Van egy perced? írta: Esmi

[Kritikák - 0]

+++ betűméret ---
<< >>


Egy fiatal párocska összeölelkezett a kihalt iskolai folyosón. A fiú az imént érkezett, barátnője az aulában várta. Miután üdvözlő csókot váltottak, a lány kézen fogta párját, de még mielőtt elindultak volna befelé, félve pillantott a portás felé, aki csak fásultan biccentett egy aprót. A leányzó hálás mosollyal felelt, majd a pár eltűnt az épületben.
Gyula, az ötvenes, kopaszodó portás sóhajtott egy nagyot, és gondolataiba mélyedve hátradőlt. Már hosszú évek óta dolgozott ebben a gimnáziumban. Meg voltak elégedve a munkájával, nem zavart sok vizet, és a diákok is kedvelték – főképp azért, mert időnként eltekintett attól a szabálytól, hogy külsős, nem idejáró diákok ne lézengjenek az épületben. Többször előfordult, hogy egy-egy tanuló idehívta a barátját a tanítási idő végére, vagy lyukas órák alatt, és az épületben lófráltak. Bár Gyulának szigorúan kellett volna ellenőriznie, ki lépi át az iskola kapuját, de jobb napjain egyszerűen csak szemet hunyt a dolog fölött. Igazság szerint a többi dolgozó sem vette ezt véresen komolyan.
Kivéve az egyik tornatanár, László, aki még az itteni diákok közti ártatlan szerelmeket is előszeretettel zilálta szét. Durván rájuk szólt, ha kézen fogva sétáltak, büntetést rótt ki, ha csókolózáson kapta őket. A lányokkal szemben különösen lekezelő hangot ütött meg.
– A magánélet nem tartozik az iskola falai közé! – hangoztatta rendszerint. Gyulával is többször keveredett összetűzésbe, ha észrevette az engedékenységét. A portás nem értett egyet az ilyen mértékű vasszigorral. Az ég szerelmére, László nem volt fiatal? Elfelejtette tán a diákéveit? Ő sosem volt halálosan szerelmes gimnazistaként, nem ragadott meg minden alkalmat, hogy imádatának tárgyával lehessen?
Néhány nappal ezelőtt azonban különös dolog történt. Gyula már a záráshoz készülődött, és végigment az épületben, hogy ellenőrizze, biztosan üres-e már az iskola. Rutinszerűen, berögzült mozdulatokkal, elmélázva nyitott be egymás után a termekbe – ám az egyikben rajtakapta Lászlót, amint azzal a fiatal táncosnővel szeretkezik, aki külsősként járt be az iskolába keringőórákat adni a végzős diákoknak.
A nyitódó ajtó zajára gyorsan szétugrottak, László halálra vált arccal meredt a portásra, a tánctanárnő pedig pirulva, zavartan rángatta vissza magára a ruháit. Gyula néhány másodpercig döbbenten bámult a tornatanárra, majd gúnyosan elmosolyodott.
– A magánélet nem tartozik az iskola falai közé – idézte László annyiszor hangoztatott szavait. A férfi nyelt egy nagyot, és nem felelt. Gyula elfordult, hogy kimenjen, de még odavetette:
– Bort iszik, vizet prédikál.
László azóta meghúzta magát, és nem szekálta a diákokat.
Gyula elmélkedését közeledő léptek zavarták meg. A fiatal pár kipirultan, kéz a kézben lépkedett a kapu felé. Mielőtt kiléptek az épületből, a lány visszafordult, és intett a portásnak. Gyula elmosolyodott, visszagondolt fiatal éveire, amikor még ő is szerelmes kamaszként rótta az iskola folyosóit...


<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)