Ezért van okostelefonunk írta: Bucky Barnes

[Kritikák - 4]

+++ betűméret ---


Ezért van okostelefonunk


- Várj, Steve tegyetek ki itt! - szólalt meg Bucky váratlanul. A fémkarú szuperkatona még csak néhány hónapja kapott engedélyt, hogy csatlakozzon a Bosszúállókhoz, és részt vegyen a küldetéseken, de azóta számtalanszor bizonyította, milyen jó döntést hoztak. Clinthez hasonlóan neki is minden csapattag köszönhette már az életét nem is egyszer.

Épp ezért Steve nem értette, mi ütött belé, mikor csak pár mérföldnyire jártak a rajtaütés helyszínétől. Natasha somolygása arról árulkodott, hogy neki van ötlete.

- Ki kell keltenem három tojást! - vágta rá a firtatásra Bucky, mint a világ legtermészetesebb dolgát.

Talán az is volt. A többiek csekkolták a telefonjaikat, Tasha és Sam csatlakozni kívántak.

- Jól van, legyen. Végül is egy csapat futó kevésbé feltűnő, mint egy quinjet... - adta meg magát Steve sóhajtva.

Persze, ez nem volt éppen igaz, főleg mivel Bucky embermagas mesterlövészpuskáját vagy a saját pajzsát és rikító uniformisát nem igazán lehetett álcázni, de legalább jól hangzott.

----------


Az egészet Clint kezdte el. Natasha gyanakodva figyelte, hogy aznap már másodszor kelt fel, hogy sétálni menjen. Ha Steve döntött volna úgy, hogy hirtelen egészségügyi szükségletei közé iktatja a szmogos new yorki levegő szívását, akkor valószínűleg betudta volna az elnézhető ideiglenes elmebajok egyikének, de mindenki tudta, hogy Clint Barton kedvenc tevékenységei közé a lövészet, az evés és az alvás tartozik. Minden más csak a szükséges rossz lehetett. Szóval másnap utánaeredt, hogy kérdőre vonja.

És csatlakozott, méghozzá önként és lelkesen. A többiek növekvő szorongással vették észre az elégedett csillogást a Fekete Özvegy szemében, valahányszor a nő visszatért a Toronyba, ráadásul egyre többször ment egyedül, Barton pedig legyintve csak annyit mondott: "Tashával lehetetlenség lépést tartani, de legalább Angry Birdsben még mindig én vezetek."

Thor épp házon és dimenzión kívül tartózkodott, Banner szóba sem jöhetett, hiszen kerülnie kellett a stresszhelyzeteket, Tony pedig épp valamilyen fejlesztésen dolgozott (hogy magának, vagy a SHIELD-nek, netán a cégének, legfeljebb ő tudhatta), Sam Washingtonban tett jelentést, úgyhogy Steve szedte össze a bátorságát, és faggatta ki az ügynökduót. A Kapitány elsőre kissé idegenkedett az ötlettől, de nem került sok erőfeszítésbe meggyőzni, és ha ő fejest ugrott, akkor Bucky természetesen követte, így az ötödik napon már négyesben hagyták el a főhadiszállást.

A hatodikon Bruce is csatlakozott, akinek ugyan magához a játékhoz nem volt kedve, de a csapatépítés jegyében nem akarta teljesen kivonni magát a közös programból. Ez még viszonylag veszélytelennek tűnt, másik fickó ide vagy oda, és Thor távollétében szívesebben mozdult ki a szuperkatonák társaságában, akik talán valamennyire meg tudják fékezni, ha tombolásba kezd, mint egymagában. Nem mintha amúgy nem érezte volna jól magát a Toronyban, különösen a laborban, de a teljesen szobapenész életmódot nem neki találták ki. Sam már a játék rabja volt, amikor visszajött a fővárosi jelenéséről három nap múlva, úgyhogy őt nem kellett invitálni.

Mindenki meglepetésére Tony mondott nemet. Megmakacsolta magát, és egyre csak ismételgette: nem, nem, nem. Akármelyikük környékezte meg, akármilyen csalogató szlogennel próbálták kísértésbe vinni, a milliárdos hajthatatlan maradt: nem, nem, nem.

Végül belenyugodtak. Meg aztán... legalább egy valaki józan volt, amikor bonyodalmak ütötték fel rút fejüket. (Márpedig ha Tony képviseli a józanság hangját, akkor valami nagyon félresiklott.)

