Holdmosolygás írta: Remie

[Kritikák - 2]

+++ betűméret ---
<< >>


Sirius a vállaid mellett támaszkodik, az égboltmintás ágyneműhuzat finoman gyűrődik a tenyere alatt, miközben a combjaival satuba fogja a csípődet. Mosolyog, aztán az ajkai végigsiklanak az arcod minden szegletén (egyszer azt mondta, az arcod bizonyíték Isten létezésére. részeg volt. Sirius aggasztóan őszinte részegen.), lassan, ízlelgetve, centiről centire haladva. Édesek a csókjai. Édes az a kamaszosan ügyetlen lendület is, amivel leveti és a padlóra hajítja a pólóját. Látod az izmai hullámzását, amikor visszahajol föléd, szemében villanó szenvedéllyel. A kontyából elszabadult rakoncátlan tincsek a bőrödön kalandoznak, csiklandoznak. Izgató az illatuk.

És mégis…
A figyelmed mégis elkalandozik róla. Mert málnaszörp színe van a függönynek, az abroszba napraforgókat hímeztek, a szőnyeg harsogólila, a fal pedig a narancssárga egy különösen erőteljes árnyalatára van festve, és nincs két bútor a szobában, ami illene egymáshoz. A fejetek felett három álomfogó himbálózik. Unikornisalakú flitterek vannak a lámpaburán, úgy néz ki, mintha egy négyéves kislány ágya mellől csenték volna el. Sirius holmija még kartondobozokban lapul a konyhában, de néhány inge és alsónadrágja már kupacokban tornyosul a szekrény előtt.

Percek telnek, Sirius meztelen teste meztelen testedhez feszül, a lélegzete elkeveredik a lélegzeteddel. Az élvezet első hullámával azonban valami más is elönt, a mágiád melegen bizsereg végig a tagjaidon, amíg a fiú megmozdul benned. Köréd fonódnak a karjai, te viszonzod az ölelést, viszonzod a simogatást, ösztönösen válaszolsz az érintéseire. Közben varázsszikrák pattognak köztetek, körülöttetek, lelkesen körbejárnak, körbe-körbe a szobában, tűzijáték a szemhéjad alatt, tűzijáték mindenütt, robbanás helyett sóhajok, gyorsuló mozdulatok, két elfúló kiáltás – végül nevetés, hosszan, zihálva, vidáman.

- Tudod, Holdsáp, elmondhattad volna, hogy nem tetszik a berendezés. – Sirius vigyorogva gördül a hátára, majd eligazgatja rajtad a takarót. Az oldalához préseled magad, ujjaid végigsétálnak a mellkasán.
- Így egyszerűbb volt – mondod. Tekinteted elidőzik az imént eszközölt változásokon, a lágyabb formákon, a puha színeken, az összehajtogatott ruhákon, aztán... – Attól a lámpától meg kell szabadulnod.


<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)