Töviscsokor írta: Hiriajuu

[Kritikák - 3]

+++ betűméret ---
<< >>


Határozott


*****


Határozott (melléknév)
1. aki magabiztosan cselekszik a megfelelő időben a megfelelő módon.

Carlának elég határozott elképzelései voltak a jövőjét illetően. Ami persze nem ért volna sokat, ha ezek az elképzelések nem egyeznek a szüleikével, de szerencsére nagyobb részben egyeztek.
Szigorú és alapos neveltetést kaptak, ő is és a testvérei is, arra vonatkozóan, hogy mire kötelezi őket a nevük és a vértisztaságuk, hogy nem engedhetnek meg maguknak csak úgy akármit. Nem lehettek álmaik, vágyaik, barátaik, ha azok nem illettek bele mindabba, amit a Nott-család képviselt.
A szüleik már azt is nehezen nyelték le, hogy a négy gyerekük közül utolsónak beosztott Joanne, Carla ikertestvére a Hollóhátba került. Aureliusnak a legendák szerint a fejét se érintette a Süveg, mielőtt Mardekárt kiáltott volna, Silvanus is hamar elfoglalhatta az őt megillető helyet a zöld-ezüst ház asztalánál, és már Carla is ott ült a bátyja mellett, zsenge elsősként, amikor McGalagony a testvérét szólította a szentiens fejfedőhöz. És aztán a Süveg azt mondta, gondolkodás nélkül és magabiztosan: Hollóhát!

Carla összenézett a bátyjával, aki a szemöldökét ráncolva figyelte, ahogy Joanne megszeppenve a szomszéd asztalhoz sündörög, és tétován tekint feléjük. Félve. Bocsánatkérőn.
Sok dologban biztos volt Carla, de soha semmiben nem volt biztosabb, mint az ikertestvérében, és egy pillanat elég volt, hogy eldöntse, ezen nem fog semmit változtatni az se, hogy a lányt elválasztotta tőle, tőlük a Süveg, és valamiért generációk óta először nem a szokott házukba rakta. Hollóhátasnak lenni azt jelentette, hogy okos voltál, tudásszomjas és szorgalmas, és nem volt az olyan rettenetes kilátás. A Mardekár után még mindig ott volt a legtöbb aranyvérű. Igaz ugyan, hogy javarészt ilyen söpredékek, mint Dragunova, a bolond Lovegood-fiú vagy Mondayék, de oda se neki.
Legalább most már volt egy Nott is.

Elfogadták a helyzetet, mert ki lehetett bírni, és amúgy is mi mást tehettek volna? De az elfogadás nem jelentett felejtést is, és Joanne kék egyenje, a szüleik hozzá intézve mindig egy fokkal kíméletlenebb faggatózása, Silvanus árgus figyelme folyamatosan emlékeztették őket arra, hogy Joanne csorba volt a család hírnevén, amit kiküszöbölni már nem lehetett, de jóvá tenni még talán.
Joanne engedelmes lány volt, akárcsak Carla, és tudta, hogy a vele esett szégyent csak úgy kompenzálhatja, ha nem csak engedelmes gyerekként viselkedik, de tökéletes gyerekként. Átlagon felüli jegyeket és vizsgaeredményeket mutatott fel, aranyvérű körökön kívül csak érdekből és felületesen barátkozott, makulátlan életet élt és nem ellenkezett soha a bátyjaikkal vagy a szüleikkel. Az összes lázadása kimerült a szoknyák iránti határozott ellenérzéseiben, de a maga tervezte öltözékeit nadrágokkal is meg bírtak komponálni úrilányhoz illőre, úgyhogy ezt elnézték neki. Varrni tanult a szabadidejében, kötni és horgolni, és verhetetlenek voltak a háztartási bűbájai. Ahogy Carla, úgy ő is engedelmesen készült a Nott-lányként egyértelmű és már rég előre megírt sorsa beteljesítésére: a házasságra.

Az ő családjukban a fiúgyerekek voltak az elsők: az örökösök, a név és a vérvonal továbbvivői, a felelős pozíciók örökösei, a jövő. Hangzatos neveket kaptak, meg jogot már egész korán a saját döntéseiket meghozni, ha azok nem ütköztek a család elveivel.
A lányok ilyesmire nem voltak jók. Csak kapcsolatépítésre: arra, hogy kiházasítsák őket egy szintén aranyvérű családhoz, így erősítve a saját pozíciójukat a felsőbb körökben. Nekik nem járt extravagáns név vagy önállóság, még a jövendőbelijüket se választhatták meg maguk, csak reménykedhettek, hogy szerencséjük lesz a férjükkel.
Most még a reménykedés se sokat ért: gyenge volt a választék olyan korukbeli fiúkból és férfiakból, akikhez lett volna haszna hozzáadni őket, akikkel szövetségre lépve erősödött volna a család hírneve és befolyása. Silvanus Flintéket emlegette meg Rosieréket leginkább. Carla nem volt biztos benne, hogy kit látna szívesebben férjéül: egy faragatlan, alkoholista törpét vagy egy ostoba, érzéketlen homokost, de mindegy is volt végeredményében. Nem volt beleszólása a döntésbe, és bármelyik tuskót sózzák rá végül, Joanne kapja a másikat, hacsak nem történik csoda időközben.

Carla nem hitt a csodákban. De önmagában igen, mert a rideg, kérlelhetetlen Nott-büszkeséget az engedelmes ágydísznek nevelés se tudta volna soha kiölni a család lányaiból. Hitt tehát önmagában, és hitt a határozott elképzeléseiben a jövőt illetően. Még akkor is, ha ezek az elképzelések csak nagyobb részben egyeztek a szüleikével.
De nem teljesen.



VÉGE





Nem fogok úgy tenni, mintha direkt most jött volna Nott-egyperces, hogy a fősztoriban is feltűntek. :D Véletlen, de szerencsés véletlen, örüljetek neki ti is velem együtt. És írjatok kritikát! Fogytán a Tövis-készlet, kell a biztatás, hogy újratöltsem a raktárat, és ha mondjátok, kiről akartok olvasni, akkor róluk fogok írni. Szóval hajrá a véleményezéssel. ;) És a szokásos: a ficblog és a fész léteznek, aktívak, vetődjetek el feléjük.


<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)