Lélektánc kritikái

Szeretnél kritikát írni?



2017.08.07 - 22:49 | 32: Nem kötelező | Regisztrált
Ó :( Sajnálom, hogy így alakultak a dolgok. Annak viszont örülök, hogy Aida kiállt magáért. Hihetetlenül át tudom érezni az ő helyzetét még mindig, szóval kíváncsi vagyok, vele mi fog történni.

Szerző válasza: Igen, sajnos valahol várható volt talán, hogy nem lesz olyan könnyű a dolog... de örülök, hogy ennyire át tudod érezni Aida helyzetét. Hamarosan jön a folytatás!

2017.08.06 - 12:33 | 32: Nem kötelező | Regisztrált
Jaj, hát ez a vége nagyon erős és nagyon szomorú. Szegény Aida - megértem őt, Rafaellel tényleg nem könnyű, és nem csoda, ha most úgy érzi, végleg belefáradt és inkább feladja. De azért bevallom, az elején már-már euforikus állapotban voltam, hogy végre Rafael jobban megnyílt, hogy beszélt magáról, hogy őszinte volt. Lehetett mindezt érezni, de így kimondva annyi mindenre rávilágított vele kapcsolatban, érthetőbbé, "átérezhetőbbé" tette őt. Igazából meg is sajnáltam kicsit, nem könnyű neki magával, azzal, ahogyan látja magát, és ez szomorú. Nagyon érdekes, elgondolkodtató dolgokat fogalmaztál meg, rengeteg gondolat nagyon tetszik. Nagyon erős a fejezet, mind érzelmileg, mind gondolatilag. Élmény volt olvasni, nagyon köszönöm. :)

Szerző válasza: Hihetetlenül örülök, hogy Rafael megnyílása szinte euforikus állapotot okozott neked. :) Fontosnak tartom magam is ezt a fejezetet, hiszen valóban, Rafael itt végre enged némi betekintést a saját érzelmi viharaiba, démonaiba. Én is sajnálom őt, tudom, milyen érzés öngyűlölettel együtt élni, és Aida helyzetét is átérzem, hogy elfáradt. Nagyon örülök, hogy sikerült érdekes gondolatokat megfogalmaznom. Köszönöm, hogy írtál, rengeteget jelentettek ezek a sorok. :)



Szeretnél kritikát írni?