A negyedik fal írta: Gigi685

[Kritikák - 9]

+++ betűméret ---


Választott kívánság: Egy történetet szeretnék,amiben egy imádkozó sáska gyóntat, egy felettébb dühős csigát, akinek sötét múltja ellenére vaj szíve van, és a legjobb barátja egy keresztes pók.
A történet cselekményét, a műfajt, illetve minden mást az íróra bízok.
A történet original legyen, és nem szeretnék sem slasht, sem femslasht.


A negyedik fal
- Emilly Palton kívánsága alapján -




ELSŐ TÁRGYALÁSI NAP: VÁDIRAT, AZ ÜGYÉSZSÉG KÉRDEZ

Az nem kifejezés, hogy a csiga dühös volt. Dühös volt, mert soha nem kell a bíróság elé kerülnie, ha a keresztes pók nem köpi be. Dühös volt, mert nem bánta meg, amit tett. És dühös volt, mert tudta, hogy ez egyáltalán nem fogja meghatni a bíróságot. A sáska megigazította magán a talárját, ivott egy korty szénsavmentes ásványvizet, és előzékenyen megköszörülte a torkát. A háta mögött ült a tizenkét esküdt; tizenkettőből kilenc emlős. Ráadásul méhlepényes. Nem valami kedvező összeállítás. De hát, ha lehet hinni még az államrendszernek, véletlenszerűen hívták össze őket. Csigát jó előre figyelmeztette az ügyvédje, hogy a jog világában nincsenek véletlenek.

Ő az első sorban ült, mellette két rendőr. Zsebkendőt raktak a hasához, mintha valami bűnöző lenne, aki bármikor megszökhet. Nem, mintha a sötétzöld szőnyegpadlón el tudott volna csúszni, de ez senkit nem érdekelt. Balra ültek a tanúk. Egy pillanatra találkozott a tekintete Pókéval. Látott rajta valamennyi megbánást, de nem tudott biztos lenni benne. Ő már régen megbánt mindent. De innen nem volt visszaút. A bűnre, amit elkövetett, nem volt bocsánat, és Polip, az ügyvédje is felkészítette rá, hogy ne reménykedjen felmentésben. Ő a vádalkut javasolta, hogy Csiga vallja be, amit elkövetett, és a büntetlen előéletét és az együttműködését enyhítő körülménynek véve a tíz év felfüggesztettért harcoljanak. Csiga is tudta, hogy elkövette a bűnt, de nem tudta bűnnek tartani. Belement Polip stratégiájába, de csak azért, mert tudta, hogy a saját igazságát soha nem fogja tudni érvényesíteni.

Sáska bíró elkezdte felolvasni a vádiratot.

- Nézz csak jobbra - dünnyögte Polip. A saját akváriumában éppen Cápa ügyész rendezgette a laminált papírjait. - Milyen magabiztos az a barom. - Polip már korábban is mesélt Csigának arról, hogy Cápával riválisok voltak az évfolyamukon a jogi egyetemen. Cápa jogászcsaládból jött, Polip csak tanulni szeretett volna, és az első diplomásnak lenni a rokonságában. Bár az összes történetből, amit Polip dühtől remegő karokkal elmesélt Csigának Cápáról, sugárzott a személyes sértettség, és erősen színezett is rajtuk, annyi egyértelmű volt, hogy Cápa kiállhatatlan személyiség. Ráadásul simán kijutott a szárazföldre dolgozni, amiért Polipnak évekig szenvednie kellett, mert nem voltak családi kapcsolatai. Bőven volt oka utálni őt. Talán azért is ragaszkodott ennyire a biztonsági játékhoz, mert nem tudta volna elviselni, ha veszít ellene.

- Az ügyészség vádat emelt kétrendbeli súlyos, szándékoltan elkövetett negyedik fal áttörése miatt. Augusztus tizenegyedikén a vádlottat előállították, és előzetes letartóztatásba helyezték. Az ügyészt szólítom, hogy ismertesse az álláspontját.

Cápa szája széles vigyorra húzódott. Ketten segítettek előretolni az akváriumát. Megállt a terem közepén, letette az uszonyából a laminált lapokat, és végignézett a bíróságon, aztán az esküdteken.