----------


Egy seattle-i feladat bizonyította ezt először (néhány napfénytől csillogó, sápadt bőrű és emberfeletti erejű alakot kellett megfékezniük), amelyik rutinfeladatnak indult, de kiderült, hogy Clint nyílvesszői nem képesek megsebezni az ellenséget. Bucky átengedte neki a puskáját, ő maga pedig belevetette magát a harc sűrűjébe, hogy fém karjával ritkítsa a természetellenesen gyors és agresszív fickók sorait.

Legalábbis addig ezt tette, míg meg nem érezte a telefon vibrálását a zsebében, úgyhogy elő kellett kapnia a készüléket, és szívdobogva rájönnie, hogy egy Eevee-be botlott, gyakorlatilag teljesen véletlenül! Persze, hogy nem hagyhatta ott. Igaz, két támadástól is csak a Hydra által belé vert emberfeletti reflexek mentették meg, és három fémujját is elveszítette emiatt, de azok úgyis pótolhatóak, főleg ha az ember Starkkal lóg együtt.

Mellesleg nem csak ő gondolkodhatott így, mert Samet az egyik szökőkút fölött körözve érte Clint vészjelzése, amint épp egy Golduckot próbált befogni. Három napon keresztül duzzogott, amiért el kellett szalasztania azt a remek lehetőséget, csak hogy egy másik háztetőre repítse Sólyomszemet.

-----------


A kezdő Pokemonjaik jól jellemezték a későbbi játékstílusukat is. Natasha volt az egyetlen, aki rögtön az elején kitrükközött magának egy Pikachut, és a későbbiekben is minden eszközt megengedhetőnek tartott a szintlépéshez. Bucky egyértelműen a Charmanderre ment, a tüzet kellően offenzívnek ítélte, mikor a játékról magáról még semmit sem tudott. ("És különben is, Steve, nézd már meg, hogy néz ki az a kis izé egy hagymával a hátán!”) Megszállottan hajkurászta a "kis dögöket" és sosem hagyott volna ki alkalmat egy-egy gym elfoglalására. Rogers Squirtle mellett tette le a voksát, és Wilsonnal összepacsiztak, amikor rájöttek, hogy tőle teljesen függetlenül Sólyom is ezt a döntést hozta meg, Clint és Bruce pedig Balbasaurral indult neki a kalandnak. A többiekkel ellentétben ők meglehetősen átlagos, emberi tempóban játszottak.

Ha pedig már úgyis témánál jártak, a szokásos esti mozizások anime-maratonokká váltak a Toronyban. Steve és Bucky figyelmét tulajdonképpen szinte bármilyen színes mozgóképpel le lehetett kötni, szóval nekik a Pokemon is jó volt. De azért el kellett ismerniük, hogy a „felnőttesebb” rajzfilmek jobban tetszettek. Buckynak a Hellsing lett a kedvence, Steve pedig L-rajongóvá vált. Három napig egyáltalán nem aludtak, és szinte csak popcornt ettek.

----------


A Kapitányt nem hagyta nyugodni Tony merev ellenállása. Nem emlékezett rá, hogy a milliárdos valaha is nemet mondott volna bármilyen "kocka" dologra. Rajtaütésszerűen cseverészett vele, naponta többször felbukkant a műhelyében, random kérdésekkel puhatolózott, próbálta távolról közelíteni a témát... legalábbis ő ezt gondolta. Persze egy zsenit nem lehetett olyan könnyen megtéveszteni, ráadásul Tony nem a türelméről volt híres. Inkább előbb, mint utóbb csattant fel.

- Szentséges merevlemez, Rogers, hagyj már békén! Nem fogok a kölyökkori traumáimról nyafogni neked!

Ez persze csak olaj volt a tűzre, és abban mindenki egyetértett, hogy ha van ember, aki felveheti a versenyt Vasemberrel makacsságban, az Amerika Kapitány.

Úgyhogy végül Tonynak be kellett vallania, hogy nyolc és tíz éves kora között tizenhárom Pikachu modellt készített, és mindegyik másféle kísérleti áramfejlesztőt rejtett magában. Továbbá a nyelvi interfész, amit tizenhét éves korára tökéletesített, akkor alapozódott meg. Sajnos Howard Stark közel sem volt elragadtatva fia érdeklődésének irányától, és mind a tizenhárom modell a zúzdában kötött ki, mielőtt fia megmagyarázhatta volna a mibenlétüket.

