Töviscsokor írta: Hiriajuu

[Kritikák - 2]

+++ betűméret ---
<< >>


Ház


*****


Ház (főnév)
1. Épületegység, összetartozó helyiségek vagy személyek együtt.

Van olyan, hogy az embernek vannak rokonai, de nem ők a családja, és van egy ház, amiben lakik ugyan, de nem az az otthona.

Sirius mindkét kategóriába beletartozott. Az egyik vonta maga után a másikat: azok után, hogy a családját nem érezte a sajátjának, a házat se tudta az otthonának érezni, amiben az iskolai szünetek idejére egy fedél alá kényszerült velük.
Az volt az elve, hogy a család nem azokból az emberekből áll, akikkel ugyanaz a vér folyik az ereidben, hanem akikért bármikor, bárhogy hajlandó lennél ezt a vért folyatni. Neki a barátai voltak a családja, és a Roxfort a második otthona velük együtt.

Mert a Roxfort falain lógó festmények lakói nem üvöltöztek vele, hogy vegye le azonnal azt az undorító vörös-arany sálat, a folyosókat lovagi páncélok díszítették, nem a Blackek szolgálatában elhunyt házimanók kitömött fejei, a konyhán bármikor szerezhetett akár többfogásos ebédet is magának, nem napi kétszer vajas kenyeret vízzel, hideg éjszakákon a kandalló elé kucorodhatott fölmelegedni, nem kellett az ágyában dideregnie egy ócska paplanba burkolózva.
Toujours pur, azt mondta a díszes faragású táblán a jelmondat az ajtajuk mellett. Mindig tiszta. A vérvonalukra vonatkozott a szlogen, de a házra nem is vonatkozhatott volna. Nyomasztó épület volt kívülről-belülről, kevés világítással, sötét színekkel, porcicákkal és lomok hadával a használaton kívüli szobákban. Régen, még a fénykorban, aminek az illúzióját őrizgették azóta is makacsul, sokan lakták a kúriát, de azóta elkopott a család, és csak a hírnév maradt. Az anyja testvérének három lánya született, akiket már rég kiházasítottak (vagy kitagadtak, mint szegény jólelkű Andyt), és ők maradtak csak az ódon kúrián. Az anyjának nem volt más dolga, mint a házimanójukat egzecíroztatni, módszeresen terelgetve szerencsétlen párát a korai végkimerülés általi halál irányába, meg Regulust ajnározni és Siriust baszogatni.
Nagyon jó volt mindegyikben, Sirius meg egyre kevésbé volt jó a baszogatás ignorálásában. Amikor már nagyon nem bírta, és sajgott a gyomra az éhségtől meg az idegességtől, az arca a kapott pofontól és a szíve a tehetetlen, emésztő gyűlölettől, arra gondolt, hogy fogja a ládáját meg a cókmókját, és megindul, és meg sem áll Potterék házáig Godric's Hollowban. Néha tényleg meg is indult.

Nem sokszor járt még ott, és nem hosszú időkre, de már az első látogatása első percében inkább otthon érezte magát, mint a Black-kúrián bármikor. Dorea, James anyja remek szakács volt, James ágya alatt mindig volt egy matrac neki fönntartva, és senki nem szólt érte, ha órákig feküdt a napon a ház mögött húzódó kert zöld gyepén, a szabad ég alatt.
Dorea Black-lány volt, Sirius anyjának a nagynénje, és ő is a Black-kúrián nőtt föl, úgyhogy megértette Siriust tökéletesen. És Sirius is megértette őt kimondatlanul, tudta, hogy miért úszik fényárban az egész ház a rengeteg, örökké nyitott ablaknak hála, miért nincs házimanójuk aranyvérű létükre, miért nem szólnak érte Charlusszal, ha a fiuknak és a barátjának hajnali kettőkor támad kedvük leosonni a konyhába, hogy elpusztítsák a vacsorához sütött pite maradékát.
És amikor Sirius a pitéért kommandózás közben levert egy vázát az előszobában a komódról, nem szólt érte egy rossz szót sem, és a fejét is csak egyszer csóválta meg, amikor kinyúlt Sirius felé, hogy leellenőrizze, nem sérült-e meg, és Sirius önkéntelenül összerezzent, mielőtt emlékeztette volna magát, hogy nem az anyja áll előtte. Nem tette szóvá a jelenséget, akkor sem, soha sem. Csak otthont adott neki mindig, mindaddig, amíg Siriusban le nem győzte a félelem a lázadás bátorságát, és haza nem kullogott, a Potter-házban töltött napoktól feltöltődve büszkén állni a büntetést a szökéséért.
- Takarodj a szobádba, és ne is lássalak! - mondta ilyenkor az anyja, és Sirius ment, amerre a lába vitte automatikusan, de a lelki szemei előtt a roxforti hálóterem rajzolódott ki vagy James kényelmes emeleti odúja, és számolta a hátralevő napokat a szabadulásig. A hazatérésig.

A londoni Black-kúria a szülei háza volt, igen, de az ő otthona ott volt, ahol a barátai voltak.




VÉGE





Hopp, egy canon-szereplős Tövis megint. Meglepően rövid hozzám képest, de néha ilyen is kell. Írjatok kritikát, légyszi-légyszi, kérjetek szereplőt (készülnek az eddig rendeltek is ám), gyertek a ficblogba, meg ilyenek. :)


<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)