Töviscsokor írta: Hiriajuu

[Kritikák - 1]

+++ betűméret ---
<< >>


Szoba


*****


Szoba (főnév)
1. Épület belsejében lévő, falakkal körülhatárolt tér.

Tíz perc.
Két óra.
Vagy egy élet. Ki tudja?

A fal négy. Az biztos.
Semmi más nem.
Jared emlékszik rá, homályosan, hogy valahol lennie kéne, valahol, ami nem itt van. Nem emlékszik rá, hogy hol.
Arra se, hogy most hol van.
Négy fal között, de csak sejti, hogy ez a négy fal a hálóterem slozijának a négy fala.

Fenyegetően tornyosul fölé mind a négy, de paradox módon megnyugtatja ez a fenyegetés. Amíg érzi, legalább érez valamit, és abból tudja, hogy él.
Kicsit.
Kicsit nem.
Megpróbál megmozdulni, de csak a zsibbadt viszketést érzékeli az ujjai hegyében. Az ujj öt. Talán. Négyet érez, de emlékszik rá, hogy ötnek kéne lennie. Reméli, hogy annyi van.

Nem megy a matek. A mozgás se.
Ami azt illeti, a légzés se annyira. Pedig azt kellene. Próbálkozik.
Tíz perc telik el, vagy két óra, vagy egy élet, mire tisztulni kezdenek a gondolatai. A két óra a legreálisabb, de egy életnek érezte.
Tudja, hogy túltolta. Megint. És nem döglött bele, megint.
Pedig talán egyszerűbb lenne.

June sírna. Anya is.
Arra is gondol, hogy Joel röhögne, de erről az eszébe jut, hogy miért tolta túl. A bűntudat még az ópiumnál is súlyosabb drog. Mindkettőbe bele lehet dögleni, de az előbbibe biztosabban az ő esetében.
Úgyhogy aktívan dolgozik rajta, hogy az utóbbiba dögöljön bele.
De persze nem sikerül neki. Még ennyit se bír nem elbaszni.

Mindegy.
Amíg öt az ujj és négy a fal, amíg bír egy nyavalyás lélegzetet venni, meg még egyet és még egyet, addig él.
Hányingere is van. Ereje nincs, hogy akár csak körbenézzen, hogy tényleg a sloziban van-e, vagy a hálóteremben, vagy épp a gyengélkedőn haldoklik vagy egy kurva folyosón.
Az is mindegy, igazából. Nem emlékszik rá, hogy evett volna mostanában.
Nem emlékszik arra se, hogy mit csinált ma egyáltalán.
Vagy hogy milyen nap van.

Szar. Az biztos.
Annyira, mint a négy fal.
A slozié, most már tudja. Az ujjait is mozgatni.
Zavaros, szétesett foltokban térnek vissza az emlékei is. Kedd van talán. Vagy szerda?
Szerda.
A zeneklubot hagyta ki.
Az életet kellett volna kihagynia, de az nem az ő választása volt.
A délutáni cigi igen. Nem kellett volna. Most már mindegy.

Egy ponton erőt vesz magán, és megpróbál föltápászkodni.
Tíz perce telik, vagy két órába, vagy egy életbe, de sikerül. Az izmai helyén mintha víz lenne.
Izmai? Hol vannak már izmai? Csont és bőr körülbelül, csont és bőr és fájdalom és önutálat és bűntudat és rosszullét.
Leginkább rosszullét. A mozgással együtt jár.
Kapaszkodik a csap szélébe, remeg a keze és öklendezik, görcsösen, szárazon. Nincs, ami kijöjjön.
Ahhoz enni is kéne.
Nem szokott sikerülni.
De hát neki mi szokott sikerülni? Konkrétan semmi.

Üres a hálóterem, mikor végre kivonszolja magát a fürdőből. Hullámzik körülötte a szoba, kék és bronz és szürke és barna, négy fal és öt ágy.
Le akar feküdni.
Nem fekszik le. Nem kelne föl.
Ez az ő szelavíje. Fásult közönnyel játszik az életével, nap nap után, és mindig megússza. Mindig.
És mindig elgondolkodik, hogy egyszerűbb lenne egyszer nem megúszni.
Aztán összeszedi magát, és ugyanilyen fásult közönnyel él tovább, és beletörődik, hogy olyan szar ember, hogy még megdögleni se bír.
Enni se, de azért ad neki egy esélyt.

Amikor az érintetlen vacsorája fölött ül a Hollóhát asztalánál, tíz perce vagy két órája, és Danvers odamerészkedik hozzá Joel után érdeklődni, irigykedik. Hogy Joel után még érdeklődik valaki.
Aztán gyűlöli magát. Ezért is.
Joel nem tehet semmiről, megérdemli, hogy aggódjanak érte.
Ő nem.
Ő tehet mindenről.


VÉGE





Tovább borzolom a kedélyeket Mondayéket illetően, bocs. Készül a meséjük közben szépen, ez csak úgy mellékesbe kikívánkozott, próbálok visszatérni a Törésvonalak-stílushoz meg a srácokkal járó hangulathoz közben. Írjatok kritikát, édeseim, hiányolom a hangotok! (Átvitt értelemben. xD) Meg gyertek a ficblogba és a fészre, as ususal. :)


<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)