Töviscsokor írta: Hiriajuu

[Kritikák - 1]

+++ betűméret ---
<< >>


Fehér


*****


Fehér (melléknév)
1. Tej- vagy hószínű tárgy, dolog.

Volt egy nap az évben, minden évben már hatvanhárom óta, ami ugyanúgy zajlott Widra St. Capdelben, a kicsiny varázslóközösség számára legalábbis. Lovegoodék ilyenkor irányringlóból sütöttek pitét, Prewették indiai teát hoztak és Weasleyék a maguk suta, de kedves módján érdeklődtek, hogy kell-e valami segítség. Diggoryék mindig megköszönték az aggódást, a felajánlásokat és a részvétnyilvánításokat, de senkit nem hagytak sokáig vendégeskedni. Ez a nap a családról szólt, és csak a családról.

Amos gyakran látta ugyan az unokahúgát az iskolában, de más évfolyamra járva nem beszélgettek sokat, és nyaranta sem járt már össze sűrűn a két család, bár egy városban laktak. Nem jártak össze, kivéve azt az egy napot, amikor Amos a szüleivel tartott az apja testvérének a családjához. Ők voltak az egyetlen látogatók, akiket szívesen láttak, bár ez volt az a nap az évben, amikor a domb alján megbújó kisebbik Diggory-rezidencia hangulata a legkevésbé vendégváró és vendégmarasztaló volt.
Amos még emlékezett az unokabátyjaira is, hiszen a kisebbikkel, Garyvel majdnem egyszerre született, és a két család jóban volt, sokat játszottak együtt a gyerekek. Emlékezett arra a zavaros és ijesztő napra is, amikor az apja kiabálva jött haza, az anyja sírt és a környék felbolydult, ahogy terjedt a hír az apró város még apróbb varázslóközösségében: a Diggory-ház ég. Amos eleinte nagyon félt, mert nem tudta, hogy az ő házukról van-e szó vagy a domb alján rejtőzőről. Megtudta aztán persze, hogy nem az övékről volt szó, és azt is megmondták neki, hogy most már csak egy unokahúga van és semmi több, de ezt akkor nem értette.

A temetésen szólt is az anyjának, hogy butaság az egész, csak öregembereket szokás eltemetni, amikor már olyan fáradtak, hogy nem tudnak többet felébredni, de az anyja lepisszegte. Eileen a másik oldalán állt a saját szüleivel, nézte a szertartást azokkal a bús, szürke szemeivel, de nem sírt és nem csinált mást se. Sokkos állapotban volt.
Amos nem gondolta volna azt sosem, hogy Eileen két bátyja a lány megmentésébe halt bele, de tény, hogy Gary visszaszaladt a húgáért, mikor az a szobaajtót eltévesztve a szekrénybe menekült, és tény, hogy Tristan is utánuk ment. Tény az is, hogy Tristan már nem jutott ki élve soha, és Gary fiatal szervezete se bírt el a füstmérgezéssel.
Az is tény, hogy Eileen nem élte volna túl nélkülük.

De akkor, a temetésen úgy nézett ki, mintha amúgy se nagyon élte volna túl. Amos később sokszor látta a saját szobája ablakából a magányos kis alakot végigmasírozni a domb alatt a földúton, ami a temető hátsó bejáratához vezetett, és sokszor látta Eileent még napszálltakor is az egyszerű, minden harsányságot vagy kérkedést nélkülöző síremlék előtt ücsörögni.

A hófehér márványon nem volt se kép, se bugyuta idézetek vagy cikornyás betűk, csak egy szívszorítóan egyszerű felirat.


Tristan Diggory
1955 - 1963

Garret Diggory
1958 - 1963

Nem feledünk titeket.


Amos ezt később minden más ígéretnél szebbnek és igazabbnak találta, és tudta, hogy Eileen is így érez. Minden évben, azon a napon, amikor egyszer régen majdnem leégett egy kis ház a domb alatt, Amos és Eileen együtt masíroztak végig a földúton, ami a temető hátsó bejáratához vezetett, és együtt ültek napszálltáig a síremlék előtt. Amíg a szüleik otthon beszélgettek, ők elmesélték a két fiúnak az iskolaévet, mindent, ami történt, Amos prefektusi kinevezését vagy Eileen eljegyzését, a bulikat, a dolgozatokat és a kviddicsmeccseket - mindent, aminek a srácok is részesei kellett volna, hogy legyenek, ha egy buta baleset nem ragadja el őket olyan korán.





VÉGE





Új rész, régóta célozgatott téma. Írjatok kritikát, gyertek a a href="http://fanfic.hu/meriforum/viewtopic.php?f=12&t=1288">ficblogba, és örvendezzetek, hamarosan visszatér a fősztori! :)


<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)