- Még mielőtt belekezdenék a bizonyítékok ismertetésébe, szeretnék először a negyedik fal áttörésének bűnéről beszélni - szólalt meg. Karcos, mély hangja volt. Illett hozzá. Úgy tűnt, hogy kivirul, amint végre beszélhet. - Mi, a mesebeli, beszélő, emberi viselkedést reprodukáló, idealizált állatok talán a legnemesebb szolgálatot teljesítjük a világon. Megtanítjuk a gyerekeket arra, ami a legfontosabb. A morálokra. Arra, hogy mi helyes, és mi nem. Arra, hogy ésszel mindig tovább fogsz jutni, mint erővel. Arra, hogy a szorgalom mindig kifizetődik. Arra, hogy nem szabad hiúnak lenni. Olyan erkölcsi normákat adunk át nekik, amelyek egész életükben velük maradnak. Mi szabunk gátat a gonoszságnak. Nemességünkkel és a végtelenül sztereotip, egydimenziós jellemünkkel mi vagyunk felelősek az eljövendő világ elitjéért. És itt nem csak egy vagy két gyerekről beszélek, hanem az összesről. Azzal, hogy valaki ezt semmibe veszi, nem csak minket vesz semmibe. Az az egész világot semmibe veszi. - Csiga hallotta, hogy Polip halkan sóhajt az akváriumában. - Számtalan bizonyíték áll rendelkezésünkre arról, hogy a vádlott mégis elkövette ezt az igen súlyos bűnt, ki tudja, hány gyerekben téve ezzel kárt. Bár a vádlott maga még nem tett vallomást, több egybehangzó tanúvallomás is alátámasztja a vádat, ráadásul megtaláltuk a vádlott nyálkáját egy üres borosüvegen nem messze a tett helyszínétől. Elsőként szeretném a tanúk padjára szólítani Pókot.

Csiga lesütötte a tekintetét. Pók komor tekintettel felállt a helyéről, és leült a tanúk székére.

- Mindenek előtt megkérem, hogy igyekezzen a lehető legpontosabban, teljes mondatokban válaszolni az általam feltett kérdésekre - kezdte Cápa. Szórakozottan felemelte a golyóstollát az akváriuma aljáról, és kettőt kattogtatott rajta, aztán Pók felé fordult. - Ön Pók Pók, született ezerkilencszázkilencven október másodikán, anyja neve Mrs Pók?

- Igen, én vagyok.

- Boldog születésnapot.

- Köszönöm.

- Meg tudja mondani nekem, hogy mióta áll ismeretségben a vádlottal?

- Majdnem tíz éve. Egymás mellett ültünk a gimnázium első napjától kezdve, és aztán úgy adódott, hogy ugyanabba az irányba indultunk el az életben. - Pók világosan fogalmazott, de a hangja gyenge és bizonytalan volt. Az asztalt bámulta maga előtt, és alaposan összehúzta magát. Látszott, hogy nem szívesen van itt. Csiga akár meg is sajnálhatta volna. De nem tudta elfelejteni, hogy Pók volt az, aki az egész hercehurcát kezdeményezte.

- Értem. Lehetne azt mondani, hogy a vádlott az ön homoszexuális szeretője jelenleg, vagy valamikor az volt?

- Hogy mi...? - nézett rá Pók döbbenten.

- Tiltakozom! - kiáltotta vörös fejjel Polip. - Az ügyész indokolatlanul faggatja a tanút a szexuális beállítottságáról!

- Pók Úr, kérem, válaszoljon - intett Sáska.

- Soha nem álltunk szeretői viszonyban a vádlottal.

- Hallják? - fordult az esküdtszék felé Cápa. - Eskü alatt vallja, hogy nem a szeretője a vádlottnak. Senki ne higgyen a bulvárhíreszteléseknek, ahogyan mondani szokás. - Csiga börtönben töltötte az elmúlt hónapot, de most először örült neki, hogy így történt.

- Mi... legjobb barátok voltunk - mondta Pók, és hallani lehetett, ahogyan erőlködik, hogy ezt kimondja. - Az életünk volt ez a mese, és szerettük volna jól megcsinálni.

- Állítja, hogy a vádlott tette tönkre a mesét?

- Igen.

- Miről szólt volna?

- Az volt a lényeg, hogy a legjobb barátok voltunk... ugye. És egy napon megismertük ezt a lányt... Hölgyet... bocsánat. Békát. Az erdőben kóborolva, egy mocsaras részen, ahova néha kempingezni jártunk. Nem tudtunk semmit se róla, de mind a ketten első látásra beleszerettünk.

