A Merengőről merengőknek írta: Asha

[Kritikák - 12]

+++ betűméret ---
<<


A párbeszédek helyesírása




Párbeszédek, bemutatom az írókat − kedves írók, ők itt a párbeszédek!

A cselekményközpontú történetek 90%-a tele van dialógusokkal, tehát fontos, hogy helyesen írjuk őket, különben hipp-hopp összejön öt-tíz hiba, a moderáló admin pedig máris küldi a fejezetet a következő körre. Pedig ez egy olyan dolog, amit elég csak egyszer megérteni, hogy utána csuklóból jöjjön.
Vágjunk is bele!


***



Először lássuk az alapokat:

− Végül is egyszer élünk.

Ha valamelyik szereplő megszólal, akkor mindenekelőtt nyomunk egy entert az új bekezdés érdekében, odabiggyesztünk egy gondolatjelet, aztán leírjuk, mit mondott a szereplő. A gondolatjel előtt és után mindig szóköz van! Ezt lespórolni ugyanolyan hiba, mint kihagyni a szóközt a pontok, vesszők után.
Itt elvileg be is fejezheted, de ennyi erővel akár drámaformában is írhatnánk, nem?! Tehát kétféle módon folytathatod a megszólalás után.




1. Egy mondat: nincs pont, kisbetű

− Végül is egyszer élünk − sóhajtott fel Jack Sparrow kapitány.


Ez az az eset, hogy a közlés és az utána következő elbeszélői megjegyzésed egy mondatba tartozik.
Tipikus példák: mondta, közölte, kérdezte, kiáltott, jegyezte meg, nyilvánította ki, hagyta rá, dünnyögte, mormolta, nyafogta... A megszólalást kísérő mozdulatról is lehet szó: bólintott, biccentett, intett, legyintett, nevetett, mosolygott, vigyorodott el, rázta meg a fejét, tapsikolt, örvendezett, sírta el magát…
Gyakorlatban úgy használjuk őket, hogy a kijelentő közlés végére nem tesszük ki a pontot, és mivel egy mondaton belül nem kezdünk szavakat nagybetűvel, így tehát a kommentárt is kis kezdőbetűvel írjuk.

A kérdőjelet, felkiáltójelet, hármaspontot viszont kiírjuk:

− Minerva, kérem, mondták már magának, hogy ez a skót kockás pongyola valahogy nem passzol a bőrszínéhez? − érdeklődött Lockhart teleszájas mosollyal.
− Eddig még senki nem vette rá a bátorságot, de ha még egyszer megkérdezi, megátkozom! − fenyegetőzött a professzor asszony.


Attól viszont, hogy ott egy kérdőjel, még egy mondaton belül vagyunk: a kommentár továbbra is kisbetűs.




Kis elbeszélői hozzáfűznivalódat nem csak a mondat végére, hanem akár a közepére is ékelheted:

− Nos, Neo, a kék kapszulát választod − azzal Morpheus kinyitotta a bal markát −, vagy a pirosat?

A mondat közepén lévő kommentár viszont a mondat szerves része, tehát nem kezded nagybetűvel, sőt, pont sincs a végén
, ahogy a példában is szerepel.
Egyedül arra figyelj, hogy ha közvetlenül vessző után fűzöd a kis gondolatjeles megjegyzésedet, akkor a vessző átvándorol a kommentár utánra, az azt lezáró gondolatjel mögé − lásd a példában.




2. Két mondat: pontok és nagy kezdőbetűk


− Ezek a mai fiatalok! − A nagy Drakula gróf rosszallóan ingatta a fejét a Twilight új kötetét olvasva.


Ha külön olvasod őket, láthatod, hogy mind a kettő önmagában is teljes mondat, egymás nélkül is tökéletesen értelmesek. Ez azért van így, mert valóban két külön mondatról van szó. Ebben az esetben a közlés végére kitesszük még a pontot is, mint mondatvégi írásjelet, és aztán nagy kezdőbetűvel indítjuk a kommentárt, mint teljesen új mondatot.

− House, egészen biztos benne, hogy ezúttal is rákról van szó? − Tizenhármas kitartóan követte főnökét a folyosón.
− A statisztikáink bizonyítják. − A diagnoszta hátra se nézett beszéd közben. − Minden harmadik epizódban rákos a betegünk.


Mint látod, ezek mind olyan esetek, mikor a megszólalással nem foglalkozol tovább, hanem egy új cselekvés, esemény leírása van a gondolatjel után. Még alanyt is válthatsz, ha szeretnél:

Gimli végigmérte a hó tetején piruettező Legolast.
− Nem gondolod, hogy a testtömeg-indexeddel van egy kis probléma? − A tünde lekicsinylő pillantást vetett a törpre, de nem méltatta válaszra.




Ami még fontos lehet...


~ A szórendre figyelj oda, mert nagyon fontos tud lenni! Ugyanaz a mondat kétféleképpen:
− Az a baj, hogy én nem vagyok olyan sziporkázó egyéniség, mint Edward − ingatta a fejét Jacob keserűen.
Vagy:
− Az a baj, hogy én nem vagyok olyan sziporkázó egyéniség, mint Edward. − Jacob keserűen ingatta a fejét.

~ Az első és második eset nem vegyíthető. Tehát nincs olyan, hogy a közlés végén pont van, de aztán nincs nagy kezdőbetű, és vica versa.



Ugye, hogy nem is olyan bonyolult? Hiszen ha egyszerű mondatokat tudunk írni, akkor párbeszédeket is tudunk írni. Lévén hogy a gondolatjel is − csak egy írásjel…






<<

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)