Két embert szerettél írta: Remie

[Kritikák - 2]

+++ betűméret ---


Két embert szerettél szerelemmel.

Egyikük játékosság, titok, szenvedély és szomorúság volt egy szertelenül vadóc lélekbe zárva, vibráló napsugár nyári délutánon, faleveleket tépázó zivatar, elcsendesedő-felmorajló tengerzubogás. Hangulatból hangulatba hajszolt.
Miénk a végtelen, kiáltotta a fénybe.
Holnap meghalunk, suttogta a sötétségbe.
A kezedet fogta, a hátadat simította, a bőrödet marta, a szádat csókolta… a farkasodat szelídítette.
Szeretett: őszintén, híven, követelve, adakozva, mélyen, rajongó áhítattal, csendes odaadással.

A fiút Sirius Blacknek hívták.

A másikat megtörték a börtönévek, aszott holttestként kínálta magát elkínzott lelke. Fagyott gleccser volt, jégszilánk, tajtékzó-gyengülő hóvihar nem múló indulattal. Neki csak a bosszú maradt és egy kis szeretetemlék. Elvenni tudott, adni kevésbé --- mégis, amikor a karjába vont erőtlenül, csontos térde a combodba fúródott, bordái pedig a tenyeredbe türemkedtek, az ajka a tiédet kereste (talán), a farkasod megkönnyebbülten törleszkedett közelebb, a felszínhez, hozzá. Te is. Vannak érzések, melyeket megszilárdít a tragédia, és vannak tüzek, melyeket a távolság, az idő szele nem elhamvaszt, hanem fellobbant.

A férfit Sirius Blacknek hívták.

*


Most egy nő fekszik melletted, akinek álmában Black-arca van. Változékony mágiája márványfehér bőre alatt zarándokol, nem kohol hazug szivárványszikrákat, nem csorbítja az otthonosan ismerős vonásokat malacorral, kigúvadó szemekkel, virsliszájjal vagy kétfelé álló fülekkel. A haja sem tüsi, hanem fekete és selymes, szétterül a párnán.

Sirius-képek motoszkálnak az éjszakában.

*


Nymphadora Tonksnak fogalma sincs róla, mi a szerelem (tizenhárom évig gyűlölve szeretni, és a viszontlátáskor a nyakába borulni), és azt sem érti, hogy nem csak téged sírt ki magának, hanem veled együtt Holdsápot is.

És amíg hozzá nem jut el, nem jut el hozzád sem.
Soha.



Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)