- És? Béka hogy reagált a vonzalmukra?

- Nos... nem nagyon tudom, mert ebben a mesében Béka egy objektifikált, passzív szereplő, aki csak azért fontos, hogy a cél lehessen. Itt is mindenki vagy hímnős vagy férfi, kivéve a borzmamát, aki a klasszikus anyaszerepet képviseli.

- Rendben, értem, nagyon jó - dünnyögte Cápa, miközben lejegyzetelt valamit a füzetébe. - Kérem, folytassa.

- Csigával mindketten elkezdtünk udvarolni Békának. Én szorgosan hálót szőttem, hogy ajándékba adjam neki. Eközben Csiga a házát pingálta, remélve, hogy a külsejével fog imponálni a lánynak. Amikor készen lettem a hálómmal, megmutattam Békának, hogy milyen szorgalmasan dolgozom, mert nekem a munka számít, és nem az, hogy szép legyek, és hát... szóval értik... összemelegedtünk.

- Tudna pontosabban fogalmazni, ha megkérhetem? - kérdezte Cápa.

- Igen, persze-persze. Szóval, Béka és én randevúztunk... úgymond.

- A vádlott tudta nélkül?

- Igen.

- Hogy reagált a vádlott, amikor erről tudmást szerzett?

- Nekem úgy tűnt, hogy nem örült.

- Mikor szerzett tudomást a vádlott arról, hogy ön ugyanazzal a lánnyal randevúzik, mint akivel ő is szeretne?

- Még aznap este. Hazafelé mentünk, egymás végtagját fogtuk, kicsit nehéz volt járni, de azért többé-kevésbé sikerült, és akkor befordultunk a sarkon, és ott állt velünk szemben.

- Ez történt augusztus tizenegyedikén?

- Igen.

- Találkozott még aznap a vádlottal? Miután látta önöket Békával?

- Igen. - Csiga görcsöt érzett a zsigerzacskójában.

- Milyen állapotban volt a vádlott, amikor látta?

- Hát... éjfél körül lehetett. Mentem hazafelé az erdőben, amikor egyszer csak szembejött velem. Nem volt valami jól. Ittas volt. Azt hiszem.

- Ezt megerősíti a borosüveg, amit a tett helyszínén találtunk. Folytassa, kérem.

- Felajánlottam, hogy segítek neki, de nem kért a segítségemből. Nagyon obszcén szavakat vágott a fejemhez, és próbált megtámadni.

- Értem. A vádlott jelezte, hogy a dühe a hölggyel kapcsolatos?

- Igen.

- Ezután történt a bűncselekmény?

- Igen. - Cápa szája olyan széles mosolyra húzódott, hogy kivillant az összes foga.

- Le tudná írni nekem, hogy pontosan mi történt? - Pók egy darabig várt a válasszal, aztán lassan bólogatni kezdett. Látszott rajta, hogy kényelmetlenül érzi magát. Csiga egyenesen rá nézett. Nem volt rejtegetnivalója.

- Csiga egyszer csak az ég felé fordult, és elkezdett a gyerekekhez beszélni. Azt mondta, hogy ez a mese... szóval, azt mondta, hogy ez a mese... és most bocsánat... hogy ez a mese szar. Meg azt is, hogy az égvilágon semmi értelme nincs, és a gyerekek akkor járnak a legjobban, ha inkább nem hagyják senkinek sem, hogy érzelmileg közel férkőzzön hozzájuk, mert az csak sérüléshez vezet, és... hát bocsánat, szóval még azt is mondta, hogy... Jesszusom. Szóval, hogy jobban járnak, ha azt, amit a természet megkövetel, majd megcsinálják maguknak. - Felhördült a tárgyalóterem. Polip a csápjai mögé rejtette magát. A tíz év felfüggesztett vádalkuval most elérhetetlen álomnak tűnt.

- Köszönöm, Pók Úr - fordult Pók felé Cápa önelégült arckifejezéssel. - A helyére mehet, nincs több kérdésem. - Pók felemelte a fejét, ahogyan felállt a helyéről. Az összes lába bizonytalannak tűnt. Egy pillanatra találkozott a tekintete Csigáéval, most másodszorra a tárgyalás kezdete óta. Azt üzente, hogy “sajnálom”, de Csiga nem tudott megbocsátani neki. Fagyosan bámult vissza rá. Pók elszégyelhette magát, mert ismételten előre meredt, és szégyenteljesen sétált vissza a helyére.

