Holdmosolygás írta: Remie

[Kritikák - 1]

+++ betűméret ---
<< >>


A szertár, ahová Frics szitkozódásba fulladó, hasztalan átokáradata elől menekültek be, túlságosan szűknek bizonyult kettejüknek. Fertőtlenítőszaggal telt meg az orruk, meztelen talpuk alatt porrongyok kupaca állt, s zörrenő nesszel borultak egymásra a tisztítószeres flakonok meg a súrolókefék. Sirius a sötétben sokkal inkább érezte, semmint látta a sarokba tornyozott, szeméttel teli zsákok rendetlen halmát. Egy pók mászott végig a karján.

Remus pedig nem bírt nyugton maradni.

Kapkodó lélegzetvételei között kuncogott, forgolódva próbált tájékozódni. A kezei hirtelen mindenhol ott voltak; először a penészes falakat tapogatta végig, aztán a megviselt seprűnyeleket (ez nem Jamesé?), törött bútordarabokat. Végül Siriust. Nyirkos, forró tenyérrel érintette, a lehelete vadcseresznye ízű volt a folyosón elkortyolgatott likőrtől. A teste ingerlően simult az övéhez, és...

- Nem te vagy az első fiú, aki így reagál a közelségemre. – Bársonyosan meleg suttogást követett nevetés. És Sirius már nem érezte a fertőtlenítők szagát, csupán Remus vágykeltő illatát, és zavarában ő is csak nevetni tudott.


<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)