Töviscsokor írta: Hiriajuu

[Kritikák - 0]

+++ betűméret ---
<< >>


Naplemente


*****


Naplemente (főnév)
1. Az az esemény vagy időpont, amikor este a nap lemegy.

A Tiltott Rengeteg sötét árként hullámzó, egybekapaszkodó lombkoronáját hűvös nyári szellő borzolja.
Narancsszín szikrákat hányó tábortűz ég a tóparttól nem messze, a sötét kékesszürke égbolt felé nyújtóznak a táncot járó lángok.
A távolban ott sötétlik a Roxfort ezertornyú sziluettje, ezer világító ablakszemmel pislog a szürkület félhomályába burkolózó parkra.
Nyár van.

Békés, megfáradt hallgatásba burkolózik a tábortűz körül ücsörgő kis társaság, Diana büszke elégedettséggel tekint körbe a lángok narancsvörös fényében úszó arcokon.
Kis csapat, maroknyni diákból, de az övéi, és megdolgozott értük. Velük.

Dorcas ül a jobbján, mint mindig, pöttyös pánttal a hajában és a lángok tükörképével a szemében. Alice feje pihen az egyik vállán, Davidé a másikon, az avatatlan szemlélődő távolról meglepődhetne a triójuk szeretet összefonta különös alakján.
Nat félrefordított fejjel hallgatja a közelgő alkony neszeit, a tűz recsegését, a többiek halk lélegzetvételeit. Az orrába füstszag kúszik, a tó nedves hidege és a nyáreste balzsamos melege. Neki a hangok és illatok mesélnek látás híján.
Rose kicsiny, sötét árnyék a szürkületben, palástként omlik a vállára a rengeteg fekete haja. Mellette a nővére, az egyetlen végzősük, Ruby kucorog törökülésben. A tavasszal becsatlakozott bolond öccsük kiköpött mása, aprón is megingathatatlan, szikár, támaszkodni lehet rá és bízni benne.
Nita a cipőjét lerúgva fúrja a lábujjait a hűvös fűszálak közé, a szájában lógó cigiből halvány füstcsík kígyózik az égre és libbenő hamu pereg a keze mellé a gyepre.
Tania mézszőkén omló tincsei közt ékkövekként ragyogó pitypangok sárgállanak, az ujjai elvesznek a fejét az ölében pihentető Ash hatalmas tenyerében.
Savage szeme hidegen izzik a leszálló félhomályban. Ő is a körben ül, mint a többiek, de valahogy mégsem tartozik közéjük egészen. Idősebb, mint mindenki más együttvéve, év eleje óta jószándékúan lenéző mosolygással szemléli a tevékenységüket. Mint amikor a gyereked ovistársa megmutatja neked a ronda rajzát, és megdicséred, de azt gondolod közben azért, hogy jó, jó, de a te kölköd szebbet csinált.

Na nem mintha Dianának lenne gyereke. Már legalábbis vérszerinti, az nincs. Nem vér szerinti van egy csomó. Itt vannak vele, boldog nyugalomban ülnek és egy kicsit csak a pillanatnak élnek, nem gondolnak a vizsgaeredményeikkel és a holnapután induló Roxfort Expresszel, a nyaralással és a jövő év kilátásaival.
Ketten nem ülnek csak az egész társaságból, két szabad hely van Diana balján, és két ember sziluettjét rajzolják ki feketével a lángok, amik előtt állnak.

A magasabb alak karcsú, nyúlánk fiú, táncos lábakkal, büszke tartással és pökhendin felszegett fejjel. A bőre bronzosságát nem csak a pólója fehérjének és az elmúlt hetek tomboló nyári napsütésének köszönheti, a fejébe húzott kalap alatti sötétben ravasz vágású, csalhatatlan figyelmű szempár csillog. A mosolya ragyogó, szemtelen és veszedelmes, a keze a partnere felé nyúlik hívogatón.
A partner alacsonyabb, zömök, vállas. A haja őrülten áll a szélrózsa minden irányába, a színe rejtély. Az illető neme is, és nem csak a közelgő alkony jótékony félhomályának hála. Reggel lány, délre fiú, estefelé már mindkettő egyszerre is akár, vagy épp fordítva. A kezét kérdő, reménykedő bizonytalansággal nyújtja a fiú felé.
Játszanak.
Feladatot kaptak, ők utoljára, idén utoljára, azt játsszák.
A többiek nem tudják, hogy mit, és a másikról ők sem.
Valahol van ebben egy buta metafora az élere, de Diana már túl zsibbadt hozzá, hogy épkézláb formába fogalmazza.

Minden pillanat egy örökkévalóság, csak a hegyek mögé bukó nap lassan haldokló fénye méri az idő múlását.
A naplemente utolsó rózsaszín sugarainál egy különös kis kompánia ül egy lassan összeomló tábortűz körül, és figyelik, ahogy két tinédzser szíve összeér.
A lassan egymásba kapaszkodó ujjak egy közös jövő ígéretét fonják.
Nyár van.



VÉGE





Bocs a késésért, fesztiválról fesztiválra esek már napok óta, aludni járok csak haza és a naptár luxus. xD Szóval ja, kedd este jutott eszembe, hogy ez elmaradt, de akkor meg már erőm nem volt feldobni, úgyhogy bocs, de most a szerda lesz a hétfő. Írjatok kritikát, válaszolok ám hamarosan mindenkiére, amint találok rá időt, olvasni meg addig is olvasom őket és örülök is nekik. :) Meg gyertek a ficblogba és a fészre. :)


<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)