Csiga visszaidézte magában azokat az időket, amikor Pókkal még a plotot építették, és a legjobb barátok voltak. Együtt jártak nyaralni a családjaik. Mindig ugyanabban a vízparti házban laktak, ahol Pókéknak üdülési joguk volt, és egész napokat töltöttek műételek és videójátékok közt. Az iskolában csak úgy hívták őket, hogy a komisz páros, mert mindig együtt jártak midenhova, és folyamatosan csetepatékba keveredtek. Egyszer ellógták az órát, és elbújtak a játszótér homokózójába, hogy a tanárok ne találják meg őket. Csiga majdnem megfulladt, de utólag már ő is jót nevetett a történeten.

- Szólítom a tanúk padjára a következő tanúmat, annak a kedves nyuszicsaládnak a nagykorú tagját, akiknek végig kellett hallgatniuk a vádlott részeg őrjöngését - mondta Cápa. Csiga belesüppedt a székébe. Még a börtönben is szívesebben ült volna, mint itt.

Oldalról látta, ahogyan Pók két törvényszolgával egyezkedik, aztán kimegy a teremből, és viszi a táskáját is magával.

Az a rohadt áruló.

MÁSODIK NAP: SZÜNET, MERT A NAGYTEREMBEN MÁSIK TÁRGYALÁST TARTANAK

- Parancsoljon, egy kis szeretetcsomag. - Polip kinyúlt az akváriumból, és a börtönőr kezébe nyomta az összeázott, alumíniumfóliával betekert csomagot. Csiga a műanyag fal másik oldalán ült rabruhában. Tizenöt percük volt beszélgetni. - Van benne egy kis alga, és házi planktonos sütemény, pont, ahogy nagymamám készítette. Ellazító hatású. Szüksége lesz rá. Holnap nagyot kell menetelnünk ahhoz, hogy visszabillentsük magunkat. Mivel az esküdtek nagyrésze emlős, próbáljon meg nekik kedvezni.

- Na jó, de mégis mivel? - kérdezte Csiga.

- Az a maga dolga. Tegyen kijelentéseket arra vonatkozóan, hogy mennyire jó dolognak tartja a méhlepénnyel szülést, vagy fene se tudja... Valamivel csak megnyerheti a szimpátiájukat. Találjon ki valamit. Én pedig a védőbeszéden dolgozom. Azt szeretném majd kihangsúlyozni, hogy ittas állapotban volt, és hogy mennyire megbánta, amit tett. Közben pedig kihangsúlyozzuk majd, hogy mennyire szereti a gyerekeket. Még ha ez nem is teljesen igaz.

Csiga lesütötte a tekintetét, felemelte a fejét, és egyenesen Polip szemébe nézzen.

- Maga is tudja, hogy a legjobb tanácsot adtam nekik, ugye? Azt mondtam, ami a szívemből jött.

- Rendben, akkor öntsünk tiszta vizet a pohárba - csapott az akváriuma falára Polip elszántan. - Jól sejtem, hogy maga nem teljesen az a mintapolgár, akinek megpróbálja kiadni magát, ugye? Nem ez az első próbálkozása, hogy megpróbálja áttörni a negyedik falat, igaz? Tudja, mi ébresztette fel a gyanúmat azzal kapcsolatban, hogy maga végig megvezetett engem. Egy dolog. Nyílt keringésünk és dúcidegrendszerünk van, mi nem is lehetünk részegek!

- Fogalmam sincs, miről beszél - mondta Csiga, de aztán összehúzta magát, és megadóan bólintott. - Na jó, szóval tegyük fel, hogy igaza van.

- Eddig nem volt esélye rá, hogy komoly kárt okozzon, mivel csak a történet előzményeit élte meg. Most viszont, hogy elkezdődött a tanmese, már biztos volt benne, hogy ez a feladata. Azért állt ott az erdőben, ugye? Mert előre kitervelte, hogy át fogja törni a negyedik falat, és mivel tudta, hogy lesznek szemtanúk, muszáj volt felállítania egy sor enyhítő körülményt, hogy a lehető legkevesebbel megússza. Igazam van?

