Holdmosolygás írta: Remie

[Kritikák - 2]

+++ betűméret ---
<< >>


- Nem tudom, hová rejtsem az utolsót.

Remus arcán tanácstalan kifejezés ül, ajkát beharapja, kezében egy kisdoboznyi nugátos-karamellás édességet tart. Épp a húsvéti csokoládéinak keres rejtekhelyeket – két színes papírba öltöztetett nyúlfigura a kedvenc zoknijában kapott átmeneti otthont, a tojásformájú bonbonok közül pedig néhány az éjjeliszekrénye fiókjába, mások a gyertyakészletébe, megint mások James láthatatlanná tévő köpenye alá kerültek –, hogy aztán megtalálhassa és megehesse őket.

Sirius ránéz a motoros magazinja mögül (közben úgy tesz, mintha az elmúlt percekben nem a ruganyosan mozgó hátizmokon, a hullámzó hajfürtökön és a farmernadrágban kívánatosan feszülő fenéken legeltette volna a szemét), majd lassan elmosolyodik. Remus látványa általában (mindig) ezt váltja ki belőle, ezt a mosolyt, ami reményei szerint nem kínosan idétlen, hanem vadítóan szexi. Most megtoldja egy nyújtózkodással is: a mozdulattól feljebb csúszik a pólója, s elővillan bőrének egy vékony sávja. Remus tekintete mohón végigcirógatja. Az ádámcsutkája megrebben. Tesz egy lépést felé.

- Én sem tudom, hová rejtsed.
- Hol van James? – Látszólag nem kapcsolódik a kérdés a tárgyhoz. Látszólag.
- Gondolom, épp azzal a locsolóverssel próbálja meghódítani Evanst, amelyikkel megúszta a büntetőt McGalagonynál.
- És Peter? – Remus feltérdel mellé az ágyra.
- Tényleg érdekel? – Sirius hangjában türelmetlenség. Félrecsapja a magazint, mire a baldachinjára aggatott karácsonyi csengettyűk vidáman összecsendülnek – valahogy nem volt még ideje leszedni őket.

Remus nem törődik a dereka köré fonódó karokkal, zavartalanul dudorászva felgyűri barátja pólóját, így a lapos hasat ismét megsimítja a hűvös tavaszi levegő meg a borostyánszínű pillantás – aztán a nugátos-karamellás falatkákat rejtő doboz is.

- Öhm. Holdsáp?
- Tessék? – Gondos kezek rendezgetik el Sirius ruháját; az édesség árulkodó dudora kissé lejjebb csúszik az anyag takarásában, amikor Remus előrehajolva puszit lehel a másik fiú szájára.
- Mit csinálsz?
- Elrejtettem a csokimat, hogy megkereshessem. – A válasz ártatlan, a választ kísérő szemvillanás viszont huncut, és ahogy a csokoládéra (csokoládéra?) éhes ajkak finoman megízlelik a nyakát, Sirius vadítóan szexi mosolya kínosan idétlen vigyorrá változik.


<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)