Utóbbi feletti sajnálatának kifejeződéseként Natasha diszkrét volt, és csak a szobája magányában röhögte magát könnyesre azon, hogy JARVIS Pikachuként kezdte pályafutását.

----------


Hamar eljött a csapatválasztás ideje, és a három szekció végleg elkülönült. Bucky és Nat valorosok lettek. Steve Rogers nem átallotta bejelenteni a Twitteren, hogy Sólyomhoz hasonlóan ő is "bekékült", amitől a Mystic népszerűsége ötszáz százalékkel nőtt az államban, és a legnagyobb Pokemon Go csapattá avanzsált. Clint ekkor gondolkodott el először azon, milyen láncreakciót indított el tulajdonképpen, és megkísérelt kihátrálni a dologból, de Bruce ragaszkodott hozzá, hogy ne hagyja egyedül az Instinct csapatban. Azonban abban mindketten egyetértettek, hogy nem kísérelnek meg lépést tartani a többiekkel. Mindenki idegeinek épsége érdekében.

(Ez persze nem akadályozta meg Clintet, hogy ne próbálkozzon egy kis csalással: labradorja, Lucky hámjára erősítette a mobilját, hogy az állat ledolgozza helyette a kilométereke. Bucky azonban nehezen tolerálta az ilyen viselkedést, az íjász pedig tanult a betört képernyőből, és a továbbiakban pénztárcakímélési szándékkal hanyagolta ezeket a módszereket.)

Natasha addig nyaggatta Tonyt, amíg az átengedte a Torony földszintjét a játék térhódításának. Attól fogva az Avengers ajándékbolt véres pokémonharcok állandó színhelyévé vált, ám a két exbérgyilkos ügyködésének (és a környékbeli lelkes valorosoknak) hála a Gym gyakorlatilag örökké vörösben pompázott.

----------


A seattle-i fiaskó megismétlődött, amikor Steve hiába kért háttértámogatást, csapattársai túlságosan el voltak foglalva a ténnyel, hogy egy Snorlax lehet a közelben, és mindenáron el akarták kapni. Rogers és Stark végül csupán egymagukban iktatták ki a laborszökevény szörnyeket, igaz, előbbi három törött bordát és egy bokaficamot, utóbbi pedig egy masszív agyrázkódást és a jobb kar páncélelemeinek javíthatatlan károsodását szedte össze közben.

Natasha és Bucky sokkal leharcoltabbnak néztek ki náluk, összesítve legalább két tucatnyi vérző sebbel és minimum ugyanennyi szivárványos véraláfutással gazdagodva, míg azon verekedtek, melyiküké legyen a Pokemon előszöri elkapásának dicsősége. (Sam nem kísérelte meg a saját fejére vonni a haragjukat egy partizánakcióval, inkább fedezte őket, ha az ellenség véletlenül túlságosan közel jutott.) Bruce-nak bőven adtak munkát, amikor visszaértek a Toronyba.

Steve jobb ötlet híján három nap telefonelkobzással súlyosbított szobafogságra ítélte a párost, de már az első éjszaka sikerült visszalopniuk a készülékeket és kiszökni az utcára.

Rogers igazából maga sem tudta, miért gondolta egy pillanatig is, hogy ezt a duót bármi meg tudja állítani, ha ők nem akarják.

----------


A kérdés, amely most már mindegyik Bosszúállót foglalkoztatta, eldöntetlen maradt: Natasha vagy Bucky a megszállottabb? És melyikük a jobb?

A pontszámaik alapján gyakorlatilag fej-fej mellett haladtak.

Egyikük sem átallott akár napi tizenkét órát tölteni a városban futva, nehogy a másik lehagyja.

Steve csak annak örült, hogy a játék beépített sebességlimittel rendelkezett, különben ez a két idióta lefutotta volna az autókat is a kellő előnyért.

----------


Végül kompromisszumos megoldás született. Steve személyesen vette el a mobiltelefonokat mindenkitől, valahányszor küldetésre indultak, és nem is kapták vissza őket, míg újra a Torony biztonságában nem voltak.

Persze a Kapitány is tudta, hogy ez csak ideiglenes megoldás, főleg, hogy Natasha lelkesen udvarolta körbe Tonyt annak reményében, hogy áthidalhatják majd ezt az aprócska problémát. Hiszen a munkáik rendszerint egy csomó futást is tartalmaztak, az új helyek felfedezéséről nem is beszélve. Vétek volna mindezt elvesztegetni, nem igaz?



Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)