- Na ide figyeljen - sziszegte Csiga. - Megmentettem azokat a gyerekeket. Az a mese szexista volt, és ráadásul még bárgyú is. Mégis hány gyereket érdekel egy szerelmi történet, amikor a gyeremekkor jó része a látencia korszaka? Ha nem töröm át a negyedik falat, a mese gyerekekhez kerül... talán még egy olvasókönyvbe is be fogják tenni. Lehet, hogy nem igaz, amit mondtam arról, hogy mindenkinek magányosan kellene meghalnia, de hát urambocsáss, nem jutott jobb az eszembe...! Higgye el, nekem fájt a legjobban rájönni, hogy az életem a világ legbutább, leglaposabb, legérdektelenebb meséje, de meg kellett tennem. Mielőtt még másokat is megmérgez. Mégis mi az értelme annak, hogy én kidekorálom magamat, a pók meg hálót sző? Még a szimbolika se tiszta. És miért nincs személyisége Békának? Ha azért veszítek, mert magamat csinosítgatom szorgalmas munka helyett, akkor mi értelme van annak, hogy csak a külseje miatt szeretünk bele Békába? Ez a mese annyira ostoba, hogy fizikailag fáj! Egy hiba vagyunk az univerzumban, aminek nem kellett volna megtörténnie. Mondhat rólam akármit. Kiterveltem? Igen, kiterveltem. De továbbra is tartom magamat ahhoz, hogy ezzel csak segítettem a gyerekeknek. Nem érzem magamat bűnösnek.

- Ezt majd a bíróság eldönti. Addig is egye meg az összes planktonsütit nyugodtan. Komolyan mondtam, hogy szüksége lesz rá.

Polip hátat fordított, és elindult az akváriumával a kijárat felé.

- Ajánlom, hogy gondolja át, mit akar! - kiáltotta vissza még félútról. - A holnapi nappal bezár a bazár, és ha nem tudunk együttműködni, azt se tudo majd garantálni, hogy képes leszek a lehető legjobbat kihozni a helyzetből!

HARMADIK NAP: A VÁDLOTT MEGHALLGATÁSA, VÉDŐBESZÉD, DÖNTÉSHOZATAL

Csiga azt tette, amit helyesnek ítélt. Nem hallgatott a tanácsra, és elmondta, amit tegnap elmondott Polipnak a bíróságon is. Csak egy dolgott tett még hozzá.

- Ez a tárgyalás reális egyáltalán? Mert nekem nagyon erősen az az érzésem, hogy az írónak fogalma sincs, hogy néz ki egy igazi tárgyalás, úgyhogy megpróbál amerikai filmekből és abból az egy bírósági tárgyalásból, amit látott, összeollózni valamit, de hát lássuk be, csak gyermeteg elképzelései vannak.

Az egész terem síri csöndben ült.

- Bíró Úr, nincs több kérdésem - közölte Cápa elégedetten. Csiga visszaült a helyére. Polip a föld alá akart süllyedni. Csiga egy pillanatra hátrenézett, és észrevett a leghátsó sorban egy ismerős arcot. Pók volt az. Nem volt beidézve a mai tárgyalásra, de eljött civilként, mert kíváncsi volt az eredményre. Most először hosszú idő után nem volt kínos összenézniük. Csiga abban a pillanatban megértette, hogy Pók soha nem akart rosszat neki. Azért jelentette fel a negyedik fal áttöréséért, mert tudta, hogy előbb-utóbb meg fogják tenni, és mert ezt diktálta a lelkiismerete. Melegség járta át Csiga testét.

- Polip Úré a szó, hogy védőbeszédet mondjon - szólította a bíró Polipot. Ő rosszkedvűen a közönség elé tolatott. Látszott rajta, hogy érzi, hogy elveszítette a pert. Cápán pedig az látszott, hogy csak a tárgyalás végszavát várja, hogy pezsgőt bonthasson. Polip azóta nem érezte ilyen kínosan magát, amióta a többi polip belenyomta a fejét a vécébe általános iskolás korában. Csiga nem tartotta magát a tervhez, szóval improvizálnia kellett a beszéde nagyrészét, ami miatt rettenetesen dühös volt.

