Sziasztok! Húú... lehet fura lesz hogy sosem jártam itt és most bepofátlankodok, bocsánat
De szívből gratulálok a felvetteknek!
És annyit szeretnék hozzászólni az utolsó témákhoz ittni hogy lassan már azt hittem, egyedül nekem volt az osztályfőnököm a főbully gimiben, de így hogy cáfolatot nyert ez az állítás, még dühösebb vagyok :'D
Nálam is az volt hogy ő adta a többi tini alá a lovat. A nyolc év (szintén nyolcosztályos) alatt elkezdtem lassan nem odafigyelni a piszkálódásukra, megerősödtem a notgivinga
fuck attitűdben, meg felnőttünk, stb, nem utáltam már őket egyáltalán, egyszerűen csak nem foglalkoztunk egymással, bezzeg mikor
Andinéninek úgy hozta kedve, elkezdett kifigurázni és beszólogatni, azért, ahogy beszéltem, azért, ha jó vastag könyvet hordtam magammal hogy a szünetekben azt olvassam, azért, ha megszólaltam, azért, ha nem... Hihetetlenül megutáltam, az utolsó években már látszott hogy az osztálytársaim feladták és nem akarnak több energiát abba fektetni hogy engem érzelmileg kicsináljanak, erre mindig ott volt ő, hogy azért nehogy kialudjon az a láng, nehogy már elfelejtsem hogy egy lúzer vagyok, az utolsó napig
Olyan volt mint a legkétségbeesettebb tini, aki nagyon be akar illeszkedni a társaságba, nagyon a főkolompos/népszerű gyerekek barátja akar lenni, undorító volt nézni, itt tanultam meg hogy a kor nem mindig ad okot a tiszteletre, és szinte hálás vagyok neki hogy ilyen rossz példát mutatott, minden véleménynek, amit valaha kifejezett, a pontos ellenkezőjét vallom ma is (rasszista volt és homofób...) Amikor 10.ben az osztályból egy lányról kiderült hogy megcsókolt egy másik lányt, megnézette velünk a
Philadelphia c. filmet (Tom Hanks AIDSes meleg férfit játszik benne) ami egy progresszív alkotás volt akkoriban a melegek helyzetéről, és mégis arra használta fel, hogy a film alatt hangosan lefújolja amikor a meleg pár bármilyen módon érintkezik. Én ekkorra már hardcore slasher voltam, köszönöm, Merengő, hála az égnek hogy előbb találtam ide! De emlékszem hogy az osztálytársaim mind nevettek meg vele együtt fújoltak és az illető lányt ezzel a kollektív megszégyenítéssel """meggyógyította""" a közösség... Na szóval nekem is van főbully tanár tapasztalatom :'D És a csordaszellem meg az internalizált gyűlölet nagyon. nagyon. veszélyes
Hiria, ezt a posztot én is imádom Ronról, meg Ront magát is
És igen, ami rosszat ő eltanult, nagyon jó volt látni, hogy sikerült levetkőznie. Sokunk tényleg nem veszi észre, milyen mérgező gondolatai vannak, és nehéz lehet felnyitni az ember szemét.
Harryről is olvastam egy
ilyet tumblin, hogy ő meg a tanult tehetetlenség mintapéldája. A poszt lényege az hogy Harryről fennállnak ezek a fandomban elterjedt attribútumok minthogy jaj milyen buta, meg csak a barátainak köszönheti ahol tart, satöbbi, de hát pont ez a lényege. Mit tanult 11 évig? NE KÉRDEZŐSKÖDJ! Ne kérj segítséget! Téged mindenki utál, egy kolonc vagy. Nem is az a lényeg, hogy azt tanították neki, hogy soha nem számíthat senkire, nem bízhat meg senkiben - Harrynek nem a félelmet tanították, hanem azt, hogy mások félnek/undorodnak
tőle, szóval maradjon csendben. Mert amikor az életében végre felbukkantak kedves, szeretetteljes emberek, akkor kiéhezve kapott az alkalmon. Inkább azt sulykolták belé, hogy ne érintkezzen senkivel, ne szóljon senkihez, ő valami rosszal van megfertőzve, ne terjessze, ne zavarjon másokat (a puszta jelenlétével se), saját maga ne induljon el és keressen barátokat. Ha emlékeztek, Hagrid is úgy toppant be hozzá, és nem fordítva - és Ron is úgy jelent meg a vonatfülkében amiben egyedül ült, hogy "minden fülke tele van", szóval ő ment oda Harryhez. Harry kapva kap ezeken, főleg amikor kiderül végre, hogy nincs egyedül, hiszen több "magafajta" létezik, és hogy ez nem is betegség, és ő nem rossz, és jaj végre valaki mosolyogva fordul felé. Ennek ellenére vagy pont ezért, mikor Draco lép oda hozzá, Harry már megbizonyosodott róla, hogy nem önmagával van a gond, és hogy Dursleyék hazudtak neki, és hogy lehetnek barátai, nem tiltott, és ő sem fertőzött/rossz, viszont Draco arcán pontosan azt a dursleys sznob elitista kifejezést fedezi fel, amiben már nem bízik. Szerintem nála ez a fordulat a döntő érték, (nem velem van a gond, vannak kedves emberek is, akik jók, és akik fennhordják az orrukat, azok a "rosszak") és ha nem is bizalmatlan, inkább mindig csak a válaszadó szerepét játssza, nem pedig a kezdeményezőt. (Mrs. Weasleyt meg merte szólítani, de ahhoz már kellett a mindettől független bátorság, szerintem) Ezért tűnik néha balfácánnak meg nem is a történések irányítójának, mert egész gyerekkorában azt hallgatta hogy ne érdekelje semmi, ne gondolkodjon(!!!!), főleg ne logikusan, ne vonjon le következtetéseket, stb. Persze hogy minden tovább tart neki, és szüksége van a barátaira, akik maguktól maradnak hűségesek hozzá, és ezt a saját önbizalomhiánya miatt (nem a mások iránti bizalmatlanság miatt) ő is mindig megkérdőjelezi - ugye amikor hatodszorra is meg kell ígérnie Ronnak és Hermionénak, hogy de, igen, veled megyünk horcruxra vadászni te buta, hidd. már. el.
Éééés ez most nem tudom honnan jött, azért remélem nem mondtam nagy butaságokat :'D