Az otthon ott van, ahol a szív írta: noira

[Kritikák - 2]

+++ betűméret ---


Öreg volt már és fáradt. Túl sok éve rótta e világ útjait magányosan, túl sok éve várt… De érezte, hogy valami közeleg.
Csontjainak fájdalma lassan alábbhagyott, mintha szemei is a régi fényükben ragyognának, lelke pedig várakozással telt meg. Talán most…? Talán ezt azt jelenti, hogy…? Válaszokat már nem tudott kitől kapni, egyes-egyedül maradt kételyeivel, melyek húzták szívét.


Az emberek megváltoztak körülötte. Régi barátait hátrahagyta, képtelen volt szembenézni az elmúlás fájdalmával, azonban vándorlása során arcokat vélt felismerni, volt, hogy a hasonlóság annyira szívbemarkoló volt, hogy nem tudta megállni, hogy ne szólítsa meg őket… De csalódás csalódást ért, ő maga pedig megfásult és lassan elvesztette a reményt.
Az arc, ami visszanézett rá, kimerültséget tükrözött.


Az évek elszálltak felette, már meg sem próbálta követni az idő múlását. Korszak korszakot követett, ő pedig megmaradt önkéntes száműzetésében; ő volt az öregember a faluszéli kunyhóban, akiről a mesék szóltak; ő volt a vándor, aki minden évben megjelent a tóparton, hogy fáradt tekintetét a messzi romokra vesse, de hogy ki volt, és miért tette, az a feledés homályába veszett. Senki nem tudta, hogy ki ő – úgy tűnt, örökké létezett, lassan pedig már maga is elfelejtette, hogy honnan jött és merre tart.


Ott álltak, egymással szemben a vízparton. Az öregember nem tudott hinni szemének – mintha csak egy fátylat lebbentettek volna fel a megfakult íriszekről, az elmúlt évezred fáradalma egyszeriben a semmibe veszett. Ajkai a férfi nevét formálták, a hang furcsán hatott a hajnali csendben – amaz pedig csak rávetette ragyogó kék tekintetét és az öregember tudta, nem álmodik. Visszatért.


A világ kiszínesedett körülötte. Már nem volt többé múlt nélküli öregember, aki céltudatlanul, útjaveszetten bolyong; az évek súlyát egyenes vállal tudta cipelni, mert volt kivel megosztania. Volt kihez hazamennie.
És minden egyes alkalommal, mikor fülét a szőke férfi mellkasára tapasztotta, hogy hallgassa az egyenletes, erős dobogást, és érezte az erős testből áradó meleget, egy kicsit mind jobban értette a mondást: az otthon ott van, ahol a szív.




Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)