Töviscsokor írta: Hiriajuu

[Kritikák - 1]

+++ betűméret ---
<< >>


Okos


*****


Okos (melléknév)
1. Gyors felfogású, eszes személy, aki könnyen felfog és megért, jó értelmi képességű, könnyen tanuló személy.

Emmeline Vance tudta, hogy az általános megítélés szerint a suli és főleg az évfolyama elitjéhez tartozott.

Ötödévben egyértelmű volt, hogy ő lesz a házuk prefektusa, és örült is a kinevezésnek. Még az sem szegte kedvét, hogy azt a szarházi Nottot kapta párjának, legalább volt valaki a nyomorultja mellett, aki nem csak az aranyvérű és Voldemort-párti kölykök jólétével törődött. Em maga is félvér volt, hülyeség lett volna rang és származás alapján megkülönböztetnie a diáktársait.

Hatodévben Flitwick felkérte a párbajszakkör vezető párbajozójának. Bár tény, hogy Em volt az évfolyamelső SVK-ból és bűbájtanból is, Narseh azért biztos szívta a fogát, hogy nem ő kapta a posztot. Emet hidegen hagyta a nyomora, pont úgy, mint előtte évben Notté. Megérdemelte a megtiszteltetést, megdolgozott érte, innentől nem az ő baja volt, ha mások nem bírtak jobbak lenni nála. Különben is, a perzsa srácnak kissé sajátos és drasztikus párbajozási módszerei voltak, és Em úgy vélte, nem ő az egyetlen, aki szerint nem lett volna bölcs döntés őt helyezni a csoport élére.

Hetedikben iskolaelső lett. Első óta gürcölt érte, nem is volt kérdés, hogy ő lesz, de azért megkönnyebbült, amikor megkapta a kitűzőt a levélben. Nem lepődött meg túlzottan, mikor szeptember elsején a pályaudvaron Nott mellkasán meglátta a kitűzője párját. A szokott, külön neki tartogatott fintorával biccentett oda a srácnak, aki a szokott, külön Emnek tartogatott lenéző alig-mosolyával köszönt vissza. Évek óta ez volt a rutin.
Frank a fogát csikorgatva bukkant föl mellette, úgy szúrta Nottot, hogy attól a halálfaló srácon kívül mindenkinek inába szállt volna a bátorsága. Em vigasztalóan megpaskolta a karját. Ugyan már vagy egy fél éve hallgatta a fiútól, hogy agyvérzést fog kapni, ha nem ő lesz a másik iskolaelső, és ugyan már azelőtt is sejtették, hogy nem ő lesz, azért szar érzés volt a bukása.
Em mondjuk titokban örült neki, hogy legalább Nott halászta el Frank orra elől a kitűzőt és nem Jared Monday, aki szintén egész esélyes volt a kitüntetésre a tavalyi ámokfutásának hála. Frank megátalkodottan rühellte Jaredet, és ez más volt, mint a Nott iránt érzett elvbőli utálata. Ez régi sérelmeken és férfiúi makacsságon alapult, és Em nagyon unta, hogy a két legközelebbinek mondható barátja így fúj egymásra, de nem tudott velük mit kezdeni.
Még.

De Em okos lány volt, és mindig mindent meg tudott oldani. Nem véletlenül hívta Anyának a mardekárosok fele - ki ironikusan, ki kedvességből. Ha esemény utáni bájital kellett Desrosiers-nek, vagy Hippocrax-bűbáj a szokott balhéi egyikében rövidebbet húzó Trench törött orrának, vagy diszkréten átadott információ az árnyékkirály Freywindnek, vagy lelkisegély a sokadjára kikosarazott Shacklebolt-lánynak, Em mindig tudott segíteni. És segített is.
Frank és Jared ugyan nem kérték soha a segítségét, de Emet ez nem gátolta meg abban, hogy eldöntse, nekiáll összebékíteni őket. Frank és Jared állítólag hozzá hasonlóan okos, érett, felnőtt emberek voltak, a legkevésbé sem lett volna okos tovább acsarogniuk egymásra a múltbéli hülyeségük miatt.

Nem, amikor egy buta háború lógott a fejük fölött, amiben egy oldalon fognak állni.



VÉGE





A fősztorihoz egyelőre kevésbé, a Törésvonalak-gyűjteményhez némileg jobban kapcsolódott a szösz, de sebaj. És Em ugyan canon szereplő, de nem tudunk sokat róla, úgyhogy akár sajátnak is mondhatom. :D A kritikákat még mindig nagyon szívesen fogadom, hírekért pedig gyertek a ficblogba szokás szerint. :)


<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)