- Nos, hallották az ügyfelemet - szólalt meg. - Az ő célja nem az volt, hogy tönkretegyen egy gyönyörű, oktató jellegű mesét, hanem, hogy megóvja a gyerekeket a lapos, unalmas és kissé szexista történetvezetéstől. Tudják, három dolgot szeretek igazán a világon; a szőrt, a méhlepénnyel szülést és az igazságot. Hiszem, hogy itt az igazság összetettebb, mint ahogyan az ügyészség beállítani igyekezett. Ügyfelem eskü alatt vallja, hogy a jószándék vezérelte. Éppen ezért javaslom, hogy mielőtt még a bíróság döntést hozna a büntetés mértékét illetően, vegyék figyelembe, hogy ügyfelem valószínűleg mentális problémákkal küzd, és ha hajlandóak egy hónapot várni a döntéshozatallal, ígérem, hogy erről orvosi papírokat is be fogunk mutatni. - Ünnepélyesen megigazította a csokornyakkendőjét, és elindult visszafelé a helyére. Összesúgtak az esküdtszék soraiban.

- Hogy mi van?! - fakadt ki Csiga.

- Csiga Úr, nagyon szépen kérem, hogy ne zavarja meg a tárgyalást - utasította rendre Sáska. - Polip úr, a bíróság visszavonul dönteni, és természetesen az ön javaslatát is figyelembe vesszük.

EGY HÓNAPPAL KÉSŐBB: AZ ÍTÉLET KIHIRDETÉSE, DÖNTÉSHOZATAL

- Az esküdtszék egybehangzó döntése szerint a vádlott bűnös előre kitervelt, aljas szándékból elkövetett negyedik fal áttörésében - olvasta fel Sáska az ítéletet. - Polip úr felterjesztését, miszerint a vádlottat tekintsük mentális betegnek, a bíróság bizonyíték hiányában elutasította. A vádlottat a bíróság harminc év letöltendő fegyházbüntetésre ítélte.

Csiga rezzenéstelen arccal vette tudomásul az ítéletet. Cápa vigyorgott, Polip az aktatáskáját püfölte. Ahogyan Csigát kivezették az őrök a tárgyalóteremből, az utolsó sorból felpattant Pók, és odaférkőzött hozzá.

- Csiga! Csiga! - kiáltotta. Ne haragudj. Csiga feléfordította a fejét, és végigmérte.

- Nem haragszom. Már régen rájöttem, hogy azt tetted, amit helyesnek gondoltál. Tisztellek érte.

- És én is téged! Most már megértettem, hogy miért tetted, és egyetértek veled. Én is sejtettem, hogy a mesénk egy baromság, de soha nem mertem bevallani magamnak. Féltem tőle, hogy a létezésem érdektelenné fog válni. Csiga, nem sok rossz történet hősének van bátorsága ahhoz, hogy saját maga is beavatkozzon a történésekbe, de te megtetted. És ezért örökké hős fogsz maradni a szememben.

- Megkérem, hogy ne beszéljen az elítélthez - szólt rá Pókra az egyik rendőr. Hátra kellett állnia.

Pók dacosan, de hátrébb állt. Kivezették Csigát a tárgyalóteremből. Magára maradt, és ahogyan mindenki más a teremben a cuccait szedegette, és elkezdett arról beszélni, hogy mit fognak csinálni, ha végre hazaérnek, olyan volt neki, mintha forogni kezdene körülötte a világ.

EGY HÉTTEL KÉSŐBB: VENDÉGFOGADÁS A FEGYHÁZBAN

- Csak egy dolgot mondj meg nekem - kérte Pók Csigát a telefonon keresztül, amibe beszélniük kellett. Lehangoló volt látnia a barátját rabruhába öltöztetve látni, de tudta, hogy Csiga erős, és nem adta fel. - Most, hogy nem lesz mesénk, mi fog történni velünk?

- Nem tudom - rázta meg a fejét Csiga. - Valószínűleg ahogyan a történetünk utolsó fabatkája is elfelejtődik, belesüllyedünk a nemlétbe.

- És gondolod, hogy fájni fog?

- Nem. Szerintem megnyugtató lesz. Egyébként se szerettem volna örökké élni.

- Én sem. Vajon közel vagyunk hozzá?

- Igen - mosolyodott el Csiga. - Én már érzem.

- Egy kicsit én is. - Csiga becsukta a szemét, és hátradőlt.

- Senki sem élhet örökké - suttogta, aztán apránként megszűnt létezni. Csak a kis narancssárga rabruhája maradt meg belőle. Pók vett egy utolsó, mély levegőt, és követte a barátját.





Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)