Holdmosolygás írta: Remie

[Kritikák - 1]

+++ betűméret ---
<< >>


Önfeledt nevetés ölelkezik össze a reménykedő árnyakkal és fénypászmákkal, miközben a két kamasz játékos lendülettel kergetőzik a nyújtózkodó fák alatt. Körülöttük őszillatú az erdő, haldokló és méltóságteljes: Sirius a szobájukban kuksoló fiúra gondol, aki szintén üde mosoly mögé rejti a közelgő haláltól való félelmét…

Barátviszony - ragaszkodik makacsul a furcsa kifejezéshez, ahogy végre szembekerül James huncutul ragyogó, mogyorószínű tekintetével, s az inge alá fürge ujjak szaladnak, vidám köröcskéket írva le a bőrén. Szeretetteljes cirógatás, aztán kuncogás, mosolyviszonzás, s puhán összesimuló, nedves ajkak, melyek nem tudják elnyelni a felszínre bukó bűntudatot.

Mert Sirius már érzi a kapkodó érintések mögött bujkáló féltékenységet…


<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)