El akartam mondani... írta: Laufreya

[Kritikák - 10]

+++ betűméret ---


El akartam mondani…

…hogy amikor tegnap kérdezted, hogy miért osontam át kisgyermek korunkban a te hálókamrádba éjszakánként, és én azt feleltem, hogy azért, mert unatkoztam, akkor hazudtam. Bárcsak a szemedbe nézhetnék, és bevallhatnám, hogy mennyire féltem akkor egyedül a sötétben, és hogy téged mindig is sokkal bátrabbnak, okosabbnak és erősebbnek tartottalak. Hogy tudom, hogy amikor a te ágyadban aludtam el, te megérintetted a homlokomat, amikor azt hitted, már nem érzem, és te adtad nekem azokat a gyönyörű, boldog képeket, amiket álmomban láttam. És azt is tudom, hogy tegnap éjszaka is megtetted ugyanezt a hajón, amikor te másztál oda mellém, felemlegetted anyánk régi meséit, amikre te mindig is jobban emlékeztél, mint én, és tűrted, hogy a válladra hajtsam az elnehezedett fejemet. És egy új otthont láttam álmomban, amit beragyogott a nap fénye, ahogy ígérted. Magunkat egymás mellett harcolni Asgard népéért. Amiről mindig is úgy akartam, hogy örökké így legyen. És reméltem, hogy most ismét elérkezett az idő, amikor ezt megtehetjük.

Hogy amikor megpróbáltad kijátszani Thanost, eszembe sem jutott kételkedni abban, hogy hozzám vagy hűséges. Hogy mikor a kezei a torkod köré szorultak, úgy éreztem, mintha engem fojtana velük. A fájdalom a tekintetedben az én fájdalmam is volt. Nem kellett volna ezt tenned, öcsém! Neked kéne élned, és nem nekem, mert te hatalmasabb, erősebb, ravaszabb harcos vagy nálam. Hallod? Csináld vissza! Bújj elő a fal mögül, mondd, hogy csak egy trükk volt! Gúnyolódj rajtam, verj át, játssz ki, támadj hátba, csak gyere vissza még egyszer! Hisz meg sem gyászolhattalak úgy, ahogy illik, mert háborúban állunk. Egy háborúban, amit el fogunk veszíteni, és én csak remélni tudom, hogy akkor Valhallában újra látjuk egymást.

Akkor el fogom mondani neked az igazat arról, hogy miért osontam át hozzád, mert előtted nem szégyellek gyenge lenni, és te talán megengeded majd, hogy ott is melletted aludjak el, mert melletted nem félek.

De többé nem vagy itt.

*

…hogy emlékszem az első harcunkra. Hogy eszembe jutott az akhate gumóról, amit nem engedtél megennem. Hogy Thanos azt mondta, a vesztes nem kap vacsorát aznap. Akkor láttuk egymást először, és én nem akartalak bántani, de te egy pillanatig sem tűnődtél el azon, hogy engedelmeskedj-e. És ezért gyűlöltelek. Te mindig jobban szeretted őt, és ő is téged, már azelőtt is, hogy egymás ellen kényszerített minket. De aznap valamiért mégis megkerestél engem, hogy megoszd velem az adagodat. Thanos utána nagyon megvert. Hallottam a sikoltozásodat, és nagyon éhes voltam ugyan, de úgy éreztem, azzal jól lakok, mert nem bocsátottam meg neked, amiért nem tétováztál bántani engem.

És mégis te lettél előbb áruló... És neked volt igazad. Mindig neked volt igazad, akkor is, amikor engedelmeskedtél neki, most már látom. Látom, hogy te sosem akartál igazából bántani engem, hogy nem te tehetsz róla, hogy nem voltál, mert nem lehettél az a testvér, akit szerettem volna. Te is csak élni akartál, ahogy én is. Hogy nem értettem, mit jelent az, hogy megmentetted az életemet, kimentettél abból az átkozott roncsból, még úgy is, hogy előtte kis híján megöltelek. Azt mondtad, hogy mindig is a testvérek leszünk, én meg nem voltam hajlandó felfogni ennek értelmét.

Hogy kész vagyok megbocsátani, de már késő.

*

…mindent. Tudni akartam, mire emlékszel, és mi mindent kell elmesélnem neked. Nyerni még egy kis időt, mert abból kettőnknek ez az évezred nem sokat adott. Meg akartalak kérdezni, milyen volt Wakandán, vagy hogy milyen az új kezed. Vagy csak hallani, ahogy beszélsz. Bármiről. Tudod mit? Az is elég lett volna, ha nem mondasz semmit, és csak nézel rám. Ha még egyszer láthattalak volna mosolyogni. Azt kívántam, bárcsak békeidőben térhettem volna vissza hozzád. Akkor megkérdeztem volna, hogy hazajössz-e, hogy mit tervezel kezdeni magaddal. Hogy laknál-e nálam. És akkor kicsit talán olyan lehetne minden, mint régen.

Megszorítani a kezedet, ahogy te tetted kölyökkorunkban, amikor fulladni kezdtem, és visszamondani neked ugyanazokat a szavakat, amik üresek voltak ugyan, de te mondtad ki őket, és ettől én máris jobban éreztem magam. Megérinteni a hajadat, az arcodat, minden porcikádat, mindent, ami megmaradt nekem az előző évszázadból. A mi évszázadunkból, ahova mindketten tartozunk, amelyikben élnünk és halnunk kellett volna. Együtt. El akartam mondani, hogy tudom, hogy minden az én hibám, és hogy Isten feloldozása nem elég, mert nekem csak a tiédre van szükségem. Ha egyáltalán van feloldozás. Én érdemeltem volna ezt a sorsot, és nem te. Én beszéltelek bele a háborúba, én rángattalak bele a Kommandóba, miattam zuhantál le a vonatról, és szenvedtél aztán évtizedeken keresztül. És én megértettem volna, ha soha többé nem tudtál volna rám nézni, de legalább élnél, és ha boldoggá tenne, hát az sem érdekelne, hogy nem én, hanem valaki más érint meg téged.

Téged, és nem a hamvaidat.

*

…hogy hagyd már ezt a Mr. Starkozást! Hogy hívj Tonynak, az ég szerelmére, és felejtsd el végre az uramozást. Mert akárhogy is, egy csapat vagyunk és ezt már nem lehet visszacsinálni. Ez persze még akkor volt, amikor… Bassza meg! De nem volt rá idő. És talán még azt is, hogy büszke vagyok rád, mert nekem apám sosem mondta eleget. Hogy milyen klassz srác vagy. Erős, okos, kitartó… A rohadt életbe is! Én tehetek róla. Nem kellett volna belerángatnom téged ebbe az egészbe, kölyök! Nem, nem, nem, nem, nem!

És tegnap még meg voltam győződve róla, hogy jó apa lennék. Én! Mert azt hittem, hogy te vagy az élő bizonyíték arra, hogy túl tudom szárnyalni a saját apámat és elbírok a felelősséggel. Hogyan?! Legalább meg kellett volna tudnom védeni téged, ha már az én hibámból kerültél ide, de elbuktam. Én buktam el, és mégis én vagyok itt. Előtted állt az egész élet, minden lehetőség, a tiéd lehetett volna a világ. Miért te, és miért nem én? Miért? Kettőnk közül te voltál a jobb ember, pár éven belül pedig nagyobb hős lehetett volna belőled, mint amilyen én valaha voltam. Hogy fogok így tükörbe nézni?

Ha egyáltalán létezik még a világ, ahol tükörbe nézhetek…




Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)