Holdmosolygás írta: Remie

[Kritikák - 2]

+++ betűméret ---
<< >>


- Az apám meghívott karácsonyra – meséli Sirius, a hangja érzelemmentes, az ajakszegletében keserű mosoly –, de mondtam neki, hogy az ideit inkább a családommal töltöm.

A válla az övét súrolja, a mosolya pedig igazibb. Az arcán szélcsókolt pír, Remus mégsem hiszi
(vérfarkas vagyok)
akkor sem, amikor a szájuk összeforr, s az orrát Sirius haja csiklandozza.

Később havazni kezd.
A hópelyhek úgy olvadnak el Sirius érintésétől, mint (Remus gondolatai) a csokoládé a felforralt tejben, és a nevetése, ahogy nevet édes, csilingelő, szabad. Remus mégsem hiszi
(vérfarkas vagyok)
akkor sem, amikor a gyomrában feltámad az a különös érzés, mintha milliónyi pillangó verdesne odabenn a szívverése ritmusára.
Bármit megtenne azért, hogy Sirius ne nézzen rá így, ne becézze. Ne hazudjon szerelmet.


Később kandallóláng öleli őket meleg fénybe. Egymásnak támasztják a homlokukat, az ujjaik összefonódnak. Remus szédül, nem tudja, hogy Sirius tekintetétől (vágyködös, cirógató, tele ígérettel) vagy a csókjától (kedves, bizsergető, tele elfogadással)... mégis hinni kezd.


<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)