Holdmosolygás írta: Remie

[Kritikák - 1]

+++ betűméret ---
<< >>


Aranyfürtös fejével, pirospozsgás pofijával, cseresznyeajkával és ezüstfényes ruhácskájával ő a legszebb angyal a nappalitokban. Édes hangon énekli a karácsonyi dalokat, s időnként a fejetekre hint egy maréknyi havat. A pihék ringva hullnak alá. Téged lenyűgöz a látvány, a gyertyafényben éppúgy ragyognak a szemeid, mint a gyermekeké ajándékbontáskor (Sirius talán emiatt, az arcodon tükröződő érzelmek miatt nem bosszankodik fennhangon), és elmosolyodsz, mikor a pöttöm varázslányka a kakaós bögréd peremére telepszik. Onnan néz fel rád pirulva. Bájos, mondhatni bűbájos, amint két apró tenyere közé veszi kinyújtott mutatóujjadat.

Sirius most nem fojtja el a horkantást. Kihúzódik a kanapé szélére – előtte az öledbe borítja a pokrócotokat –, onnan figyel titeket, unalomnak álcázva nyilvánvaló féltékenységét. Mulattat. Nagyon mulattat.

Az angyalka elrugaszkodik, finom rebbenésekkel közelít feléd, majd szárnyaival megsimítja a bőrödet, előbb a homlokodat, az orrodat, végül a szádat. Csiklandósan rándulnál hátrébb, de ekkor Sirius felcsattan:

- Azért ez már tényleg túlzás! – hangja megbicsaklik a felháborodástól. A pálcája villan, a kacér dekorációt örvényszerű mágiaszálak rántják ki az előszobába, el a közeledből. Az ajtó bevágódik utána.
- Te varázsoltad elő, Tapmancs – jegyzed meg duruzsolva. Egy másodperccel később a karjában vagy, tenyered a mellkasán, keze a hajadban. – Csak azt érezte, amit te.

Sirius hagyja magát csókolni.
Körülöttetek a csendnek mézeskalácsillata van.


<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)