Van egy perced? írta: Esmi

[Kritikák - 0]

+++ betűméret ---
<< >>


– Ez most már bizony tél! – mondta a faluban egy öregasszony a szomszédjának, egy hűvös novemberi napon.
– Még nem! Majd ha jön a szurdok hírnöke! – legyintett a másik asszony.
A négyéves Ágika kíváncsian fordította feléjük a fejét, miközben édesanyjának kezébe kapaszkodva végigment az ismerős úton. Már sokszor hallotta ezt a megnevezést, és egyre inkább a gondolataiba fészkelte magát.
– Anyu, mikor jön a szurdok hírnöke? – tette fel rögvest a kérdést, amint hazaértek.
– Mielőtt beköszönt a tél – felelte az anyukája.
– Jó, de mikor? Ma? Vagy holnap? – erősködött Ági.
– Ezt nem tudhatjuk előre, kislányom.
Ágit nem hagyta nyugodni a kérdés, újra meg újra a szurdok hírnöke felől érdeklődött, pedig igazság szerint fogalma sem volt arról, ki az. De olyan sokat emlegetik a nénik és a bácsik a faluban, biztos nagyon érdekes lehet!
Egy vagy két hét is eltelhetett, amikor az anyuka egyszer csak benyitott Ágika szobájába.
– Gyere, kincsem! Megjött a szurdok hírnöke!
A kislány izgatottan szaladt édesanyjához, aki kézen fogta őt, és kivezette az udvarra. Ági türelmetlenül nézett körbe.
– Hol van?
– Ott! – mutatott anyukája a kerítés felé, amelyen egy icipici, színes madárka csiripelt.
– De hiszen ez csak egy madár! – biggyesztette le a száját csalódottan Ágika. Édesanyja elmosolyodott, és leguggolt hozzá.
– Nem akármilyen madár ez, kislányom. A folyó, ahová gyakran kijárunk, egy szurdokról csordogál néhány kilométerrel arrébb. Ennél a szurdoknál lakik ez a kismadár és a társai. Amikor közeleg a tél, a hideg idő, elrepülnek lakhelyükről, egyenesen a faluba, ahol fák odúiban, padlásokon, egyéb helyeken fészkelik be magukat, így vészelik át a telet. Így hát amikor ezek a madárkák megjelennek nálunk, abból tudjuk, hogy jön a tél. Ezért hívjuk őket a szurdok hírnökeinek.
Ági érdeklődve hallgatta a történetet, majd ismét a madárra nézett, és elmosolyodott.
– Anyu, a szurdok hírnöke nagyon aranyos! Ugye segítünk neki télen?
– Persze, kicsim. Apu készített egy madáretetőt, hamarosan kitesszük az udvar végébe. Ott aztán hagyunk nekik elemózsiát.
– Nagyszerű! – ujjongott Ágika, azzal búcsút intett a madárnak, és visszamentek a házba.


<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)