Lélektánc írta: Esmi

[Kritikák - 2]

+++ betűméret ---
<< >>


– Nem ülünk be enni valahová? – vetette fel Aida, miközben Rafaellel sétáltak visszafelé a parkból. Ez nagy dolog volt tőle, ugyanis nehezen eszik társaságban, kivéve, ha a legközelebbi hozzátartozói vannak körülötte.
– Otthon nincs kaja? – kérdezett vissza Rafael, mire a lány elhúzta a száját.
– De igen, anyu főz, csak pont azt a két fogást csinálja, amiket utálok – felelte, majd elkezdett azon gondolkodni, hová mehetnének enni. Végigpörgette fejében a lehetőségeket: Mc'Donalds, KFC, gyros, esetleg kínai. Mindből van a közelben.
– Miért, mi lesz nálatok a vacsora? – érdeklődött Rafael.
– Mákos pacal – vágta rá Aida szórakozottan, majd amikor felfogta, mit is mondott, ijedten a szája elé kapta a kezét: – Basszus! Mármint...
– Mákos pacal?! - csapott le rá a férfi nevetve. – Az érdekes ételköltemény lehet!
– Jaj, nem... azt akartam mondani, hogy mákos tészta ÉS pacal, csak valahogy összevontam a kettőt.
– Pedig már épp meghívattam volna magamat hozzátok, ki nem hagynék ilyen különleges fogást!
Erre már a lány is kuncogni kezdett. Elképzelte, hogy Rafaellel az oldalán beállít, és közli a családdal, hogy még egy fő náluk vacsorázik. Az anyja valószínűleg kiakadna, utálja, ha váratlan vendégek tűnnek fel a lakásban. Aztán továbbgondolta a dolgot: Milyen érzés lenne, ha megmutatná Rafaelnek a szobáját, és a férfi ott állna az ő kis birodalmában? Érezte, hogy elpirul.
– Te meg mitől lettél ilyen pirospozsgás? Lázba hozott a mákos pacal gondolata? – rángatta vissza a valóságba Rafael hangja.
– Meddig fogsz még ezzel húzni? – bosszankodott Aida.
– Még egy darabig biztosan.
A lánynak már a nyelve hegyén volt, hogy tényleg meginvitálja magukhoz Rafaelt, de tudta, hogy ez rossz ötlet. A férfi biztosan azon idegeskedne, mit gondol a szituációról és róla a családja, nem érezné jól magát köztük. Így hát elvetette a gondolatot, és jobbra fordult.
– Menjünk a mekibe! Eszem egy sajtburger menüt.
– De jó alaposan gondold át a mondandódat, mielőtt kikéred a kaját! – tanácsolta Rafael. – Nehogy megint feltalálj valami fiktív ételt lányos zavarodban.
– Lüke – csóválta a fejét Aida, azzal beléptek a gyorsétterembe.

*

Egy másik alkalommal Aida a megbeszélt találkahelyen várta Rafaelt. A férfi általában pontos volt, de most öt-tíz perc késéssel érkezett. Sietve közeledett, közben rágott valamit. Mire odaért a lányhoz, lenyelte az utolsó falatot, és összegyűrte a kezében tartott zacskót.
– Bocsi, csak muszáj volt beszaladnom egy rohamburgerért. Sűrű volt a nap, és...
– Várj, mi? – vágott közbe Aida. – Miért szaladtál be?
– Rohamburgerért – felelte Rafael faarccal.
– Az meg mi?
– Hát, gondoltam, ha már gyorsétteremben, kapkodva rakják össze a szendvicseket, és két rohanás között falom fel, akkor átkeresztelem.
– Ja, hogy ezt te találtad ki! De miért pont... – Aida hirtelen a homlokára csapott. - Basszus, most esett csak le, hogy roHAMBURGER... Ez fájt, tudd meg!
– Jó lassan jutott el az agyadig – nevetett Rafael, miközben elindultak sétálni.
– Te! Tényleg be lehetne vezetni a rohamburgereket. Azt kapnák enni a laktanyában...
– És lehetne a jelmondat „Rohamburgert a rohamosztagnak!” – kontrázott Rafael.
– Vagy reptereken és vasútállomásokon, amikor sietni kell az átszállások meg egyebek miatt, lehetnének ilyen kis bódék, ahol a lehető leggyorsabban megvehetnék a rohamburgert.
– Vagy pszichiátrián, ha elkapja a beteget egy roham, gyógyszer helyett ezt tömnék belé.
Egyre őrültebb ötletek jutottak eszükbe, szinte már úgy tárgyaltak a témáról, mintha tényleg kezdeni akarnának vele valamit. Persze csak egy újabb bolond játék volt a sok közül. Mindenesetre ezek után ha Aida betért egy-egy gyorsétterembe, mindig nagyon kellett figyelnie magára, nehogy rohamburgert kérjen a pultnál...


<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)