Felhasználónév:Villette [Üzenet]
Regisztrálva::2005.10.30
Weboldal:http://villette_h.livejournal.com
Villette (a rablóból pandúr)

Moderátori rang: on stage
Nem: boszorkány
Születési év: 1991
Merengés kezdete: 2005. október
Adminság kezdete: 2010. április
Szakterület: nem válogatok, de csillogó vámpírokat nem ismerek
Egyéb: lelki társ, médium, bájos skizofrén
Mugliként: szociopata szociológus, majd gyakorló gyógypedes
Bagolyposta cím: lampakorte(kukac)citromail(pont)hu

A NYÁRI TÖLGYERDÖ HAJNALI LEHELETE
``(Kojavesima, Sziliomomo testvérbátyja beszéli aki járt messze északon)``

Mihelyt megpillantod a nyári tölgyerdőt, és mondjuk, egy elvirágzott csipkebokrokkal teli füves tisztást keresztezve vagy egy kiszáradt patak medrében felfelé kapaszkodva közeledsz feléje, először szárazságot érzel a levegőben, ha nem látnád, hogy mindent belepett a harmat, azt hihetnéd, dél van, aztán minden átmenet nélkül melegbe ütközöl, fel vagy öltözve, mégis, mint az öledben alvó macska testének hője, áthatol a ruhádon, majd pár lépés megtétele után hirtelen illatok tódulnak az orrodba, száraz avar, harangvirág, vadlucerna, fürtös zanót, rókagomba, meténg, szamóca, és még ki tudja, minek az illata, egyetlen hasonlíthatatlan illatot alkotva, és egyszeriben rájössz, hogy ez a szárazság, ez a meleg, ez az illat együtt a nyári tölgyerdő lehelete, és a felfedezés feletti örömödben a csábításnak engedve, a kötelező óvatosságról megfeledkezve, feszes bőrrel és remegő orrcimpákkal egyre beljebb hatolsz ebbe a leheletbe, egészen addig, amíg a nyári tölgyerdőhöz nem érsz, és az űzött vad nyomát szem elől vesztve magad is leheletté nem válsz.

(Oravecz Imre: A Hopik könyve)

Ha most is várod még álmod szép igéretét,
várj, míg felkel majd a nap.
Ha látni sejtenéd, mi az éjben olvad szét,
várj, míg felkel majd a nap.
Egy új nap mindig új reményt ígér,
a végtelen sötétjét tépve szét.
A félelem határt kap, mint a lét,
te csak várj, míg felkel majd a nap.

Ha meggyötört az éj, ha a múltad feldagadt,
várj, míg felkel majd a nap.
Ha kell, hogy tiszta légy, mint gyermek önmagad,
várj, míg felkel majd a nap.
Ha megzavar, hogy túl nyitott az éj,
a csillaggal telt végtelen túl mély,
mint a bölcső, biztos gömbbe zár fény,
te csak várj, míg felkel majd a nap,
te csak várj, míg felkel majd a nap.

Sosem vagy egymagad, csak túl kicsinyke vagy,
várj, míg felkel majd a nap.
Tudod nincs menyország, de minden síron nő virág.
Várj, míg felkel majd a nap.
Ezért együtt leszünk, míg végtelen az éj.
Együtt míg a nap utoljára kél.
Együtt mondjuk annak ki még fél:
te csak várj, míg felkel majd a nap,
te csak várj, míg felkel majd a nap.

Demjén Ferenc

Történeteket írta: VilletteKedvenc történetekKedvenc írók