Töviscsokor írta: Hiriajuu

[Kritikák - 1]

+++ betűméret ---
<< >>


Emberszerű


*****


Emberszerű (melléknév)
1. Emberi, emberhez illő.

Emberszerű. Ez volt a helyes szó rájuk.
Vérfarkasnak lenni azt jelentette, hogy nem voltál ember, de az idők nagy részében azért annak néztél ki, és úgy is viselkedtél. De voltak azok a pillanatok, alkalmak, helyzetek, amikor telihold vagy átváltozás nélkül is kiütközött a vérük igazi természete. Amikor a környezetük, a velük szemben állók rádöbbentek, hogy akivel dolguk van, az nem ember, már a születésekor se volt az, mert az évszázados hagyományokat követve tökéletesített vérvonalnak hála ugyanannyi farkas felmenővel büszkélkedhettek, mint emberrel.
Emberszerűek voltak, de farkasok ízig-vérig.

Alyoshán persze sokszor meglátszott, mert az ő farkasa erős volt, a kontrollja meg gyenge. A holdtöltéhez közeledve egyre kevésbé volt okos ötlet vele elnyúlóan üzletelni. Ha fölidegesítette a fafejű vevő, és az asztalra csapott dühében, repült szerte a forgács, ahogy az önkéntelenül kieresztett körmei a fába vájtak. A kotnyeles beosztott, aki vissza mert dumálni neki, nagyot nyelve hallgatott el, ahogy látta Alya szemeit sárgán villanni. Könnyedén kiszagolta, ha silány anyagot hozott a beszállító, és olyankor jaj volt az illetőnek, amiért azt merte hinni, hogy át tudja ejteni a sokat és fölöslegesen idegeskedő, de mindig mindenre odafigyelő Dragunov-elsőszülöttet.

Volyáról néha hajlamosak voltak elfelejteni az emberek, hogy vérfarkas ő is, mert ritkán fitogtatta látványosan az erejét. De az éjszakába nyúló meccseken esélye se volt az ellenfél fogójának, aki nem látott úgy a sötétben, mint ő. Használta az orrát is repülés közben, és ha a kapitányuk időt kért taktikai megbeszélésre, mindig meg tudta mondani a csapattársainak, hogy az ellen melyik játékosa fárad, kire érdemes ráállniuk. Ha balhé tört ki a gyepen a meccs végeztével, mert az ellenfél nem tudott belenyugodni a veszteségébe, elég volt egy fenyegető mordulással kihúznia magát a csapat élére állva, hogy a berzenkedők ráébredjenek: nem életbiztosítás egy vérfarkas barátaiba belekötni.

És akkor ott volt Grisha, a farkaskölyök, akit annak dacára hívtak így, hogy a harapást még nem kapta meg. De vérfarkas volt az apja, a nagyanyja, a dédapja, számtalan felmenője már előttük is, és az öröklött gének kiütköztek. A játszótársai verekedtek azért, hogy a saját csapatukban tudják akármilyen játéknál, mert emberfeletti reflexekkel vetődött a labda után, bárkit megtalált bújócskában és bárkit utolért fogócskában. Ha csúfolni kezdte valamelyik irigy, galambocskának hívta vagy mama kedvencének, úgy mosolygott rá mindig, hogy az nem sok jót ígért a szájaskodónak. Pálca nélküli gyerekmágiával és alattomos ember-csínyekkel intézte el ilyenkor az illetőt, de a szeme mélyén már ott lapult a valamikori farkas fenyegetése is.

Ebben is hasonlítottak mind, nem csak a szép kék szemükben, a fehér bőrükben meg a sötét hajukban. Ahogy mozdultak, fürgén és elegánsan, ahogy mosolyogtak, élesen és fenyegető éllel, ahogy sugárzott belőlük az erő az alacsonyságuk vagy a gyengének tűnő testalkatuk ellenére, abból látszott igazán, hogy testvérek, és hogy Dragunovok.
Ez volt az igazán helyes szó rájuk. Nem az emberszerű, nem a bestia vagy a vérfarkas, nem. A családnevük volt az, amiben benne volt az egész lényük, a lényegük, ami meghatározta, és egyben el is különítette őket a többiektől. Az emberektől, a mágusoktól és varázstalanoktól, a vérfarkasoktól és varázslényektől. Emberek voltak kissé, igen, és vérfarkasok ők is, meg varázslók, de első sorban és mindenek fölött Dragunovok. És aki ezt elfelejtette, az könnyen rosszul járhatott.



VÉGE





A Törésvonalak-szökevény Ichabod után íme, még obskúrabb szereplők, a Dragunov-srácok. Aki nem tudja, hogy ők meg mégis kicsodák, annak sipirc bepótolni a kariajik olvasását. Egy háromfejezetes, 25ezer szavas kisregényben sok minden van, amiből kimarad az ember, ha nem olvassa. (Minnie, neked meg állok elébe a kérdés-özönnek. :D) És a szokásos kérés továbbra is áll, aki erre járt, akár egy röpke mondatban is, de hagyjon nyomot maga után, ossza meg a véleményét, a gondolatait, még mindig kíváncsi vagyok minden olvasóm minden visszajelzésére! :) A ficblog és a fész még mindig aktívak, vetődjetek el feléjük is néhanapján. Tsók! :)


<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)