Van egy perced? írta: Esmi

[Kritikák - 0]

+++ betűméret ---
<< >>


Evelin hideg, szürke pénteki napra ébredt. Január közepe volt, most már végérvényesen elindult az új év - elmúltak az ünnepek, már nem volt mire készülődni, nem volt mit izgatottan várni, és a lányt ez az időszak mindig elkedvtelenítette egy kicsit. De ma legalább szabadnapos, sőt, még holnap is! Igaz, vasárnap már vissza kell ülnie a kasszába, viszont akkor úgyis korábban zárnak.
Mindazonáltal tudta, hogy nem lustálkodhat sokáig. Párja, Dávid délután kettőig dolgozik, addig pedig még főzni, mosogatni szeretne. Megbeszélték, hogy kettőre a férfi elé megy a munkahelyére, hogy aztán onnan együtt menjenek bevásárolni a hétvégére. Így hát felkelt, megmosakodott, és belevetette magát a teendőkbe. Néha rátekintett az internetre, és több cikkben felhívták a figyelmet arra, hogy fokozott óvatossággal közlekedjenek az emberek a jeges úton. Evelin már az ablakon kitekintve megállapította, hogy odakint ítéletidő lehet, legszívesebben ki sem mozdult volna a lakásból. De sebaj, letudják a vásárlást, aztán pihenhetnek együtt a jó meleg otthonukban.
Amikor már az induláshoz készülődött, kapott egy üzenetet Dávidtól, amiben ennyi állt:
„Csúszásveszély van.”
Evelinnek jólesett, hogy párja külön figyelmezteti őt, vigyázzon a jéggel. Dávid mindig ilyen szűkszavú munka közben, hiszen sok a dolga, de azért kedves volt tőle, hogy ennyi teendő között is eszébe jutott a lány testi épsége.
Evelin alaposan felöltözött, de még így is fázott, amikor elindult otthonról. A járdát szinte mindenütt jég borította be, alig lehetett olyan utat találni, ahol biztonságosnak minősült a közlekedés. Apró, óvatos léptekkel haladt, néha meg-megcsúszott, de szerencsére nem esett el. Biztonságosan megérkezett Dávid munkahelyéhez. Bement az előtérbe, ahol jó meleg fogadta. Az órájára pillantott, és elégedetten állapította meg, hogy a jeges út miatti lassú haladás ellenére nem késett el. Leült, és várt.
És várt, és várt. Már negyed három is elmúlt. Megpróbálta felhívni Dávidot, de nem érte el. Fél három után öt perccel végre felbukkant a férfi a folyosón.
– Na végre! Mi tartott ennyi ideig? – kérdezte Evelin, miután megölelték egymást.
– Bocsi, Karesz elakadt az egyik feladattal, neki kellett segítenem. De hát írtam üzenetet!
– Mi?
– Írtam, hogy csúszásveszély van! Csak akkor is be voltunk havazva, és nem tudtam megsaccolni, mennyit csúszom az idővel.
– De azt nem a... – Evelin hirtelen elhallgatott. Aztán ahogy összeállt benne a kép, hangosan, szívből jövően felkacagott.
– Mi az? – ráncolta a homlokát Dávid.
– Azt hittem, úgy értetted a csúszásveszélyt, hogy vigyázzak a jeges úton!
– Ja hogy! – Erre már a férfi is nevetni kezdett.
– Még meg is hatódtam, milyen figyelmes és aggódó vagy!
– Azért ennyire nem. Bíztam benne, hogy figyelmeztetés nélkül is tudsz közlekedni.
– Na! – csapott a vállára játékosan Evelin.
– Bocsi – vigyorgott Dávid. – De azért szeretlek!
– Én is téged! Gyere, menjünk vásárolni, te lókötő...
– Igenis! – karolta át a férfi, és gyengéden rámosolygott.


<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)