Az Utazó és a Füvész Lány írta: Julie92

[Kritikák - 10]

+++ betűméret ---


Cím: Az Utazó és a Füvész Lány
Kulcs: maszk
Korhatár: 12
Jellemzők: általános, dráma
Figyelmeztetések: nyomokban durva nyelvezet
Leírás: Egy kicsiny halászfaluba minden nyáron két rejtélyes alak látogat el: a titokzatos Utazó, aki mindenféle különlegességet árul a falusiaknak, és a rút Füvész Lány, aki meggyógyítja azokat, akik hozzá mennek. Míg az Utazót tisztelet övezi, addig a Füvész Lányról furcsa pletykák keringenek, és a falubeliek el akarják őt űzni.



Az Utazó és a Füvész Lány


Az Utazóról mindenki azt hitte, hogy a tenger hullámainak hátán jön el. Valójában azonban soha senki nem látta az érkezését, csak azt, amikor már a kicsi faluban volt. Maszkot viselt és színpompás ruhákat, nem beszélt, de az emberek szerették, mert a tarsolyában értékes dolgok voltak: messzi földről hozott ékszerek, selymek és fegyverek, különlegesen megmunkált drágakövek és lenyűgöző szerkezetek, amik különböző dolgokra voltak jók. Egyik-másik az időt mutatta meg, de akadt olyan is, ami jelezte a szél változását, vagy éppen a halak vándorlását. A falubeliek nem tudták, hogyan működnek a gépek, és sokan azt gyanították, az utazó varázslattal bűvöli meg ezeket, és emiatt csak még nagyobb lett a kereslet rájuk.

Az utazó mindig nyáron állított be a halászfaluba. Kicsiny szekerét a főtérre állította, és napkeltétől alkonyatig üzletelt. Bár soha senki nem hallotta beszélni, a piac mégis jól működött. Az Utazónak volt egy kis táblája, amin keresztül kommunikált a vevőkkel. Ha valaki valamit kinézett magának, elég volt felmutatnia, és az utazó már írta is fel az árát.

Ezen a nyáron is felbukkant. A falubeliek este lefeküdtek, és reggel máris az asszonyok kiáltozására keltek, akik szétkürtölték a faluban a vendég érkezését. Alighogy a kakas egyet kukorékolt, a főtér máris zsúfolásig megtelt emberekkel, akik mind az újdonságokra vágytak, amit az utazó készített elő a szekerére. Az egyik dobozban egy olyan szerkezet volt, ami kedvező hőmérsékletet biztosított a házban, ha valaki az ablakába rakta. Egy másik különleges édességet rejtett: jéghideg krémet, amit az ember kedvére ízesíthetett. A következőben szúnyogriasztó volt, megint egy másikban különleges szerkezet, ami képes volt bármilyen hangot felvenni és visszajátszani. Színes képek is voltak távoli tájakról: narancs naplemente a piramisoknál, szürke este egy városban. Kék hegyek és zöld mezők, csupa szépség. Ritka hangszer is akadt, ami ötvözte a tenger és a szél zúgását a tengeri madarak énekével.

A gyerekek körében népszerűek voltak a játékok, amelyekkel a homokból lehetett formákat készíteni, meg az olyan gumikarikák, amik fenntartották a viselőjét a vízen. Kicsi, hajtányszerű csónakot is találhattak, aminek kerekét sokáig hajtva evező nélkül siklottak a vízen. A fiatalok főleg azt a krétát kedvelték, amivel bőrre lehetett mintákat festeni. A lányok a gyöngyös-kagylós karkötőket vették meg szívesen, a fiúk pedig a legjobb csúzliért versengtek. Halászok nagy tételben vásároltak hálóra szerelhető halcsalit, feleségeik egzotikus fűszerekért alkudoztak. Egyszóval mindenki megtalálta azt, amire szüksége volt, legyen az létfontosságú dolog, vagy akár kedvtelésből megvásárolt tárgy.

A falubeliek szinte ünnepként várták az Utazó felbukkanását, és minden tőlük telhetőt megtettek, hogy az jól érezze magát. A legkényelmesebb házat adták neki, a legfinomabb ételeket szolgálták fel. A falu vezetője maga gondoskodott a szórakoztatásáról: a legügyesebb fiúkat kérte fel, hogy virtuóz tornabemutatót rendezzenek. Azonban az Utazó soha nem vált meg a maszkjától, így nem lehettek biztosak abban, hogy tetszik neki a dolog.

Nyáron még egy ember felbukkanására számíthattak: a rút lányéra, aki csak éjjel árulta a gyógyfüveit, és az erdő szélén üzletelt. A füvei különlegesek és nehezen beszerezhetőek voltak, ám ezt a falubeliek aligha tudták. Nekik csak az számított, hogy megkapják a gyógyszereket. Az csak a szükséges rossz volt, hogy mindeközben a csúnya és visszataszító Füvész Lány ábrázatát kellett nézniük. A falusiak szívük szerint elkergették volna, de közülük senki nem értett a gyógyításhoz. Az Utazó valamilyen rejtélyes oknál fogva nem árult gyógynövényeket, így mindenki maradt a másik megoldásnál.

