Lélektánc kritikái

Szeretnél kritikát írni?



2017.07.26 - 12:46 | 28: Showtime | Regisztrált
Ahogy olvasni kezdtem, hirtelen nem tudtam, hol vagyunk vagy mi történt, picit lejjebb ugrott a tekintetem (mert én ilyen türelmetlen vagyok), és láttam, hogy Aida lentebb felriad, úgyhogy vissza is tértem, és úgy olvastam, mintha emlék lenne. Aidával együtt fájt a szívem, mikor kiderült, hogy csak álom, hogy valójában sosem énekelt Rafaellel. Pedig tényleg szép volt, és még a párbeszédet is úgy álmodta meg Aida, ahogyan akár a valóságban is történhetett volna. Jó volt így látni Rafaelt. Nagyon szép fejezet volt, köszönöm. Kíváncsian várom a következőt! :)

Szerző válasza: Néha velem is előfordul, hogy lejjebb ugrik a tekintetem, főleg, ha valami nagyon izgalmas történik, és látom a párbeszédeket, amiből fordulópont derülhet ki, a te történeteidnél is jártam már így. :D Ez a rész közel áll a szívemhez, annyira látom őket magam előtt, ahogy együtt kilépnek a színpadra, megelevenedik a dal, és övéké az egész kis ottani világ... És igen, valóban nagyon fájó ebből felriadni, rájönni, hogy csak egy gyönyörű álom volt, semmi több. Örülök, hogy szépnek találtad a fejezetet, köszönöm, hogy írtál! Most töltöttem fel a következő részt, már csak az elbírálása van hátra. :)



Szeretnél kritikát írni?