Lélektánc kritikái

Szeretnél kritikát írni?



2017.08.10 - 10:06 | 33: Bárcsak... | Regisztrált
Óóó... Hát, most egy kicsit összetört a szívem. Gyönyörű és fájdalmas rész volt. Egek... Annyira éreztem Aidával mindent. És a legszebb az egészben, hogy mikor olvasni kezdtem, teljesen véletlenül a Valahol Európábanból a Nézz rám szólt (van egy musical válogatásos listám, és most épp azt hallgatom, pont az a szám került sorra). Ez hangulatilag még jobban hozzátett a fejezethez, és nagyon tetszett, hogy az idézettel, amit választottál, "körebért" a dolog, a történetük. Tudom, még nincs vége (és nagyon szurkolok a pozitív befejezésért), de itt hirtelen összeért minden, kicsit olyan, mintha ők ketten most nőttek volna fel egymáshoz, ezzel a jelenettel, mert végre kimondtak mindent, amit ki kellett mondani. Szép volt, ahogy Rafael beismerte, hol és mit hibázott, hogy magyarázatot adott, bár az már nem volt olyan szép, ahogy Aida kijelentésére reagált, de valahol meg tudom őt érteni, hiszen kiadta magát, akarta - csak hát igen, későn. A csalódás és a fájdalom beszélt belőle. Aidát is megértem, azért is, mert úgy döntött, továbblép, és a kifakadását is, mert hát belőle is a fájdalom beszélt, persze ettől függetlenül sok igazság volt abban, amit mondott. Mindkettejük oldalát nagyon megértem, és ettől lesz olyan fájó és nehéz ez a fejezet (és most már Rafael is teljesen érthető számomra, hogy mi motiválta, persze maradtak benne, a személyiségében titkok, de ez így van jól, ez kell, hogy ő az legyen, aki, és hogy olyan élő legyen). Csodásan szép volt, egyszer említettem, hogy szomorú fejezetre talán furcsa ilyet írni, de akkor azt felelted, megérted, úgyhogy szerintem most is értesz. :) Olyan mélyre ért az egész, Rafael vallomása, Aida érzései, és annyira szépen fogalmaztál meg mindent, annyira jó képekkel... Jaj, szép volt. Fájón szép. Olyan sok minden van bennem, és úgy elmondanám (tulajdonképpen ezért szövegelek ilyen hosszan, ismételve magamat), de valahogy nem találom a szavakat. Köszönöm, nagyon jó volt olvasni, és kíváncsian várom, mi lesz még. :)

Szerző válasza: Annyira jólestek ezek a sorok! Mármint persze nem örülök, hogy összetört a szíved, de valamilyen szinten azért egy picit mégis jó visszajelzés, mert ezek szerint sikerült átadnom az érzéseket. És nagyon boldog vagyok, hogy Rafaelt is ki tudtam bontani annyira, hogy érthető és közelibb legyen a karaktere. :) Nagyon tetszett a gondolatod, miszerint most nőttek fel egymáshoz. Én is így érzem, hiszen Aida most már nem hagyta magát túlérzékeny kislányként kezelni, hanem kiállt magáért, illetve végre Rafael is úgy közeledett hozzá, mint egy felnőtt emberhez. Iszonyatosan jólestek a szavaid, ezek a visszajelzések rengeteget segítenek a nehézkesebb napjaimon. Nagyon-nagyon köszönöm! :)



Szeretnél kritikát írni?