól végződik a történetük. Igaz, a legtöbb részletet már ismerősként olvastam újra, ugyanolyan szívesen vetettem magamat bele az olvasásba, mint első alkalommal. Ami pedig külön ezt a részt illeti - az egészet ilyen görcsbe rándult gyomorral olvastam már először is, de a vége most is ugyanolyan hatással volt rám. Jaj :( Annyira sajnálom szegény Aidát, és ennek ellenére is - vagy talán épp ezért - örülök, hogy Rafael itt is felbukkant, és tartotta benne a lelket. Viszont belegondolok, mennyire döcögősen alakulgat a kapcsolatok, a sok jót kiegyensúlyozza Rafael komorsága-keménysége, és... :( De tényleg remélem, hogy egymás mellett kötnek ki, valahogy, valamikor. Várom a folytatást, köszönöm, hogy olvashattam tőled!

Szerző válasza: Szia! Elmondhatatlanul hálás vagyok neked, amiért úgy döntöttél, írsz nekem néhány sort. Már annyira lemondtam a "minőségi", kifelé készülő írásról, annyira bezárkóztam a "magam szórakoztatására alkotok" hozzáállásba, hogy el sem tudtam képzelni, van csendes megfigyelő, aki olvas engem. Éppen ezért hihetetlenül jólesik, hogy azért néha eljutnak valakihez az írásaim. Nagyon örülök, hogy sikerült Aida és Rafael kapcsolatát ilyen emberinek, kézzelfoghatónak ábrázolni. Ahogy annak is, hogy veled marad olvasás után a történet, a szereplők. Rengeteget jelentenek nekem ezek a visszajelzések, mert nagyon nehezen viszek végig egy történetet, ebbe is csak próbaképpen kezdtem bele, de a támogatásotoknak köszönhetően már tudom, hogy végig fogom írni. :) Nagyon-nagyon köszönöm!

2017.06.04 - 17:29 | 12: Patkányfészek | Regisztrált
Örülök, hogy értettél. :) Nem, én egyáltalán nem éreztem, hogy elütne ez a rész a többitől. Komorabb, nehezebb, de említetted, hogy lesz ilyen is, illetve azért az eddigiekből is lehetett sejteni, hogy eljön az a pont, amikor nehezebb dolgok kerülnek majd szóba. Nagyon sajnálom, hogy mindezen keresztül kellett menned, borzalmas lehetett... Csodállak, hogy már így tudsz róla írni, hogy sikerült mindezt feldolgoznod, megemésztened. Ehhez szerintem nem kevés erő és bátorság kellett.

Szerző válasza: Nagyon köszönöm! Megnyugtattál a soraiddal :) És jólesett, amit írtál. Hamarosan hozom a folytatást!

2017.06.04 - 06:55 | 12: Patkányfészek | Regisztrált
Hű. Ne értsd félre, ha azt mondom, ez egy gyönyörű fejezet volt. Gyönyörű az őszinteségében és a fájdalmában. Tudom, ez így nagyon hülyén hangzik, és talán csak én érthetem, mit akarok vele kifejezni, de nincsenek jobb szavaim. Annyira szeretem, hogy mindig meg tudod ragadni úgy a lényegi gondolatokat egy-egy történésben, hogy az tökéletesen megfogja az érzéseket. Például itt a végén Aida fájdalma és keserűsége szinte tapintható. Szörnyű lehet ilyesmin átmenni, és hiába a "megoldás", nem hiszem, hogy Aidának könnyű lenne újra szeretkezéssel próbálkozni. Ilyesmin átmenni rendesen lerombolja az ember önbizalmát, nőiességét, szex utáni vágyát, kíváncsiságát, és mindezek helyén nem hagy mást, csak gátlásokat, falakat. Szegény Aida, ez tényleg nagyon nehéz lehet. Szép volt, hogy Rafael a rossz passza ellenére is meg tudta valamelyest nyugtatni Aidát, hogy bármi is volt vele, azt félretette, és a lányra koncentrált. Köszönöm a fejezetet, megérintett.

Szerző válasza: El sem tudom mondani, mennyire örülök a soraidnak! Bevallom, ennél a fejezetnél nagyon féltem, mi lesz rá a reakció, nem üt-e el túlságosan az előző könnyedebb részektől, illetve mennyire lehet zavaró az, hogy ezt a problémát ugyanazzal a tömörséggel írtam le, mint a többi egypercest. Nagyon jólesett, hogy azt írtad, gyönyörű lett (egyáltalán nem hangzott hülyén, tökéletesen értettem, amit ki akartál vele fejezni), és örülök, hogy meg tudom ragadni a lényegi gondolatokat! :) Igen, Aidának ez valóban nagy törés az életében. Említettem korábban, hogy a történet egy része fikció, egy része pedig valós eseményeken alapul - sajnos ez az utóbbiak közé tartozik. Velem történt meg. :( Az ezzel kapcsolatos gondolataid tökéletesen leírták, amin én annak idején emiatt keresztülmentem, nagyon jól rátapintottál. Nagyon-nagyon köszönöm, hogy írtál!



Szeretnél kritikát írni?