Töviscsokor írta: Hiriajuu

[Kritikák - 4]

+++ betűméret ---
<< >>


Érzések


*****


Érzés (főnév)
Inger keltette érzet. A testben külső inger (a fizikai környezetből) vagy belső (az elméből) inger keltette tapasztalat. Változás vagy állapot észlelése közvetlen megtapasztalással.

Néha pörög.
Néha úgy érzi, szétveti az energia és a tettvágy és a lelkesedés.
Olyankor kviddicsezik úgy, mint egy megveszekedett, még Frank is félni szokott tőle és elkerüli, ha ütővel közelít a gurkóhoz. Olyankor tudja egy nevetéssel elintézni, hogy Remus megint leverte varázslósakkban, mert baszik átgondolni a lépéseit vagy a stratégiáját. Olyankor fut hajnalig a Rengetegben teliholdas éjszakákon, a csapat élére állva, faleveleket kajtatva és az égre vonyítva. Olyankor hívja ki párbajra Sir Cadogant, és mutat be röhögve az öccsének a folyosón, és kapja Gladyst a vállára, ha nem akar velük jönni vajsört inni és rádiót hallgatni a klubhelyiségben.
Olyankor nem tud aludni este, csak ül az ablakban és bagózik, a csillagokat nézi, a sajátját és a többit is, fújja a füstöt és dalszövegeket dúdol hangtalanul.
Olyankor boldog. Legalábbis úgy érzi, ez a boldogság, ennek kell annak lennie, mert mi más lehetne?

Néha belassul.
Néha úgy érzi, semminek semmi értelme, és letaglózza ez a sivár kilátástalanság.
Olyankor dörren rá Frankre, amikor sokadjára is megkapja edzésen, hogy miért nem figyel oda. Olyankor sértődik meg Remusra átmenet nélkül, ha piszkálja, hogy legalább vacsorázzon már, és aztán fél óra múlva megy puncsolni, mert öli a bűntudata. Olyankor verekszik össze Jamesszel teliholdas éjszakákon, Ágas kíméletlenül vágja az oldalába az agancsait, ha nem figyel a vérfarkasra és nem teszi a dolgát. Olyankor küldi el az anyjába Sir Cadogant, és késik el órákról, mert összefutott az öccsével és a rátörő harag és gyűlölet és önutálat nem engedi, hogy emberek közé menjen, olyankor veszik össze Gladysszel, amiért inkább Jaxonékkal lóg.
Olyankor alussza át néha a hétvégéket, mert még az is jobb, mint az ablakban ülni és bagózni, és arra gondolni, hogy mi lenne, ha kicsit előrelendülne és elengedné a párkányt.
Olyankor boldogtalan. Tudja, hogy az, és bele tudna dögleni, és néha bele is akar, de még annak is mi értelme lenne?

Néha összezavarodik.
Néha nem tudja, hogy miért utálja az életet, mikor az élet jó, és miért haragszik, mikor nincs rá oka.
Olyankor jön rá, hogy imádja a barátait, el tudna veszni Remus szemeiben és James ölelésében és Peter nevetésében, és ölni tudna értük, aztán rájön arra is, hogy nem érdemli meg őket, mert szarabb ember náluk, már csak azért is, mert ölni tudna értük. Olyankor jön rá, hogy szereti Gladyst és nem véletlen kibaszott féltékeny, de ha oka van is féltékenynek lenni, joga nincs, és ebbe bele tudna fulladni. Olyankor emészti a tehetetlen düh, hogy miért kell ilyen elszartnak lennie a családjának, miért szereti még mindig az öccsét, mikor egy utolsó mocsok.
Olyankor nevet azon, ha beszólnak neki, és sértődik meg, ha bókot kap, és alszik el egy cigi után, hogy aztán hajnalban fölébredjen, és az egész napot végigásítozza.
Olyankor nem tudja, mi történik vele. Úgy érzi, hogy ezek nem a saját érzései, nem akarja őket érezni, de muszáj neki, és ezt utálja.

Néha nem tudja, hogy jól van-e ez így.
Néha jó lenne belelátni mások fejébe, és megtudni, hogy ők is ilyen zavaros érzésekkel küzdenek-e. Sejti, hogy nem, hogy csak ő van rosszul bekötve, és hogy jobb nem biztosra tudni, hogy másoknak mennyivel egyszerűbb.
Néha úgy van vele, hogy neki az lenne egyszerűbb, ha nem lenne, de néha meg úgy, hogy csak nem kellene ilyeneken agyalnia.
Változó.
De hát ő maga is változó.

Hogy tudják egyáltalán a barátai szeretni, mikor azt se tudják, hogy kicsoda, hiszen még ő maga se tudja, hogy kicsoda? Néha Tapmancs, néha a Black-örökös, néha Sirius, néha Mr Black, néha csak egy test, amibe valami felsőbb hatalom egy ilyen idióta, összezavarodott lelket látott jónak szorítani.
Néha, amikor nagy ritkán elcsitul az agya és elnyugszanak a kavargó érzései, és csak ül a barátaival a kandalló előtt, a tűz langyos melegében sütkérezve, egy vajsörrel a kezében és békével a lelkében, rájön, hogy mindegy is.
Amíg vannak barátai, akik szeretik azt a valakit, akit látnak benne, addig van ő is. Jól, rosszul, zavarosan, akárhogyan, de van. Általuk létezik.
Velük létezik.
Értük létezik.
És nem csak néha. Mindig.


VÉGE





Hopp, az utolsó raktáron levő szöszöm. Megint fel kellene tankolni, csak időm nincs rá persze. xD Mindegy, már közel a szeptember és vele a kis lassítás, halleluja. Írjatok kritikát, tudom, hogy szeretitek a bipoláris Siriusomat! :D Gyertek a ficblogba is és a fészre. :)


<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)