Holdmosolygás kritikái

Szeretnél kritikát írni?



2013.09.24 - 14:00 | 7: 1981 | Regisztrált
Szia Remie! Hogy eddig én miért nem írtam ide kritikát? Hihetetlen, hogy mennyire egyszerűen, mégis lenyűgözően nagyszerűen, képszerűen írod le Remus fájdalmát. Mintha egy filmet látna az olvasó kockáról, kockára, sajnos megríkatva :( A legjobban talán az újság széttépése és a barátai jellemzése tetszett. Mindkettő telitalálat! :) szokás szerint továbbolvas... Mariann, Kritika Klub tag (megtalálsz minket a Fórumon!)

Szerző válasza: Szia! Köszönöm, köszönöm, nagyon kedves vagy! ^^ Tudod, imádok Remusról írni, akkor is, mikor szerelmesen mosolygós, és akkor is, mikor keserű könnyektől fényesek a szemei... és ezt a pici jelenetet annyira láttam magam előtt, hogy muszáj voltam szavakba önteni... Örülök, ha sikerült valamicskét átadnom ebből a képből! :-) Puszi!

2013.06.18 - 13:33 | 7: 1981 | Regisztrált
Kicsordult egy könnycsepp a szememből! :(

Szerző válasza: Sajnálom, hogy megríkattalak... de nem tudom megígérni, hogy a későbbiekben nem fognak elszabadulni a könnyeid. ^^''

2013.06.07 - 14:12 | 7: 1981 | Regisztrált
Itt meg már majdnem elsírtam magam...

Szerző válasza: Szia! Remélem, végül nem lett sírás a dologból - elvégre, vannak itt mosolygós szöszök is. :) Puszi és köszi! :)

egy_lány
2013.05.26 - 19:52 | 7: 1981 | Anonymus
Szörnyen magányosnak érezhette magát akkor.

Szerző válasza: Szia! Egyetértek, nem is tudom, hogyan bírhatta ki ép ésszel azokat az éveket... talán megjelent valaki az életében, aki kihúzta Őt a depresszió éles karmai közül. Vagy egyszerűen csak volt annyi ereje, hogy a veszteségei ellenére is továbblépjen, küzdjön és talpon maradjon - az emlékeivel a zsebében. :') Puszi és köszönöm!

2013.05.16 - 19:30 | 7: 1981 | Regisztrált
Szia! Látom az első bekezdés képeit, igen, még a szememet sem kell behunynom hozzá. És gyomorütéssel ér fel a látvány: "...jólesőn sóhajtva a kezébe veszi az Esti Próféta október 31-ei számát, s egy íves mozdulattal kettétépi." Körülbelül így képzeld el, ahogy én kis naiv ülök, és olvasgatok. Szemezgetek. És akkor eljutok eddig: "Később őrült kacagásban tör ki, mert ez még mindig egyszerűbb, mint sírva elfogadni a tényeket, és mert így visszaképzelheti magát arra a verőfényes nyárdélutánra, amikor Sirius végre eljátszotta neki ezt a dalt." És itt már groteszkül szépek az ellentmondások, a hisztérikusan nevető Remus, Sirius zongorajátéka, és minden szókapcsolat tőrdöfés és simogatás. Van egy halvány gyanúm, hogy hülyén venné ki magát, ha most kacagni kezdenék ezekkel a könnyes szemekkel, úgyhogy megyek, sírok. Addig is köszi! Patronum :) (Ez egyébként egy pozitív kritika akart lenni, csak hát nehéz értelmesen írni sokkhatás alatt. )

Szerző válasza: Szia! Azt hiszem, ez az egyik legszebb vélemény, amit valaha kaptam. ^^ Tudom, hogy ismétlem önmagam, de tényleg nagyon örülök, hogy ilyen ellentétes érzéseket váltanak ki Belőled az írásaim - külön boldogság nekem, hogy ezeket meg is osztod velem. :) Köszönöm szépen! Puszi!



Szeretnél kritikát írni?