Az is ezen a nyáron történt, hogy a falu vezetője megelégelte, hogy a Füvész Lány a területe körül ólálkodik. Ki is ment embereivel az egyik éjszaka, hogy elüldözze őt onnan. Körbevették a Lány kunyhóját, és dörömböltek az ajtaján. Az ki is jött eléjük, egyenes háttal hallgatta végig a Vezető mondandóját.

– Nem engedhetem, hogy itt legyél, és rettegésben tartsd a falubeli gyermekeket. Szépen kérlek, menj el, és ne gyere vissza! – mondta a Vezető.

– Tettem én veletek valaha rosszat? – kérdezte a Lány. – Meggyógyítottam a betegeidet, akárkit hoztak is ide.

Az egyik ember megvetően köpött egyet.

– Akkor mégis mi a fene történt a feleségemmel? Hozzád küldték, te beadtál neki valamit, másnapra pedig meghalt.

– Honnan tudjuk, hogy nem használsz mágiát a megölésünkre? – hangzott az újabb kérdés. A Lány előrébb lépett, és felszegte a fejét, mire az összes férfi önkéntelenül is meghátrált.

– Nem az én hibám, hogy a feleséged gyógyíthatatlan beteg volt. Mágiát pedig nem használok, ugyanis nem létezik – felelte. – Ha akarjátok, elmegyek, de viselnetek kell a következményeket.

A Lány ekkor bement a házba, és aznap nem látták többet. Hajnalban egy fiú tudatta a vezetővel, hogy a Lány elhagyta a falut.

Azonban nem ez volt aznap reggel az egyetlen meglepetés. Az Utazó, aki addig az első kakasszóra kiült a standjához, most nem volt sehol. A ház, ahol aludt, teljesen üres volt, úgy tűnt, mintha az Utazó nem is használta volna egyszer sem. Az áruja is eltűnt, meglépett a pénzével együtt. A Vezető fogcsikorgatva állt neki kerestetni az Utazót, még az egyik fiát is elküldte érte. Minden igyekezet ellenére délutánra sem került elő. A balszerencse továbbra sem hagyta őket el, mert a Vezető fia lezuhant egy szikláról, amikor fel akart mászni egy szirtre. Szerencsétlen fiút teljesen összetörve, kínok közepette hozták az apja elé. Az azt sem tudta, mit csináljon, kihez forduljon. Utolsó lehetőségként még az is felmerült benne, hogy megkeresteti a Füvész Lányt.

– Induljatok, amilyen gyorsan csak lehet – adta ki a parancsot.

Az emberek sietve eredtek a Lány nyomába. Mire az ég alja sötétedni kezdett, sikerült előkeríteniük. Rögtön a vezető elé hurcolták.

A Vezető minden büszkeségét leküzdve fordult a Lányhoz.

– Kérlek, segíts a fiamon! – könyörgött neki. A Lány nem vette le a szemét a férfiról, úgy válaszolt:

– Elvettél tőlem mindent, kiüldöztél az otthonomból és megaláztál. Én csak segítettem mindenkinek, akinek tudtam. Én sajnálom a legjobban, hogy vannak gyógyíthatatlan betegségek.

A Vezető ekkor már sírt, a földre borulva könyörgött neki.

– Ha megteszed, ugyanolyan jól fogysz élni, mint az Utazó! – kiáltotta, de hasztalan, mert a Lány csak nevetett.

– Ostobák vagytok mind! Nem láttok a szemetektől, vagy inkább túlságosan is arra hagyatkoztok – ezzel levetette magáról a köpenyét, ami alatt ott volt az Utazó színes ruhája, a csuklyáján pedig az a maszk, amit az Utazó viselt.

– Nem gondolkoztok, és olcsó trükkökkel le lehet titeket nyűgözni – folytatta. – Hát nem vettétek észre? Az Utazó csodái semmik nem voltak a Lányéhoz képest. Az mind mechanika és tudomány volt, a gyógyítás pedig színtisztán a természet érdeme. Ám mindkettő én voltam, egyik nem létezhet a másik nélkül. Ha ezt beláttad volna, a fiad most nem szenvedne.

– Kérlek! – üvöltötte a Vezető, de az Utazó megrázta a fejét.

– A fiad nem fog többet lábra állni, de életben marad. Az én segítségem nélkül sem hal meg – mondta, és otthagyta a Vezetőt.

Hogy hova ment, azt senki sem tudta. Soha többet nem bukkant fel a faluban, sem a Füvész Lány, sem az Utazó képében, és az emberek lassanként elfelejtették, hogy egyszer nélkülözhetetlennek gondolták. Egy darabig haragudtak a Vezetőre, de lassanként ez is elmúlt, és a következő nyarakon már csak a meséikben élt a csodálatos Utazó és a rút Füvész Lány.



Vége




Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)